Krakkó a XIX. század folyamán politikai helyzetét tekintve sokszor és gyorsan élt át kényszerű változásokat. A Kościuszko-felkelés bukása, Lengyelország harmadik felosztása után osztrák uralom alá került, majd a Varsói Hercegséghez tartozott, aztán - legalábbis látszatra - szabad városállam lett, mígnem egy sikertelen felkelés után végleg a Habsburg Birodalomhoz csatolták, s ott is maradt 1918-ig.
Mit láttak mindebből a XIX. századi magyarok? Kétségtelenül ők is úgy tekintettek Krakkóra, mint élő történelemkönyvre, amely nemcsak a lengyelek, hanem a magyarok számára is tanulságul szolgál.
Krakkóba igyekvő utazóink nemcsak magát a várost, hanem a távolabbi környéket, illetve az oda- és a továbbutazás alatt tapasztaltakat is leírták. A neves és névtelen magyarok - bármilyen kritikával éltek is a látottak vagy rossz tapasztalataik alapján, a megismerés vágya, majd a személyes megismerés révén mégiscsak egy hagyományos barátság alakítói és nem kevésszer haszonélvezői is voltak.
A kötetünkben közreadott változatos műfajú írásokat a lengyel kultúra egyik legjobb hazai szakértője, Petneki Áron válogatta, látta el jegyzetekkel és előszóval.
Kapcsolódó cikkek:
Szalai Attila: Krakkót látni és megírni, Magyar Hírlap
"A Balassi Kiadónál megjelent kötet izgalmas és egyedi gyűjtemény, több mint harminc szerző tollából, akik közt volt báró, huszártiszt, fizikatanár, fogoly honvéd, teológus, kőműveslegény, állatorvostan-hallgató, a rabbiképző tanára, káplán, ügyvéd – s még sorolhatnánk a különféle foglalkozású utazókat, akik mind Krakkóba igyekeztek.
A bőséges lábjegyzetekkel, történeti kalendáriummal és Petneki értő kommentárjaival ellátott írásaik tükrözik az egykori lengyel királyi székváros mindennapjait, de a 19. század politikai helyzetéből adódó, sokszor és gyorsan átélt, kényszerű változásait is."
A teljes cikk itt olvasható.