WFA: Legutóbb a bábszínházi bemutatód kapcsán olvashattak a munkádról az érdeklődők, mikor a pályázatodban vállalt Witkacy darabot, az Ősz búcsúja című regény ihlette felnőtteknek szóló bábelőadást mutattad be alkotótársaiddal a Bethlen Téri Színházban. De kezdjük kicsit korábbról, hiszen nem akárhogyan, egy lengyelországi úttal kezdődött 2022 tavaszán a nagyköveti munkád.
Virók Eszter: Igen, az ösztöndíj elnyerése után két héttel elutaztam Lengyelországba, hogy még jobban megismerhessem Witkacy munkáit, a lengyel kultúrát, láthassam az ő életét befolyásoló helyeket, láthassam a műveit élőben. Először Varsóba repültem, ahol egy baráti családnál laktam, akiktől sokat kérdezhettem a kultúráról, Witkacyról (középiskolában kötelező az egyik drámája). Sajnos Varsóban épp zárva volt a Nemzeti Múzeumnak az a kiállítása, ahol Witkacy képei vannak, de Zakopaneban egy csodálatos kiállítását láthattam. Az itt beszerzett albumból sok információt gyűjtöttem aztán az életéről, a műveiről. A városban meglátogathattam Wacław Felczak és Witkacy sírját is, érzelmileg mindkettő nagyon sokat jelentett számomra. Ez alatt az út alatt sokat tanultam a kultúráról, a szavak kiejtéséről, sok kedves és segítőkész emberrel találkoztam és gyönyörű tájakon utaztam keresztül.
WFA: A bábelőadást 2022 októberében mutattad be először. Milyen munkafolyamatok előzték meg ezt, mennyit dolgoztatok, mire összeállt az előadás?
Virók Eszter: A nyár a háttérmunkák menedzselésével, elkészítésével telt. A regény átdolgozása drámai szövegkönyvbe nagy kihívás volt, három dramaturg dolgozott rajta, az általuk elkészített részeket én fűztem egybe, írtam át, egységesítettem. A látvány megtervezésével, a díszlet, a bábok elkészítésével két ember lett megbízva, de szinte az összes színész segített a bábok és kellékek készítésében, beszerzésében. A bábok kinézetének megtervezésénél egyaránt figyelembe vettük az őket mozgató színész testi adottságait és Witkacy pasztellportréit is. Kifejezetten ügyeltem arra, hogy ne csak a saját szájízem szerint válogassam ki ezeket, hanem Witkiewicz életrajzát is szem előtt tartsam. Mivel a regény és az élete közt több párhuzam is állítható, nem volt nehéz eldönteni, hogy a főszereplőt az önarcképek alapján, a regénybeli szeretőjét a múzsája, Nena Stachurska portréi alapján mintázzuk meg. A zenék csak később, október közepére készültek el végleges állapotukban. Ez alatt az időszak alatt továbbra is nagyon sok kutatómunkát végeztem. Magyar és angol nyelvű könyvektől kezdve, lengyel aukciós honlapokig mindenhol utánanéztem az írónak és kapcsolatainak, illetve a regénybeli számtalan utalásnak és említésnek. Nyáron készítettem el rendezőasszisztensem segítségével a projekt Facebook és Instagram oldalát, ahová rendszeresen posztoltunk képeket, érdekességeket az egész nagyköveti időszak ideje alatt. Februárban elkészült a projekt honlapja is, ahol átlátható módon vannak rendszerezve az információk. Nyár közepén jött a hír, hogy az iskolánk megnyert egy Erasmus pályázatot, így a csapat néhány tagjának lehetősége lesz augusztus végén, szeptember elején kiutazni három hétre Krakkóba. Ezen négy színész, az előadás fény és hangtechnikusa és jómagam is részt tudtunk venni. Ez a lehetőség mindenképpen fordulópont volt az alkotási folyamatban, rengeteget tanultunk Lengyelországról, a lengyel emberek életéről, értékeiről, körbejárhattuk szinte az összes itteni múzeumot. Már az itt töltött idő alatt megejtettük az olvasópróbákat, illetve néhány mozgáspróbát. Határozottan nagy élmény volt, hogy el tudtunk menni közösen a Krakkói Nemzeti Múzeumba, ahol megnézhettük Witkacy képeit élőben is. Krakkóban vettünk részt egy obwarzanki készítő workshopon, így a darabban látható obwarzankik is a hagyományos, ott tanult módszer alapján készültek.
WFA: Mi volt a legnagyobb kihívás ezen sokrétű feladatok során?
Virók Eszter: Mivel a hat színészből négy iskolánk végzős tanulója, illetve mindannyian több helyen játszunk, a próbafolyamat alatt a legnagyobb kihívás az időpontok egyeztetése volt. Szerencsére nagyon szorgalmas és tehetséges csapattal dolgoztam, így csak az időhiány szabott határt a próbáknak. Kivétel nélkül mindenki lelkesedett mind a darab, mind Witkacy, mind a lengyel kultúra iránt (főleg a Krakkói kalandok után), így ez az időszak meglepően jókedvűen, lendületesen telt. A színházakkal történő egyeztetés után be kellett látnom, hogy a terembérleti díjak jelentősen emelkedtek az energiaválság miatt, ezért kérvényeztem a teljesítendő előadások számának csökkentését 12-ről 7+1-re.
WFA: De végül összeállt az előadás, melyre az Alapítvány munkatársait is meghívtad, köszönjük még egyszer a lehetőséget, öröm volt látni a megvalósult projektet. Te milyennek érezted a premiert? Ha jól tudom, rögtön három bemutató is volt pár nap leforgása alatt.
Virók Eszter: Igen, először a szakmai bemutatót tartottuk meg 2022. október 22- én, ez volt az első alkalom, hogy megszakítás nélkül ment le a darab. Utána néhány tanárom pár jelenet kihúzását tanácsolta, főleg a történelmi szálból. Ezt sajnáltam, de be kellett lássam, hogy a történet sokkal gördülékenyebb lett tőle, a sztori pedig összefüggőbb, ezáltal jobban érthető, illetve más hasznos tanácsokkal láttak el. Ez az előadás mindenképp hasznos volt nem csak visszajelzések szempontjából, hanem azért is, mert a színészek először játszhatták el több ember előtt a darabot. A bemutató előtt egy nappal, október 24-én még egyszer megmutattuk szakmai közönségnek az előadást, már a Bethlen téri színházban. Ezen a két, bemutatót megelőző előadáson, összesen 12 szakember vett részt. A bemutatót a Bethlen Téri Színházban tartottuk október 25-én. Az előadás minden különösebb probléma nélkül ment le, az egész alkotótábor elégedett volt az eredménnyel. Ezt az előadást 64 ember nézte meg, többek közt a regény fordítója is, Körner Gábor, aki szintén gratulációját fejezte ki, ami az egyik legnagyobb elismerés volt számomra. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk mind szakmai, mind a nem szakmai nézőinktől. A szervezés értékeléséhez kiküldtünk egy kérdőívet az előadás után, amiben 1-től 5-ig lehetett értékelni többek közt a helyszínt, a hangosítást, a jegyvásárlás gördülékenységét. A kérdőíven egy négyes szám kivételével csak ötös értékeléseket kaptunk. Erről az előadásról írt cikket a Magyar Nemzet egyik újságírója.
A premierről írt írásunkat itt olvashatják>>
Fotó: Nadrai Zita
WFA: A szakmai bemutatók és a nyilvános premier után változtattál a darabon a beérkező visszajelzések függvényében?
Virók Eszter: A bemutató után összegeztük az addigi tapasztalatainkat. Az első előadás segített nekünk benne, hogy lássuk az érdeklődést a darab iránt és azt, hogy milyen kiadásai vannak jelenleg egy nagyszínházban megtartott előadásnak. Ezen a ponton ajánlották fel a csapat egy részének, hogy decemberben és januárban egy nagynevű rendezővel dolgozhatnánk. Ez annyira sok előre nem látott elfoglaltságot jelentett, hogy fizikailag képtelenek voltunk folytatni a további próbákat. Emellett a januári félévi vizsgák is extra megterhelést jelentettek számunkra. Sajnálatos módon szintén a nehezen egyeztethető időpontok miatt búcsút kellett vennünk az egyik szereplőnktől, ezt mindannyian nagyon sajnáltuk. Öröm az ürömben, hogy a csapatdinamikába hasonlóan jól passzoló egyént találtunk a helyére. A kényszerű szünet ellenére szerencsére végig aktív maradt a kommunikáció a csapattal. Sokat gondolkoztam, hogy a kialakult időszűkét hogyan tudnánk áthidalni és közben mégis minél effektívebben eleget tenni a lengyel kultúra terjesztésének. Aki látta, tudja, hogy az Ősz búcsúja előadása után nem lehet kötetlen beszélgetést tartani. Viszont olyan érdekesnek találom Witkacy életét, műveit, és ezek kapcsolatát, hogy mindenképpen szerettem volna megosztani a közönségünkkel is. A megoldás felolvasóestek formájában született meg. Az író öt drámáját fordították le magyar nyelvre, ezekből válogattam. Mivel a felolvasások előtt és után is van lehetőség kötetlenebb módon beszélgetni az emberekkel, ez a forma elősegíti azt, hogy még jobban megismerjék Witkacyt, mélyebben megérthessék, megszerethessék.
WFA: Hogyan kell elképzelni ezeket a felolvasóesteket?
Virók Eszter: A felolvasóestek alkalmával először kiválasztottunk egy adott drámát, majd kezdődtek a próbák. A felolvasóesteken rágcsát és innivalót biztosítottunk a nézőknek. A felolvasás közben lehetőséget biztosítunk a résztvevőknek arra, hogy képzőművészeti hajlamaiknak is hódolhassanak, papírt és festékeket, ceruzát, rajzszenet biztosítottunk a számukra. Ennek megtapasztalását azért tartom fontosnak, mert Witkacy munkásságában szoros kapcsolat fűzi össze a vizualitást a szövegekkel. Ezeken az alkalmakon albumokat is kiteszünk Witkacy képzőművészeti munkáival, hogy ezeket is lehessen nézegetni. A felolvasás előtt és után is meséltem a történelmi háttérről, az író életrajzáról, a felolvasott darabban ezek megjelenéséről. Egy ilyen felolvasóest hossza másfél órától két óráig terjed a darab hosszától és az én mondanivalóm hosszától, a közönség kérdéseitől függően. Első felolvasóestünk után interjút is adtam egy keleti nyelvek szakos egyetemista hallgatónak a projekttel kapcsolatban. Hosszasan, majdnem két órán keresztül beszélgettünk a miértekről és a hogyanokról, Witkacyról. Ez az interjú majd a saját blogjukon fog megjelenni ezzel terjesztve a hírét a hallgatók körében. Felvetettem neki Witkacy egyéb műveinek esetleges lefordítását, amely ötletre meglehetősen nyitottnak mutatkozott. A következő két felolvasóestünk online fog zajlani, hogy az országban messze élő érdeklődők, ismerősök is részt tudjanak venni, még szélesebb körben terjesztve a lengyel kultúrát. Ezeket az esteket egy online meeting és Facebook live segítségével lehet majd követni. Márciusban három előadást fogunk tartani az Ősz búcsújából. Az egyik a Manyi Kulturális Műhelyben, a másik kettőt pedig a Keleti István Művészeti Iskolában.
WFA: Bár van még pár hét a nagyköveti időszakból, egy előzetes összegzésre kérlek, hogyan látod, úgy sikerült ez az időszak, ahogy azt a pályázat megnyerésekor tervezted?
Virók Eszter: Előzetesen úgy látom, összességében sikeres projektet zárhatunk majd március végén. A közönségtől nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, többen visszatérő nézők voltak. Azt gondolom sikerült egy átfogó képet adnunk Witkacyról azoknak, akik érdeklődtek. A pályázat teljesítése és lezárása után szeretnénk még játszani a darabot, és akár a fővároson kívül is fellépni vele, amivel kapcsolatban már zajlanak az egyeztetések. Ezen kívül a felolvasóestek nagy sikerén felbuzdulva, szeretném, ha tanév végéig a kimaradt két Witkacy drámához is létrehozhatnánk a csapattal egy-egy felolvasást. Nagyon hálás vagyok azért, mert elnyertem ezt az ösztöndíjat. A projekt megvalósítása mind kommunikáció, mind türelem, mind rendezői szempontjából rengeteg új tapasztalatot tartogatott számomra. Kiemelkedő élmény volt a lengyel kultúrát képviselni, megismerni, és az Alapítvány Nagyköveteként ennek jó hírét tovább adni és másokat is bevonni ebbe.
A projekt Facebook oldala: https://www.facebook.com/metafizikaikoldokeink
A projekt Instagramja: https://www.instagram.com/metafizikaikoldokeink/
A projekt honlapja: https://oszbucsuja.website3.me/