Marcin Świetlicki

Tizenkettő

A jelenkori Krakkó kocsmaéletében játszódó, meglepetésekben gazdag, érdekfeszítő regény csak úgy hemzseg a váratlan akciófordulatoktól, meg­győző személyiségrajzoktól, plasztikus alak­ábrázolásoktól, jelentős szociológiai megfigyelésektől, megrázó erotikus jelenetektől. A klasszikus krimi eszköztára keveredik a mámoros, már-már pszichedellikus hangulatelemekkel.

krimi, thriller
133x200 mm, puhafedeles,
füles borító, 256 oldal

„A Mesternek nincs személyigazolványa, mobilja, bankszámlája, jogosítványa. Azt pletykálják róla, hogy meghízott, felpuffadt, megőszült. Aztán egyszer csak váratlanul ennek a senki számára nem fontos embernek az életében felbukkan egy gyilkosság.”

Ez itt a baljós Krakkó. A szörnyű titkokat rejtő város. Ezek egyikére bukkan rá a gyermekfilmek egykori sztárja, egy bukott férfi, botcsinálta detektív. Az emberek mesternek hívják. Nincs személyigazolványa, mobilja, bankszámlája, jogosítványa. Azt pletykálják róla, hogy meghízott, felpuffadt, megőszült. Aztán egyszer csak váratlanul ennek a senki számára nem fontos embernek az életében felbukkan egy gyilkosság. A múlt sorozatgyilkosának, Karol Kotnak az árnyékában, az óvárosi szegletek félhomályában, a Mária templom tornyából kihallatszó hamis trombitálás jelére kezdetét veszi az öldöklő hajsza az idővel...

A szerzőről

Marcin Świetlicki 1961. december 24-én született Lublinban. Lengyel költő. Krakkóban él. Több verseskötet szerzője. A Świetliki zenakar énekese és szövegírója. Az egyetlen lengyel szerző, akit jelöltek mind az irodalmi Nike-díjra (háromszor), mind a zenei Fryderyk-díjra (kétszer). A Tizenkettő című szatírikus thriller első prózaírói műve.

Recenzió

Juhász Kristóf, Magyar Idők (részlet)

„A műfajban még egy művet ismerek: Charles Bukowski Ponyváját, ahol a főhős szintén nyomozó, és szintén nyomozna, de nem megy neki, mert munkája túlságosan zavarja a folyamatos ivásban.

A Tizenkettő történetéről szólni fölösleges, a könyvet hangulata miatt kell olvasniuk mindazoknak, akik megmártóznának a vodkában ázó krakkói művész- és alvilág félhomályos bugyraiban, és találkoznának egy csomó fura figurával, akik hülyeségeket csinálnak és hülyeségeket beszélnek, de valami szórakoztató otthonossággal, amit nyilván azért érzünk, mert lehet egy kocsma krakkói, prágai, pesti, kolozsvári vagy szentendrei, a hozzájuk tartozó kétes egzisztenciák ugyanolyan kelet-európaian tragikomikusak.

Ha pedig a rengeteg zenei utalás és a könyv egészét átható, csömörig és halálig vitt rock’n’roll életforma sötét ragyogásától olyan érzésünk van, mintha egy lengyel rockzenekar pszichedelikus videoklipjébe csöppentünk volna, nem tévedünk: az első prózakötetével debütáló Marcin Swietlicki a Swietliki zenekar énekese és szövegírója. Egy árva szót nem kell tudnunk lengyelül ahhoz, hogy a világhálón meghallgassuk az együttes dalait, és pusztán a hangulat alapján eldöntsük, el akarjuk-e olvasni a könyvet.

Mert hangulatuk ugyanaz a méla borongás, ugyanaz a világvége- és csodavárás, ugyanaz a termékeny nihil (az ellentmondás szándékos), meddő elvágyódás, motyogós tűnődés és önmagába visszatérő morfondírozás, csak a könyvben mindeme hatás felfokozódik, hisz magyarul olvassuk, Wolosz Vera kitűnő fordításában.”

A teljes recenzió itt olvasható.