Interjú leköszönő Szárnyas Huszárok fiatal nagyköveteinkkel - 2. rész

Sorozatunk második részében Ádámffy Zsigmond, hagyományörző kováccsal beszélgetünk. Megtudhatjuk, hogy hogyan telt az elmúlt egy éve a WFA fiatal nagyköveteként és hogyan alakult a Szárnyas Huszárok kellékeinek létrehozása.

Milyen gondolatokkal, célokkal kezdte megvalósítani a terveit az ösztöndíjas időszak indulásakor?

Nagy lelkesedéssel, információéhséggel vágtam a projektbe. Huszárpáncél megvalósításán kívül, a rendelkezésre álló szakmai irodalom felkutatása, feldolgozása, kézműves, kísérleti régészeti munka elvégzése lebegett a szemem előtt.
Természetesen amennyiben egy érdemleges stációhoz ért a munka erről igyekeztem beszámolót írni a közönség számára.

Voltak társai, segítői az alkotófolyamatban?

A folyamat során változatos tapasztalataim voltak. Nagy általánosságban azt mondhatom, hogy tárt karokkal fogadtak. Kiemelném HM. HIM Hadtörténeti múzeumtól kapott rengeteg szakirodalmat és lehetőséget korabeli eredeti darabok megvizsgálásához. Kiváltképp Jamirich Viktor gyűjteménykezelő és Soós Péter Igazgató-helyettes úr közreműködése lendített sokat a projekte. Rengeteg tippet is kaptam kihez érdemes fordulnom további szakmai segítségért, ezáltal több szakmai specialistát, határterületet ismertem meg.

Megvalósítás lépései a rekonstrukció során

1. Szabásmintázás

Az általam elképzelt szabásmintát próbababára először megpróbáltam papírból elkészíteni. Amennyiben volt eredeti példányról levett zsírpapírra vetett másolatom, ott azokból a formákból, furatpozíciókból indultam ki. A megfelelőnek ítélt formákat AutoCAD-del számítógépre vittem, kiigazítottam a szimmetriát, lehetőség szerint megpróbáltam kitalálni a furatpozíciókat. Ebben a fázisban nem lehet mindent a helyére tenni, vannak részek, amelyek csak próbadarab, vagy a végleges megvalósítás esetén kerülhetnek a helyükre.

2. Próbadarabok

Egy újonnan készült szabásminta mindig fejlesztésre szorul. A papír, és a virtuális anyag nem úgy alakul, mint a fém. Ezért szükség van próbadarabokra. Ez különösen igaz olyan részeknél, ahol mozgó alkatrészek fekszenek fel egymásra. Itt nem csak a kovácsolás során történő anyagnyúlással, de a mozgáshoz szükséges rések meghagyásával is számolni kell. Általános szabály nem alkalmazható, hiszen többféle anyagvastagságot használtam. Illetve szem előtt kellett tartani azt is, hogy létezik olyan megoldás, ami funkcionálisan bár tökéletes, esztétikailag nem kielégítő. A kellemeset összekötve a hasznossal olyan vérteket készítettem el, amelyek technológialag gyakorlatilag megegyeznek a lengyel darabokkal. Ezeken ki lehet kísérletezni a megfelelő furatpozíciókat, réstávolságokat, lemezformákat. A kivitelben természetesen sokkal puritánabbak a végső tárgyaknál. Díszítettségük, lemezszéli formaviláguk más, de ezek segítségével szabásmintabeli kérdések már tisztázhatóak voltak. A próbadarabok is közcélt, és kulturális missziót szolgálnak a drégelypalánki Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központba kerültek, ahol múzeumpedagógiai foglalkoztatót tartanak segítségükkel.

3. Szabás

A letisztázott szabásminták elindulhattak gyártás útján. Igyekeztem a réz díszeket is, amennyire csak lehet, előre legyártani, mint később kiderült, ez nem feltétlenül lehetséges. A különböző anyagok, a megmunkálás során máshogy nyúlnak és hajlanak. Így ezeket a rátétlemezeket 90% a vas alap kialakítása és csiszolása után lehet csak kiszerkeszteni, így ezek 100%-ig csak kézi munkával készülhetnek. A páncélok, méréseim szerint, eredetileg 1.2- 1,5 mm lágy anyagból készültek eredetileg. Így én a piacon elérhető egyik legjobban hidegalakítható dc01-es hidegen hengerelt, lágy acélt választottam. Ennek későbbi hőkezelése csak nehezen lehetséges, viszont mind hidegen és melegen jól alakítható. Melegalakítás után nincs szükség további lágyításra, az anyag szobahőmérsékleten nem edződik be.

4. Formai kialakítás

A 17. század során már jól látható nyomai vannak a védőfegyverzetek tömeggyártásának. a lengyel darabok nagyon sok szempontból egyediek, de megfigyelhető, hogy bonyolult technikai fogások csak bizonyos elemeken vannak, ahol az mindenképp szükséges. A páncélon gyakorlatilag csak a sisakharang kialakítás igényel tüzikovács munkát, a többi rész hidegalakítással is kidomborítható.

5. Illesztés, egyengetés, csiszolás

A folyamat legkevésbé látványos és egyben legidőigényesebb része. A formai kialakítás után minden egyes alkatrészt illeszteni kell. A szíjazatokat le kell gyártani. Ekkor azonban még csak csavarkötésekkel rögzítünk. Ilyenkor még kiderülhet, hol van szükség formai módsításra. Gyakorlatilag formailag teljesen összerakjuk a páncélt, majd darabokra szedjük. A lehető legalaposabban átegyengetjük a felületet. Majd ezt több lépcsőben (4-5) egyre finomabb szemcseméretű csiszolóanyagokkal felcsiszoljuk. A csiszoláshoz egy korabeli módszert, úgynevezett „tüzikorongozást“ használtam. Ennek során magam állítottam össze a csiszolóeszközöket – csiszolópor, kaolin, vízüveg segítségével, melyet filc- és rongykorongokra vittem fel. Az egyetlen modern megoldás, hogy az én gépemet villany hajtotta és nem vízimalom.

6. Végszerelés, bőrözés

A művelet leglátványosabb, leghaladósabb szakasza. A csavarkötések helyére a végleges szegecskötések kerülnek. A bőrösszekötő, bélés rögzítésére szánt elemek is ekkor kerülnek a helyükre. Amennyiben olyan díszítőelemek vannak az alkatrészen, amelyek átfedésben vannak, azok is ebben a szakaszban kerülnek a helyükre.

7. Próba

A kész elemek nem csak prezentációs tárgyak, hanem eredetileg életvédelmi funkciókkal bíró eszközök, katonai eszközök. Mozogniuk kell, jó kilátást kell biztosítaniuk, mindemellett viszonylag kényelmesnek is kell lenniük. Ezért minden elemet, legalább egyszer felpróbálok. Az eredeti koncepcióhoz, véleményem szerint, akkor kerülünk a legközelebb, ha a tárgyak ergonómiáját is szem előtt tartjuk. Amennyiben képesek lennének eredeti funkciójukat ellátni, nem csak egy dísztárgyat készítettünk, hanem valójában rekonstruáltuk a tárgyat.


Mely eseményeket emelné ki az elmúlt egy évből?

Mindenképpen a korabeli darabok vizsgálati lehetősége volt a legnagyobb esemény.
A nagyobb rész, a műhelymunka és az eredmény nagy közönség előtti bemutatása a covid miatt sajnos egyelőre nem valósult meg, de őszintén remélem, hogy ezt is hamarosan átélhetjük.

Mérföldkövek


Tanulmányi kirándulás a graz-i Landeszeughaus-ban

Az ausztriai Graz városában található stájerországi fegyvertár, amely világ legnagyobb történelmi fegyverraktára. Fontos, hogy nem gyűjteményről van szó. A 15-től a 17. századig található itt meg körülbelül 32 000 fegyver, szerszám és páncélruha, közöttük sok magyar vonatkozású tárgy is. A raktárban lehetőség van belső felvételek készítésére is, így a korabeli páncélokat tanulmányozók számára ez a hely egy paradicsom.

Látogatás Dr. Thiele Ádámnál

Dr. Thiele Ádám a BME Anyagtudomány és Technológia Tanszék egyetemi adjunktusa. Bizonyos körökben a „bucavasgyúróként” ismeretes. A középkori metallurgia közel és távol legnagyobb ismerője. Segített megérteni a hazai gyártású lengyel páncélok minőségi eltérését az észak-itáliai és ausburgi gyártású akár a magyar huszárságnál ismeretes vértekétől.

Egyéni gyűjtések

Sajnos elmondható, hogy az elérhető szakirodalom nagy része a ’70-es, ’80-as évekből származik. Ám az írásos információk kielégítőek, de a képállomány sajnos elég gyatra. Fekete-fehér, egynézetes, sok esetben rajzolt képi forrásaink vannak. Megnéztem több, már elkészült rekonstrukciók, összevetettem a számomra elérhető fotókkal, az így kialakult kompromisszumokból alakítottam ki az általam megvalósíthatónak ítélt verziót.

 

Mi volt a legnagyobb kihívás az említett projektekben?

Több nagyobb kihívást jelentő terület is akadt, először is bizonyos határterületek felkutatása. A megfelelő cserzésű bőr például kereskedelmi forgalomban ma már nem kapható. Az eredetileg használt ragadozó madártollak ma már érthető okokból védettség alá tartoznak, így több ponton is olyan alternatívákat kellett keresnem, amelyek az összképet nem rombolják, ugyanakkor kivitelezhetőek. Egy tárgy látvány alapján történő szabásmintázása kísérletezéssel jár. Ugyan látványos múzeumi fotók rendelkezésre állnak az eredeti darabokról, ezek sokszor nem elérhetőek több szögből., ami nehezíti adott tárgy élethű megformázását. Szerencsére sok hozzám hasonló szakmai rajongású ember van a nemzetközi színtéren, kapcsolatokat építve és azokat az információszerzésre is felhasználni tulajdonképpen minden megoldható.

Mik a tervei a következő időszakra?

Maradt még a tarsolyomban kapcsolódó tartalom. Ezeket az ösztöndíjas időszak lezárulta után is meg fogom osztani.
Várom továbbá, hogy a kész eredményt élőben nagyközönség elé tárhassuk, remélem, a közeljövőben. Időközben együttműködést alakítottam ki a Történelmi Hadiakadémiával, így lehetőségem lesz az országban vándorolva, diákcsoportoknak, érdeklődőknek bemutatni a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával megvalósuló projektet. Így úgy gondolom a kultúrmisszió tulajdonképpen folytatódik.

KAPCSOLÓDÓ:

Interjúnkat másik leköszönő fiatal nagykövetünkkel, Császárné Borzavári Rózával itt olvashatja el>>