A 19. századi nagy lengyel festő, Jan Matejko életművének magyar vonatkozásai, gazdag és igényes, albumszerű képi megjelenéssel.
Magyar Idők: „A legismertebb lengyel festőművészt, az 1838-ban született, és mindössze 55 éves korában elhunyt Jan Matejkót a múltba »bemélyedt« mesterként méltatják az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben Galícia-kötetének lengyel festészetet ismertető részében. A meghatározás folytatódik: »és annak jeleneteit egymásután a világ szemei elé állítá, hogy tanúlságúl szolgáljanak a jelenben és a jövőben, hogy más felől a megaláztatás idejében fölemeljék a nemzet lelkét, táplálják abban a büszkeséget. A szerző Matejko azon alkotásait mutatja be kötetében, amelyeket hajdan Budapesten is kiállítottak. Aki a korlátlan adatrögzítés korában nőtt fel, nehezen értheti meg, milyen összetett szerepe is volt egy történelmi festőnek a XIX. század végén. A történelmi festőnek valódi kutatónak kellett lennie. Az album nyomdaipari remek, a reprodukciók gyönyörűek, órákig el lehet nézegetni őket.”
Radnóti Sándor: A gomolygó történelem, Revizor Online
"A művészettörténet egyetlen modern historiográfusa sem sorolná Jan Matejko művészetét a festészeti progresszió körébe, de ha ez így van, akkor csak arra bizonyíték, hogy a progresszivista unilineáris fejlődés-elv sem különb más ilyen fölfogásoknál."
"Petneki Áron egy egészen különleges mikromonográfia megírására vállalkozott, amely tartalmazza Matejko életének és művészetének minden magyar vonatkozását. Ez első sorban recepciótörténet, s ha meggondoljuk, Matejko korabeli recepciójának egy fontos szelvénye szinte a teljességig menő kidolgozásra kerül. Petnekinél olvasom azt is – mint ahogy egész eddigi tudományom zöme is az ő könyvéből származik –, hogy báró Nyáry Gyula 1874. március 27-én a felsőházban emlegeti Matejkót, s majd’ húsz évvel később Thaly Kálmán még mindig azon a nézeten van, hogy „Fájdalom, hogy nincsen magyar Matejko-nk, aki a lengyel történetnek minden mozzanatát oly dicsőségesen megörökítette”.
A teljes recenzió itt olvasható.