Németh Orsolya Posztszovjet non-fiction című könyve bemutatja a lengyel tényirodalom evolúcióját a kezdetektől egészen napjainkig. Illetőleg kísérletet tesz ennek a Lengyelországban páratlan népszerűségnek örvendő, szinte már jelenséggé váló műfaj mibenlétének...
Németh Orsolya Posztszovjet non-fiction című könyve bemutatja a lengyel tényirodalom evolúcióját a kezdetektől egészen napjainkig. Illetőleg kísérletet tesz ennek a Lengyelországban páratlan népszerűségnek örvendő, szinte már jelenséggé váló műfaj mibenlétének meghatározására. Ezzel párhuzamosan és a lengyel riportirodalmi művek alapján végigkalauzolja az olvasót a volt Szovjetunió területén, Nyugat-Ukrajnától egészen Vlagyivosztokig. Ez a terület pedig a legtöbb magyar olvasó számára terra incognita. A szerző releváns szakirodalmi kontextusba helyezi az egyes tényirodalmi műveket, valamint részletesen foglalkozik a különböző orosz és szovjet birodalomelméletekkel és a posztkolonializmus elméletével, illetve annak a posztszovjet térségre való alkalmazhatóságával. A Posztszovjet non-fiction emellett azt is boncolgatja, mivé lett a szovjet éra embertípusa, a homo sovieticus, már ha egyáltalán valaha létezett.
Kapcsolódó cikkek:
Vas Viktória: A lengyel riporterek a patkány farkát is megragadják, Szláv TeXtus
"Ryszard Kapuścińki írásaival indul az elemzett művek sora, aki még a szétesés előtti utolsó pillanatban ábrázolta a Birodalmat. Riportjait a külső szemlélő pozíciója jellemezte, mondhatni madártávlatból készítette leírásait. Ezzel szemben az utána jövő riportereknél már a perspektíva szűkülését vehetjük észre – hívja fel a figyelmet Németh Orsolya. Krystyna Kurczab-Redlich, aki munkásságnak jelentős részét „a csecsen ügy” bemutatásának szentelte, az új korszak első pillanatainak megörökítésekor mélyebbre, mondhatni egészen az utca szintjéig lement és jóval merészebb témákhoz fordult. Jacek Hugo-Bader pedig a volt Szovjetunió területén tett időnként túlélőtúrákat idéző utazásai során Mariusz Szczygieł szavaival élve már „a patkány farkát is megragadja”. Csakúgy, mint egyébként a kortárs lengyel riport-írók többsége. Jacek Hugo-Badert meg is gyanúsították azzal, hogy túl élénk a fantáziája. Małgorzata Szejnert, a „riportirodalom anyja” ugyanis nem tudta elhinni, hogy tényleg megtörtént vele mindaz, amit a könyvében leírt."
.jpg)
Posztszovjet területek – a magyar figyelmen kívül…, Dunszt
"Nemrég jelent meg Németh Orsolya Posztszovjet non-fiction című könyve, mely egy magyar szempontból nagyon elhanyagolt területre reflektál – lengyel irodalmárok/gondolkodók szemszögéből. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után több terület önálósodott, több ország is létrejött, így például Hegyi-Karabah, Abházia, Azerbajdzsán, Örményország, Csecsen- és Ingusföld, Kirgizisztán, Jakutföld, Ukrajna, Fehéroroszorszá… Ezek nem különösebben tartoznak a magyar irodalom kutatott területei közé, ellenben a lengyel tényirodalom jó néhány képviselőjének, talán a régi reflexekből adódóan is, felkeltették az érdeklődését."
A teljes cikk itt olvasható.
Részlet a könyvből, Olvass Bele
Fotó: Nyugat-eurázsiai idő