Lengyelország egykori legnépszerűbb regénye végre magyar nyelven is olvasható.

„»Királyi életünk volt. Nagy pohárból ittuk a vodkát. Szép lányokat szerettünk. Aranybányában jártunk. Aranyban, ezüstben és dollárban fizettünk« – ezzel a nagyvonalú felütéssel csalogat be minket az ifjú narrátor a határmenti csempészek életébe. Eleinte még vele botladozunk a töksötétben – hátunkon a történelem dögnehéz málhájával lassacskán kitapogatva, hogy a szovjet-­lengyel határon járunk az 1920-as években –, de aztán ismerősek lesznek a csempészutak meg a csempész­cimborák, és beazonosítjuk az ellenfeleket: a hatóságokat, kommunistákat és a »becstelen csempészeket«.

Mindig akadtak köztörvényes bűnözők az irodalom művelői között, de olyan kevesen, hogy hálásnak kell lennünk egy ilyen börtönben írott regényért, amelyben igazi a veszély, az árulás és a vér, bár a valódi politikai kockázat még a saját emlékeit papírra vető, az irodalmi nyelvet cellaélete során elsajátító Sergiusz Piasecki számára is felmérhetetlen volt, amikor 1935-ben pontot tett kéziratának végére. A második világháború előtti évek legolvasottabb lengyel regénye csak 1990-ben lett újra hozzáférhető a Szovjet­unió letűnésével, mikor az emigrációba került szerző már évtizedek óta halott volt. A lengyel irodalom kultikus szerzőjének kultikus műve jut el a magyar olvasóhoz sok évtizedes késéssel. De nem a dohszag árad belőle, hanem az éjszaka, a vodka, a kockázat és az életvágy szaga.”

Részlet

„Elment a kedvem az ivászatoktól, a hazug emberektől és a várostól, ahol úgy csempészik át az igazságot számos kordonon, mint mi az árut! Itt minden mesterkélt, csillogó és rettenetesen bonyolult, de nincs más alatta, csak közönséges mocsok és hiábavalóság. Ott teljesebb életet éltem. Ott egyenesek az emberek, a szavak szegényes, ritkás szövedéke mögött aranyat érő gondolatok rejlenek, igazi érzelmek hevítik őket, forró a szívük. Itt pedig sehol egy őszinte gondolat, egy őszinte szó sem. Itt mindenki mindenhol mindig alakoskodik, szerepet játszik egy hatalmas bohózatban, komédiában. Színház itt minden, otthon meg az utcán is. Itt a nők ruhakölteményekkel és különleges, bár gyakran koszos fehérneművel álcázzák csenevész, satnya testüket. Ott nálunk az ócska ruha és a szegényes, lenvászon fehérnemű alatt erősek és forróak a testek, képmutatás nélkül szeretnek; a vágy űzi őket, nem a hasznonlesés meg a kíváncsiság. Honvágyam van. Szeretnék minél előbb visszamenni a határvidékre.”

 

Németh Orsolya: Nagy pohárból ittuk a vodkát, Élet és Irodalom

"Ha létezne ilyen műfaj, A Nagy Medve szerelmesét csempészregénynek kellene titulálni. Cselekményének középpontjában ugyanis az 1920-as években, az akkori lengyel-szovjet határon zajló, elképesztő méreteket öltő csempészet áll, hősei értelemszerűen az itt tevékenykedő csempészek. Csempész pedig – ahogy az Piasecki regényéből viszonylag hamar kiderül – szinte bárkiből lehetett, sőt azon a vidéken akkoriban majd’ mindenki űzte ezt a „foglalkozást”, és az áru is lehetett gyakorlatilag bármi: apróságoktól kezdve az értékes szőrméken át az emberig minden. Segítőik is akadtak bőven, akiknek mindentől távol eső tanyáikon viszonylag biztonságos szajrélerakatokat alakíthattak ki."

Varga Bianka recenziója, Szláv TeXtus

"Piaseckinek nem adatott meg a kényelmes asztal, esetleg a naplementére nyíló kilátás, amikor a tollat a kezébe vette, hiszen éppen börtönben ült. Idejét valami hasznossal gondolta eltölteni és úgy született meg ez a regény."

A teljes recenzió itt olvasható. 

A Szláv TeXtus filmes ízelítője a könyvbemutatóról.

Somogyi András: Csempészsors, Olvass bele

"Kétfelé kell választanom Piasecki művéről alkotott véleményemet. Irodalmi szempontból nézve: rendkívül jó stílusban megírt, izgalmas könyv A Nagy Medve szerelmese, kiválóan mutat be egy sajátos életformát. Nem véletlen rendkívüli népszerűsége, tehát mindenképpen érdemes elolvasni. Tartalmát tekintve viszont ez egy értéket nem teremtő, értelmetlen élet története."

A teljes recenzió itt olvasható.