"Babot venni jött? Hozzám? De hisz bármelyik boltban kaphat babot. Csak tessék, jöjjön be. A kutyáktól fél? Ne féljen tőlük. Csak megszagolják. Ha valaki először van itt, azt muszáj megszagolniuk. Hogy tudjam, mi van. Nem én tanítottam őket erre. Csak úgy maguktól. A kutyák rejtélyesek, akár az emberek. Magának van kutyája? Szerezzen egyet. A kutyáktól sokat lehet tanulni. Na, ül a Reks, ül a Łaps. Elég.
Egyébként hogy talált ide? Nem olyan könnyű hozzám idetalálni. Pláne most, mikor már nincs szezon. Még megkérdezni sincs kit rólam. Láthatta, a házakban egy lélek sincs. Már rég elmentek. Még azt is kevesen tudják, hogy itt élek. Maga meg a bab miatt van itt. Persze, termelek egy kis babot, de csak annyit, amennyi magamnak kell, hát az csak nem sok? Az összes többivel is így van. Répát, céklát, hagymát, fokhagymát, petrezselymet, hogy meglegyen, ami kell. Azt mondom magának, még csak nem is vagyok oda a babért. Megenni megeszem, mert majdnem mindent megeszek. De nem vagyok oda érte. Néha főzök magamnak bablevest vagy kolbászos babot, de csak olykor-olykor. A kutyák meg nem eszik a babot."
| Myśliwski, Wiesław |
Értekezés a babfejtésről (részlet)