A 101-es tartalékos rendőrzászlóalj ötszáz rendőre - katonai szolgálatra alkalmatlan, családos emberek - 83.000 lengyel állampolgár haláláért felelős. A tanulmány az egység 210 tagjának háborút követő kihallgatása során felvett jegyzőkönyveken és az ellenük készült vádiraton alapszik. Browning azt sugallja, hogy ezek az emberek nem engedelmességből vagy félelemből gyilkoltak, hanem karrierizmusból, alkalmazkodásból és meggyőződésből.
E hiánypótló mű a holokauszt egy kevéssé ismert aspektusára vet fényt: arra, hogyan élték meg saját tetteiket olyan elkövetők, akiknek gyilkossá válása semmilyen szempontból nem volt szükségszerű
Kapcsolódó cikkek:
Heimer György: Hétköznapi tömeggyilkosok
"A K. u. K. Kiadó gondozásában megjelent Átlagemberek utószavában Browning – mint egy szciálpszichológus – hosszú oldalakon analizál, majd felteszi a kérdést: miért vált a 101-es rendőrzászlóalj oly sok ember gyilkossá? Tudós pontosságával számba veszi a bűntettek elkövetésének szociális előzményeit és lélektani tényezőit, de Szekeres Gábor, a mű fordítója mégiscsak azt a féktelen antiszemita gyűlöletpropagandát tartja egyik kulcselemnek, amivel a nácik éveken át mosták a német polgárok agyát."
Hogyan lett ötszáz átlagos német rendőr negyvenezer lengyel zsidó hóhérja?
"Nemes Jelesnek először az volt az érzése, amikor elkezdte olvasni a könyvet, hogy be kéne csukni azonnal, nem kéne végigolvasni, inkább nem kéne tudomást szerezni róla. Amikor elkezdték előkészíteni a Saul fiát, sok holokausztról szóló alapművet használtak fel, például Raoul Hilberg írásait, de ez a könyv, Browning munkája is benne volt, vagyis ő már a magyar kiadás előtt ismerte az Átlagemberek történetét."