Milyen lehetett királynőnek lenni? – avagy Hedvig életműve nem hagyományos megközelítésben
esszé
133x200 mm, puhafedeles borító, 176 oldal
A szerző nem hagyományosan mutatja be a Lengyelországban és Magyarországon egyaránt közkedvelt, szentté avatott királynőt: Hedviget az adott korban élő, a történelmet egyszerre megszenvedő és formáló nőként ábrázolja. Kwaśnicka bravúrosan vezeti az olvasót a tudományos igényű és hitelű történelmi információk, valamint a kor és Hedvig életének fő helyszínei utáni szenvedélyes vágy és korhangulat megfestése között.
Recenzió
Juhász Kristóf, Magyar Idők (részlet)
„… a szerző ezen a ponton remekül kovácsol erényt a szükségből, hiszen szépen, de határozottan teszi helyre a királynőt övező, romantikus és tragikus széphistóriákat – mielőtt Jagelló Ulászló felesége lett, majdnem Habsburg Vilmoshoz adták, aki valóban regényes módon meg is próbált beszökni a királynőhöz, hogy a jogszokás szerint elhálással érvényesítse a gyermekkorban megkötött házassági szerződést, ám regényes érzelmekről kevésbé beszélhetünk, a lengyel korona vonzerejéről annál inkább.
A könyv annak a kevéssé föltárt és dokumentált mentalitástörténeti kérdésnek ered a nyomába, hogy milyen is lehetett királynőnek lenni: „(…) Hedvig életének lényege: mindent magába rejtett, a fejében zajlott a küzdelem, ritkán jutott felszínre. A királynő életrajzírói általában figyelmen kívül hagyták azt a tudnivalót, hogy egy uralkodó, ha igazi uralkodó lesz, sosem tartozik önmagához, és az Anjou királylányt kétségkívül ebben a meggyőződésben nevelték (…).”
A teljes recenzió itt olvasható.