Mi volt a célja, amikor elkezdte a munkát, mint az Alapítvány fiatal nagykövete?
A legfőbb célomnak magát az „odavezető utat”, a tanulást tűztem ki: a podhalei népzene tanulását, megértését, a megértés elengedhetetlen eszközeként pedig a lengyel nyelv minél jobb elsajátítását. Ahogy pedig a tanulás haladt, az ajtók egyre csak nyíltak, mígnem azon kaptam magam, hogy szó szerint a mindennapjaim részévé vált a lengyel nyelv és a gurál muzsika gyakorlása. Most, hogy visszaolvastam a tavaly ilyenkor – a karanténidőszak küszöbén - megfogalmazott céljaimat, azt hiszem, egy évvel ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy mennyi örömteli pillanatot fog majd okozni, amibe belevágok. Az elmúlt év legnagyobb értékeinek pedig azokat a dolgokat tartom, amelyeket nem lehetett előre „megtervezni”: az emberi kapcsolatokat, barátságokat, amelyek ennek az ügynek a kibontakozása során születtek.
Volt, akivel megosztotta az alkotói folyamat sikereit, esetleges nehézségeit?
Férjem, Császár Dominik végig társam volt a tanulásban, az utazásokban, valamint a koncert alkotásának és megszervezésének folyamatában is.
Mivel kezdték a munkát?
Tavaly júniusban a hangszerbeszerzés volt az első dolgunk: Csaszival elutaztunk Varsóba, a „Wszystkie Mazurki Świata” fesztiválra és népi hangszer vásárra, hogy vegyünk neki egy podhalei dudát Piotr Majerczyk dudakészítőtől. A hangszervásárlás sikerrel járt, a fesztiválon pedig sok lengyel népzenei régió muzsikájába és táncaiba nyerhettünk bepillantást. Itt ismerkedtünk meg az esti táncházban Paweł Majerczyk, fiatal zakopanei prímással, aki fontos szereplőjévé vált a későbbi történéseknek.
A népzenei gyűjtésekről való tanulás során számtalan kérdés merült fel, így ősszel Pawełt kerestem meg az ötlettel, hogy lenne-e kedve gurál hegedűórákat tartani nekem - online. Hamar megtaláltuk a közös hangot, amiben az is segített, hogy Paweł is régóta érdeklődik a magyar zene iránt, így mindig rengeteg megbeszélnivaló akad ezeken az órákon – nem mellesleg ezek az alkalmak nekem kiváló lengyel (és gurál!) nyelvóráknak is bizonyulnak. Ezután már hamar jött az ötlet, hogy sokkal hitelesebbé és izgalmasabbá tenné a pályázatomban tervezett gurál-magyar népzenei koncertet, ha ő is részt venne benne, amit szerencsére nagy örömmel elvállalt. Ez a lehető legjobb döntés volt, amely a koncertet előkészítő egész további munkafolyamatot meghatározta, hiszen a dallampárhuzamokkal kapcsolatban így a másik oldal nézőpontját is megismertük: rengeteget segített és sok új ötletet hozott, hogy valaki „gurál füllel” is részt vett az alkotásban. A próbák során pedig rengeteget tanultunk egymástól, egymásról.
Másik nagy segítségem a tanulási folyamatban Ania Lewandowska, aki a lengyel és a magyar nyelv kiváló ismerőjeként már lassan egy éve, heti rendszerességű online órákon segít nagy odaadással a gurál népzenéről szóló szakirodalmak megértésében, fordításában és a lengyel nyelv elsajátításában.
Milyen rendezvényeken népszerűsítette saját zenéjét és az Alapítványt?
Nagy lendületet adott a gurál zene megismerésében, hogy két itthoni – szintén a Wacław Felczak Alapítvány által támogatott - rendezvényen is részt vettünk, ahol élőben találkozhattunk a podhalei muzsikával és tánccal. Októberben Sárváron a Nemzetközi Népművészeti Szövetség - IOV - Magyarországi Tagozata által rendezett Lengyel-magyar tapasztalatcsere – konferencián, novemberben pedig Budapesten, a Bartók Táncegyüttes szervezésében létrejövő kétnapos gurál népzenei és néptánc kurzuson. Ez utóbbi, budapesti hétvégén került megrendezésre a budapesti Polonéz Táncegyüttes jubileumi műsora is, melyben vendégszerepeltek a kurzusra meghívott gurál zenészek – itt az a megtiszteltetés ért, hogy hirtelen ötlettől vezérelve az esti műsorba is beállhattam közéjük, mely lehetőségért köszönet illeti a táncegyüttest is.
Táncház a konferencia estéjén
A fent említett alkalmak során ismerkedtünk meg több fiatal podhalei zenésszel és táncossal, akikkel azóta is fenntartjuk a kapcsolatot, valamint ezen alkalmak kapcsán kerültünk szorosabb barátságba Tóth-Knapecz Andrással és Tóth-Knapecz Katával. András és Kata fiatal néptáncos házaspár, akiket szintén elvarázsolt a gurál tánc és muzsika, és igyekeznek azt minél hitelesebben elsajátítani – így szinte nem is volt kérdés, hogy őket is bevonjuk a készülő projektbe. Andrásék lendületes és odaadó munkája és a tánc bevonása rengeteget adott a koncertanyaghoz. (Annál is inkább, hiszen Martin György, kiváló néptánc- és népzenekutatónk, egyike azon kevés magyar kutatónak, aki behatóbban foglalkozott a gurálok népi kultúrájával, éppen a tánc és a tánczene oldaláról közelítette meg kapcsolódási pontjainkat, zenei és tánckultúránk közös Kárpát-medencei, Közép-európai gyökereit.)
Februárban a csapat egy részével egy hétvégére Zakopanéba utaztunk azzal a céllal, hogy Pawełlel az addigra már körvonalazódott koncertanyagot élőben is elpróbáljuk – és hogy kicsit belehelyezkedjünk az ottani táj és emberek hangulatába. A próba mellett ez utóbbi is olyan jól sikerült, hogy még a Skalni együttes farsangi mulatságában is megfordultunk, ahol nagy örömünkre kicsit belepillanthattunk ebbe a nagyon élő, szervesen folytatódó hagyományba és az ottani népzenét, néptáncot éltető fiatalok mulatozásába.
Egy zenei formáció is alakult a projektek kapcsán, igaz?
Igen, a fent leírt élmények során alakult meg a Samorodny együttes, „Dwa bratanki” címet kapott koncertjének bemutatója pedig alig néhány hete, március 27-én volt Veszprémben, a Lengyel-magyar Barátság Napján. A közönség visszajelzései alapján a műsor remekül sikerült, és azt hiszem, mindannyiunknak nagy élmény volt megélni a hosszú közös munka gyümölcsét. Itt szeretném még egyszer felsorolni név szerint az együttes tagjait: Paweł Majerczyk (hegedű, ének); Bálint László Domonkos (hegedűkontra, brácsa); Tóth Máté (cselló); Császár Dominik (furulya, magyar és gurál duda); Tóth-Knapecz András és Tóth-Knapecz Kata (tánc, ének). Valamint meg kell említenem még Kovács Mártont, aki a veszprémi koncerten helyettesként vett részt, mert András sajnos közvetlenül a koncert előtt lesérült, így csak az énekével tudott részt venni a műsorban, a táncokban Márton helyettesítette.
.jpg)
A Samorodny együttes
Most, hogy véget ér az ösztöndíjas időszak, mik a tervei a következőkben?
Az ösztöndíjas időszak ugyan lezárult, de a munka tovább folytatódik: a Samorodny együttessel már nagyon várjuk a folytatást: legközelebb július 14-én, a kiscsőszi Pajtafesztiválon találkozhat velünk a közönség, valamint reményeink szerint másnap, július 15-én Sárváron, a V4+ Ausztria folklór klaszter konferencián is bemutatjuk a koncertet. Emellett a terveink közt szerepel, hogy a jövőben Lengyelországban is keressünk lehetőséget a koncert bemutatására.
Jelen pillanatban pedig a zeneakadémiai diplomakoncertemre készülök, amelynek műsorában helyet kap podhalei gurál muzsika is, valamint a másik szakomon, népzeneelméletből is az idei év végén lesz a záróelőadásom, melynek témája szorosan kapcsolódik a fent leírtakhoz. „Magyar népzenei vonatkozások a Podhale régió gurál táncdallamaiban” címmel, néhány érdekesebb dallamkapcsolat részletesebb bemutatására, elemzésére vállalkozom benne.
Ezúton szeretnék még egyszer köszönetet mondani az Alapítványnak a támogatásért és kívánok az idén pályázóknak hasonló nagy örömöket a munkájukhoz, mint amilyenek nekem jutottak ebben az évben!