„Minden egyes koncerten ott kell hagynunk egy darabot a lelkünkből” – Pár perc Balázs János zongoraművésszel

Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a példaképe emlékére létrehozott Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője, egyetemi docens, érdemes művész, a Felczak-lemezek és a Virtuózok televíziós tehetségkutató műsor szakmai zsűrijének tagja. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott, s 2020 óta tanít az intézményben docensként. A Snétberger Központban is oktat és a nemzeti tehetség programban is részt vesz, nagyon fontos számára a tehetséggondozás. Azon kevés művészek közé tartozik, akit a közönség szeretete és a szakma elismerése egyaránt körülvesz. Virtuóz játéka, magas szintű zongoratechnikája mély zeneiséggel párosul, különleges képessége van arra, hogy játékával megszólítsa a közönséget. A kezdetekről, az elmúlt egy évről, a Felczak-lemezek zsűrizéséről és az előttünk álló hónapok terveiről is beszélgettünk vele.

Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a példaképe emlékére létrehozott Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője, egyetemi docens, érdemes művész, a Felczak-lemezek és a Virtuózok televíziós tehetségkutató műsor szakmai zsűrijének tagja. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott, s 2020 óta tanít az intézményben docensként. A Snétberger Központban is oktat és a nemzeti tehetség programban is részt vesz, nagyon fontos számára a tehetséggondozás. Azon kevés művészek közé tartozik, akit a közönség szeretete és a szakma elismerése egyaránt körülvesz. Virtuóz játéka, magas szintű zongoratechnikája mély zeneiséggel párosul, különleges képessége van arra, hogy játékával megszólítsa a közönséget. A kezdetekről, az elmúlt egy évről, a Felczak-lemezek zsűrizéséről és az előttünk álló hónapok terveiről is beszélgettünk vele. 

Már kiskorától egyértelmű volt, hogy a zenével, azon belül is a klasszikus zenével fog foglalkozni. 4 évesen kezdett zongorázni, 6 éves kora óta koncertezik közönség előtt. „Apai ágon az egész család zenész, édesapám zongorista, nagyapám csellista, de a klasszikus zongora, mint olyan, nem volt jelen az életünkben. A családban én vagyok az egyetlen, aki klasszikus zeneművészként tevékenykedik. Otthon élő előadásban csak könnyűzenét hallottam, de így is nagyon inspiratív volt a közeg, amiben felnőttem. Cziffra György lemezeit hallgattuk, mint klasszikus zene és igazából az ő általa játszott művek indítottak el engem a zongora és ezáltal a klasszikus zene felé. Az életemben Cziffra György elég nagy jelentőséggel bír mai napig, ez már ott predesztinálható volt.” 

Bár az irány a későbbiekben is egyértelmű volt, nincs ellenére a műfajok közötti kalandozás és a kísérletezés. „Az improvizáció és a műfajok találkozása az életemben folyamatosan jelen van. Bizonyos művészekkel, akikkel egy húron pendülünk, nagyon sokat dolgozom együtt. Pl. Rúzsa Magdival, Lajkó Félix-szel, Szakcsi-Lakatos Bélával, Presser Gáborral is volt már közös koncertem. Bár számomra a fő irányvonal a klasszikus zene, úgy gondolom, hogy a kettő – a könnyű és a klasszikus zene - erősíti egymást.  A legfontosabb a zene, ezen belül is természetesen a klasszikus zene, de ezek a kis kikacsingatások még inkább egy különleges élményt adnak nekem.„

5 évvel ezelőtt indult el a Cziffra György fesztivál, melyet János álmodott meg, tisztelegve ezzel példaképe, vagy ahogy sokszor hívja, a mester művészete előtt. Idén 100 éve, hogy Cziffra György megszületett és a művész munkásságát nem csak János gondolta nem akármilyen módon megünnepelni. „Már az 5 évvel ezelőtti kezdetekkor is szemünk előtt volt ez a nagy évforduló, hiszen a 100 éves évforduló egy óriási volumen. Az elmúlt években egyre népszerűbb, egyre kedveltebb rendezvénnyé nőtte ki magát a fesztivál már nemzetközi szinten is, így a 100. évfordulót igazán különleges keretek között ünnepeljük. Külön öröm, hogy Magyarország kormányának döntése értelmében, előterjesztésemre hivatalos emlékévvé nyilvánította a 2021-22-es évadot. Ez óriási elismerés Cziffra György és az egész rendezvénysorozatunk részére. Eddig csak alkotóművészeknek volt hivatalos emlékéve, pl. Bartók Bélának, Kodály Zoltánnak, Liszt Ferencnek. Cziffra György esetében egy előadóművészről beszélünk, úgyhogy ezért is óriási megtiszteltetés.  Az UNESCO is meglepett minket a döntésével, miszerint ők is hivatalos évforduló kerete között ünneplik velünk ezt a rendezvénysorozatot, ami egy óriási nagy vállalás.” 

Bár a COVID-19 közbeszólt az emlékév első hónapjaiban, a nemrég kezdődő járványügyi lazításoknak köszönhetően elindulnak a személyes koncertek és hamarosan a külföldi rendezvények is. Összesen 15 ország 36 városában több, mint 100 programot és több mint 100 közreműködőt mozgat meg az emlékév, melyről a cziffrafesztival.hu oldalon olvashatnak további részleteket.

 

Az elmúlt hónapok sem teltek azonban teljesen tétlenül. Több online koncert is megtekinthető volt Balázs János és a Cziffra György Fesztivál Facebook oldalán, s a nézőszám vetekedett más, akár könnyűzenei tartalmak online közvetítéseivel. „Minket is meglepett ez a siker, tulajdonképpen egy nagyon furcsa helyzet elé állított bennünket az élet. Kezdetben nem hittem, hogy az online közvetítés hódítani fog és az emberek, főleg a mi korosztályunk, akik a klasszikus zenét előtérbe helyezik, képesek lesznek az internet használatának eme sokszor bonyolult módjára, de a számok azt igazolják, hogy egyértelműen, sőt. Ezzel egyidőben nem csak Magyarországon nőtt meg a nézők száma, hanem kinyíltak a határok és külföldről is követhették koncertjeinket, amelyek nemzetközi szinten is megállják helyüket. Olyan művészeket léptetünk fel, akik a világ legfontosabb pódiumain is játszottak már. Ráadásul ezeket a koncerteket ingyenes hozzáféréssel streameltük, tehát ilyen szempontból is sokkal közelebb kerülhetett a program sok emberhez. És hát igen, jócskán, minimum tízszer annyian követtek egy koncertet, mint amennyien leülhettek volna a koncertteremben. Tehát ez egy óriási pozitív hozadéka ennek az időszaknak. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy művészi szempontból a közönséget nem lehet pótolni semmilyen online nézőszámmal, viszont a helyzetet így át lehetett hidalni, mert a közönségnek szüksége volt a klasszikus zenére, a programokra. „Akinek évtizedek óta életének, mindennapjaink része a kultúra az nem tud ettől megszabadulni. Jómagam, aki 6 éves korom óta koncertezek közönség előtt még nem éltem meg ilyen időszakot. De legalább a tudat ott volt bennünk, hogy a kamera túlvégén többezer, akár több tízezer ember figyel, úgyhogy van értelme, nem veszítettük el a lelkesedést.”

Valamennyire mindez kárpótolta az elmúlt évben, amikor sem művészként, sem magánemberként nem élhetett a korábban megszokott ritmus szerint. Arról, hogy végül mennyit adott és mennyit vett el ez az időszak, mégis azt mondja felemás a mérleg. „A covid megnövelte a távolságot ember és ember között, legyen szó akár koncertezésről, akár családlátogatásról, akár a baráti társasággal való összejövetelről, akár a külföldi utazásokról, ami az életem része volt. Azt tudom mondani, hogy az elején nagyon élveztem, mert az én felpörgött életemben csak és kizárólag így tudott megvalósulni egyfajta lelassulás, hogy a világ maga is lelassult, egyébként magamtól biztos nem lassítottam volna. Így 32 évesen azt a korszakomat élem, amikor a legaktívabbnak kell lenni. Alapvetően is egy nagyon nyüzsgő embernek gondolom magamat és nagyon szerteágazó tevékenységeim vannak, melyeket szívvel-lélekkel csinálok, de fiatal korom ellenére is éreztem, hogy ez sokszor sok volt. Úgyhogy a tavalyi év elején, mikor bekövetkezett ez az időszak akkor élveztem egy pár hónapig. Aztán nyilvánvalóan ennek az életmódnak a hiánya, ilyen drasztikus csökkenése nem hozott jót lelkileg, de jó volt megtapasztalni, hogy a zenéhez mindig lehet nyúlni, a zene lényege akkor is meg tud valósulni, ha csak magamnak játszom. De a legcsodálatosabb a mi szakmánkban, hogy a mi örömünkön túl másoknak is örömet tudunk szerezni és ilyen szempontból ez a kontakt megszakadt egy darabig és az online koncertek csak részben tudtak kárpótolni. Azt hiszem, hogy sokaknak, legalább is nekem nagyon sok olyan dolgot hozott ez az egész helyzet, ami a tisztánlátást eredményezi, sok minden letisztult, átalakult, sok minden a helyére került és nyilvánvalóan máshogy fogjuk folytatni az életünket, én legalábbis biztosan sokkal átgondoltabban, sokkal inkább a valódi értékekre koncentrálva megyek tovább.

„A hála azért, amink van, az egy nagyon fontos dolog. Most rádöbbentünk arra, hogy milyen az, amikor nincs, milyen az, amikor nem találkozhatunk valakivel, milyen az, amikor félelem övezi az életünket, milyen az, amikor nem játszhatunk közönség előtt és hogy ha mindez feloldódik és tudjuk folytatni, akkor én biztosan sokkal hálásabb szívvel gondolok erre az egész földön lévő életre.”

 

S talán a leállás, megállás révén olyan projektekre is jutott idő, amire a „normál” pörgős időszakban nem feltétlenül jutott volna, vagy nem ennyire elmélyülve. A Felczak-lemezek zsűritagjaként ráadásul a vártnál több pályázatot kellett értékelni, hiszen sem ő, sem az alapítvány nem számított ilyen nagy érdeklődésre.  

„Örömmel fogadtam el Rosonczy-Kovács Mihály barátom felkérését, hogy vegyek részt ebben a munkában és valóban, az előzetes egyeztetések alapján sem számítottunk ilyen sok pályázatra.  Ez egyrészt az alapítvány felhívásának sikerét mutatja, másrészt azt a helyzetet, ami a művészek körében kialakult, azt az ellehetetlenítést, ami az elmúlt évben a koncertek miatt volt, hiszen nem tudtak játszani, fellépni, így ők is átgondolták és jobban átnézték a lehetőségeket, hogy hol lehet esetleg új utakat találni, vagy mit lehet csinálni addig is amíg nincsenek koncertek. A koncert a jelen élménye, míg a lemez az örökkévalóságnak szól. A mostani korszak és a pályázat magyar-lengyel szimbóluma révén ezt most igazán ki lehetett domborítani. És valóban jobbnál jobb projektek érkeztek be és nehéz lett volna, ha csak az eredeti 7 albumot támogatja az alapítvány. Végül 14 díjazott lehetett, igazából még azon túl is tudtunk volna díjazni, de így is nagyon nagy dolog szerintem az alapítvány kuratóriumától, hogy megduplázták a lehetőségeket, az anyagi forrásokat, így tényleg nagyon sokan tudják majd lemezbe önteni azokat a gondolatokat, melyek a pályázatokból kiolvashatók. Minden hang mögött lesz egy olyan élmény, amit ez az elmúlt egy év hozott és mi művészek a lelkünkből kell, hogy zenéljünk és most nagyon sok minden van szerintem sokunk lelkében és hogy ha ez hangokká alakul át, akkor biztos vagyok benne, hogy ebben az évben, akik elkészítik ezeket a lemezeket valami egészen különleges, soha vissza nem térőt tudnak majd ezeken az albumokon rögzíteni. Ráadásul lengyel-magyar együttműködésben, tematikában tehát van még egy különlegessége az egésznek, hogy ez a kettő együtt hogyan tud majd szimbiózisban élni.”

A Felczak-lemezek zsűrije; Balázs János, Rosonczy-Kovács Mihály, a Wacław Felczak Alapítvány kurátora, lengyel–olasz politikai elemző, Junior Prima díjas népzenész, Tóth Tibor zenei menedzser és Harcsa Veronika énekes, dalszerző az eredményhirdetésen. 

Az eredményt hamarosan mindannyian meghallgathatjuk majd, hiszen az albumok 2021 október végéig meg is jelennek. Nem véletlen, hogy a beadott pályázatok kidolgozott és előrehaladott állapotban kerültek a zsűri és a végső döntést meghozó kuratórium tagjai elé. Ahogy János fogalmazott, leginkább a Prémium kategória nyertesei olyan professzionális zenészek, akiknek egyértelműen van már kialakult rutinjuk a lemez elkészítésében. De én azért azt remélem, hogy ez mindenkinek egy különleges lemeze lesz, mert az első a pandémia után, az első a fellélegzés után, most már nyit a világ. Szerintem most sok dolog kavarog bennünk. Én is nagyon várom ezeket a lemezeket, mert eddig csak papír alapon olvastuk a tematikát, de amikor a betűkből majd hangokká alakulnak át, nyilvánvalóan egyértelműbb lesz a lelkület.

Hamarosan azonban a lemezek és az emlékév koncertjei mellett egyéb megjelenések is megvalósulhatnak. Már el is indultak a személyes látogatottságú hangversenyek, nemrég például Szabó Marcell zongoraművész adott Szegeden közönség előtt koncertet és a programokat innentől kezdve, ahogy a szabályozások engedik, megtartják.

A következő nagy volumenű Balázs János koncert június 9-én kerül megrendezésre a MOM Kulturális Központban, ahol a színpadon Borisz Berezovszkij világhírű zongoraművész lesz a társa. A közös koncerten Cziffra György átiratokat játszanak majd felváltva és négykezesezni is fognak. Ez egy kiemelt projektje az emlékévnek, melynek lesz koncertje Párizsban majd Moszkvában és még sok más egyéb helyen az emlékév során 2022 májusáig bezárólag.

 

A „nyitás” és a kapuban álló rengeteg koncert, rendezvény gondolata azonban vegyes érzésekkel tölti el. Egy kettősség van bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt nagyon régóta vártam, hogy játszhassak és ez most be fog következni, de egészen mély szinteken. Ha minden elmaradt koncertet idén és mondjuk a jövő év elején akarnak bepótolni, akkor a következő egy évben minimum 100 eseményen kellene ott lennem. Egyrészt az emlékév kapcsán is jelentős számú koncertjeim vannak, másrészt nem csak, mint koncertező művész és művészeti vezető tevékenykedem, nagyon fontos számomra az edukáció, a fiatalok támogatása, a zsűrizések. Idén is zsűritag leszek a Virtuózok tehetségkutató műsorban, tanítok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a nemzeti tehetség programban is részt veszek. Ez nagyon sok dolgot hoz, de minden kihívásával együtt nagyon várom. Hirtelen leállt a világ, most pedig kinyílik és hirtelen dömping lesz. Olyan a heti beosztásom, hogy egyelőre el sem tudom képzelni, hogy egy héten belül három országban is leszek. 14 hónap után ezt nagyon furcsa még kimondani is, hát még átélni, de jó, hogy ez így van, nagyon várom.” 

Egy-egy ilyen fellépés ráadásul nem csak fizikailag megterhelő, a koncert mentálisan is egy mélyre utazás, melyet minden alkalommal átél a művész.  „Azt szoktam mondani, hogy minden egyes koncerten ott kell hagynunk egy darabot a lelkünkből, viszont ez visszatöltődik. A közönség szeretetéből, a tapsból, az élményből, a magunktól elvárt színvonalnak a teljesítéséből, vagy éppen a nem teljesítéséből, ami inspiráció a gyakorlásra, további fejlődésre. Ez egy állandóan mozgó lelki iránytű, ami ilyenkor az emberben jelen van. De valóban, ezek fárasztó dolgok. Főleg úgy, - legalább is én így gondolom és sokan megerősítettek ebben - hogy az emberek egy kicsit elkényelmesedtek ebben a nem utazom sehova, online csinálok mindent, otthon zajlik minden időszakban. Nyilvánvalóan megterhelőbb lesz visszaállni egy olyan életmódra, amit én csináltam, volt például két olyan évem, amikor közel 100 koncertem volt számos országban. Ez egy felfokozott állapot és nyilvánvaló, hogy amikor az adrenalin meg a dopamin felszabadul, akkor pótolni kell, de szerencsére a koncerteken mindig kaptam is vissza, nem csak adtam. Számomra nem a siker hajhászása a cél, hanem az adni akarás. Adni akarás a közönségnek egy koncert alkalmával, vagy a fiataloknak, amikor mentorprogramban veszek részt. Egyszerűen a zene szolgálatában veszek részt, hiszen a tehetséget úgy lehet leginkább szolgálni, hogy ha az ember teszi azt, ami másoknak örömet okoz.” 

Fotók: Emmer László 

Szöveg: Hollósi-Györgyei Nóra