„A kultúra sosem statikus.”
/Sally Hines/ (1)
Bevezetésként
A lengyel és magyar folklórban a több évszázados közös történelmi múltnak köszönhetően számos hasonlóságot fedezhetünk fel, azonban nagyon kevés az olyan platform, ahol e két etnikum közös kulturális szálai iránt érdeklődők tájékozódhatnak. Ezért a következőkben a népszokásaink között felfedezhető párhuzamokról és ellentétekről szeretnék megosztani pár gondolatot az olvasókkal. Mivel ez a téma nagyon bő, így olyan szokások bemutatását helyezem előtérbe, amelyeknek a párját a magyar folklórban is megtalálhatjuk. Ezen belül a téli népszokások közül emelnék ki a teljesség igénye nélkül néhányat.
András-naptól vízkeresztig
Markos Gyöngyi: Jeles napok – naptári ünnepek c. művében is olvashatjuk, hogy a téli népszokásokat két nagyobb egységre oszthatjuk fel: a karácsonyi ünnepkörre és a farsangi időszakra (2). A karácsonyi ünnepkör az adventtel veszi kezdetét, amely a karácsonyra való 4 hetes felkészülési időszak. Ebben az időszakban tilos volt a mulatozás, hangoskodás, a lakodalom és táncolni sem lehetett. Az adventi időszak több jeles napot is magában foglal: András-nap (nov. 30.), Borbála-napja (Dec. 4.), Miklós-nap (Dec. 6.) és a Luca-napja (Dec.13.).
Ezekhez a napokhoz különféle jóslásokat és termékenységvarázsló szokást kapcsoltak, valamint ide sorolhatjuk még a különböző gonoszűző, ártó szellemeket és boszorkányokat elriasztó tevékenységeket is (3). A felsoroltak közül elsőként az András-napi hagyományokról osztanék meg pár érdekességet.
Az András-naphoz legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja. A lengyel és a magyar hagyományban is fontos napnak számít, hiszen ez a nap az egyik legjelentősebb házasságjósló nap. Szent András apostol (Andrzejki) napja, vagyis a november 30-ra virradó éjszaka a jóslások estéje, az utolsó olyan nap, amelyen az advent előtti időszakban megengedett volt a zajos mulatság szervezése (4). Ehhez a naphoz Lengyelországban és Magyarországon is számos hiedelem kapcsolódik. Mindkét népcsoportnál házasságjósló- és varázsló nap volt. A lányok többféle praktikával igyekeztek kideríteni a jövendőbelijük kilétét. Ezekből nézzünk meg most néhányat. Közös vonás, hogy a kutyaugatás irányából mindkét nép arra következtetett, hogy amerről a kutya ugat, arról jön majd a vőlegény. Azzal a különbséggel, hogy míg a lengyelek a házból kilépve figyeltek az ugatás irányára, addig a magyarok a szemétdomb tetejére állva szemlélték mindezt (5). Szintén hasonlóságot vélhetünk felfedezni azzal kapcsolatosan, hogy a jóslásokat a lányok mindig egyedül végezték el és böjtöltek is ezen a napon, hogy megjelenjen álmukban a jövendőbelijük alakja.
Ezek mellett néhány apró különbséget is megemlítenék még. A lengyel lányok ezen az estén egy kulcslyukon át viaszt öntöttek egy hideg vízzel teli tálkába. Megvárták míg megszilárdul, majd a keletkezett forma falra vetett árnyékából következtettek az eljövendőre (6). A magyar lányok ezzel szemben nem viaszt, hanem ólmot öntöttek és gombócokat főztek. Az ólom alakjából a jövendőbelijük foglalkozását próbálták megfejteni, a gombócokba pedig kis papírcetliket rejtettek a kiszemeltjeik nevével és amelyik nevet tartalmazó gombóc először jött a felszínre, olyan nevű vőlegényt jósoltak maguknak. Magyarországon András-napkor kezdődtek el a disznóvágások is (7).
András-nap után néhány nappal Borbála-napja (dec. 4.) következik. Szent Borbála a veszélyes munkát végző emberek (bányászok, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők stb…) és a jó halál védőszentje volt (8). Borbála legendájával kapcsolatban több forrásból is tájékozódhatunk, azonban azt véleményem szerint mindenképpen érdemes tudnunk, hogy az Érdy-kódexben is megtalálható. Ez egy olyan prédikáció- és legendagyűjtemény, amely a legterjedelmesebb fennmaradt nyelvemlékünk (9). A Borbála név eredetéről azt olvashatjuk, hogy a Barbarus név női változata és a nemzetközi irodalomban Barbaraként említik. A magyar folklórban a Borbála-nap termékenységjósló nap. E napon ún. Borbála-ágat vágtak, ez Borbála szenvedésére utalt. A lányok a levágott cseresznye- vagy orgonaágakat vízbe állították, és ha az ág karácsonyig kivirágzott azt jósolták, hogy férjhez fognak menni. De nemcsak szerelmi jóslás, hanem termékenységvarázslás is kapcsolható ehhez a naphoz, hiszen a kihajtott ág bimbóinak a számából arra is következtettek, hogy milyen termés várható a következő évben (10).
Számos érdekes hiedelem kötődik a magyar nyelvterületen Borbála-napjához. A Mura-vidéken úgy tartották, hogy Borbála-napon nem szabad rokkához nyúlni, mert Borbála bedobja az orsót az ablakon, a fonál kóccá válik és az állatok lábára tekeredik, ennek következtében pedig megsántulnak. Mivel dologtiltó nap volt, nem volt szabad sem varrni, sem fonni, de még sepregetni sem, ugyanis azt gondolták, hogy a sepregetéssel kiseprik a szerencsét (11).
A lengyeleknél számos időjárás-előrejelző mondás maradt fenn a Borbála-nappal kapcsolatban. Ezek közül kettőt emelnék ki. A népi meteorológia szerint, ha ezen a napon esik az eső, akkor kemény tél következik. Egy másik jóslat szerint, ha december 4-én fagy van, abban az esetben két nappal később még nagyobb fagy várható (12).
Ha azt mondjuk december 6-a, valószínűleg mindenkinek a Mikulás, vagyis Szent Miklós napja fog eszébe jutni. De ki is volt Miklós valójában és milyen szerepet tölt be a lengyel és a magyar kultúrában?
Szent Miklós egy Törökországban született püspök volt, akinek alakjáról számos legenda maradt fenn, azt azonban mindben felfedezhetjük, hogy a szegény emberek és a gyerekek megajándékozójaként tartják számon.
Lengyelországban december 6-án a gazdák ünnepi szentmisét tartottak Szent Miklós tiszteletére, akit elsősorban a pásztorok és az állatállomány védőszentjeként tartottak számon, de a tengerészek, foglyok, hozomány nélküli lányok védelmezőjének is tekintették (13). A lengyeleknél december 5-én, a Szent Miklós nap előestéjén ajándékokat raktak a gyerekek párnája alá, majd ebből alakult ki az ún. „élő” Mikulás szokása, akit egy angyal és egy vörös-fekete maszkos ördög alak kísért (14).
A soron következő jeles nap december 13-a, Luca-napja. Magyarországon kétféle Lucát különböztet meg a néphagyomány: a jóságost és a boszorkányost. E napon tilos volt a munkavégzés (szövés, fonás, sütés, meszelés stb.). Luca-naphoz a jövő évre vonatkozó időjárás-előrejelző, szerelmi jósló és termés jósló szokások is kapcsolódtak. December 13-án kezdték el faragni a Luca székét, amelyet 13 napig készítettek 13 féle faanyag felhasználásával és karácsony előestéjére fejezték be, majd a katolikus falvakban az éjféli misén álltak rá a székre, azzal a céllal, hogy meglássák, hogy ki a boszorkány, a református falvakban pedig a keresztútra vitték ki a széket, amit krétával körberajzoltak és úgy álltak rá (15).
Luca-napja Lengyelországban is ugyanúgy dologtiltó nap, mint Magyarországon, valamint az időjáráshoz kapcsolódó szokások is jelen voltak a néphagyományban.
A december 13-tól december 24-ig tartó 12 nap számukra olyan jósló időszak volt, amelyből minden nap az elkövetkező év egy-egy hónapjának időjárását jósolta meg (16).
A december 24. (szenteste) és a karácsony a lengyel és a magyar folklórban is nagyon gazdag szokáskörrel rendelkezik. Ezekből emelnék ki most pár érdekességet. December 24-én, a magyar néphagyományban nagyon fontos szerepe volt a karácsonyi asztalnak, ugyanis a ráhelyezett tárgyaknak, eszközöknek mágikus erőt tulajdonítottak. Emellett az asztal alá sok esetben szénát, szalmát rakott a gazda annak érdekében, hogy azt később a jószágok alá tehesse, ezzel megvédve az állatok egészségét.
A karácsonyi asztalon maradt morzsának is nagy szerepet tulajdonítottak és mágikus, gyógyító eljárásokban használták fel őket. Többféle módon gyűjtötték össze és hasznosították ezt a morzsát. A palóc falvakban szokás volt, hogy a morzsát zacskóba kötve az istállóba tették rontás ellen, más helyeken pedig egy szalvétába kötve vízkeresztig az asztalon hagyták. Fontos szerepe volt még ezen az éjjelen a víznek és a tűznek, valamint a zajkeltésnek is. A víznek gyógyító- és varázsereje volt, a tűzzel a gonosz szellemeket űzték el, a zajkeltésnek pedig szintén gonoszelhárító szerepe volt. Az éjféli mise idején pedig a házasságjósló- és varázsló szokások kerültek előtérbe, amikor a Luca-napjakor elkezdett eljárások beteljesedtek. Mint már említettem, ekkorra készült el a lucaszéke is és ezen az éjféli misén (katolikus falvakban) láthatták meg a székre állva, hogy ki a boszorkány.
A lengyel folklórban is hasonlóan fontos jelentősége van a szentestének. Ezen a napon az otthonaikban a karácsonyi asztalnál egy helyet hagytak a kóbor vándornak vagy elhunyt szeretteik szellemének. Ezt egy újabb keletű szokásnak tekintik. Már az ószláv időkben is élt az a hiedelem, hogy a halottak lelkei ebben az időszakban visszajárnak a földre, ezért e napon a lengyelek a kapukat, ajtókat és ablakokat nyitva hagyták a számukra és nem volt szabad éles tárgyakat használni, nehogy bántsák vele a szellemeket. Időjárás-jósló szokást is kapcsoltak hozzá a következő formában: egy hagymát 12 részre vágtak, ami a 12 hónapot szimbolizálta. Amelyik hónapot jelképező darabka nedves vagy penészes lett, azt a hónapot gondolták csapadékosnak (17).
A következő nap, december 25-e a magyar néphagyományban szintén dologtiltó nap volt. Ilyenkor a ház körüli teendőket már előző nap elvégezték. Úgy vélték, hogy aznap még a szemetet sem szabad kivinni, illetve kölcsönkérni és kölcsönadni sem szabad, mert azzal a szerencsét is kiviszik a házból. December 26-án, karácsony másnapján pedig regölni jártak.
A december 25-e a lengyeleknél is hasonlóan telt, hiszen itt is tilosak voltak e napon a ház körüli munkák és vendégeket sem lehetett fogadni. Emellett a gazdák a kemencéből kivett hamuval próbálták megjósolni a következő évi termés bőségét. A tűzből kivett parazsakat megjelölték a következő évben termesztendő növények nevével és amelyik széndarabkát világos, finom hamu borította, abból a növényből bő termést vártak, míg a fekete színűvé válókról úgy gondolták, hogy azok a növények nem teremnek majd az adott évben.
A december 26-i napon viszont már meglátogathatták egymást az emberek és kérőket is fogadhattak a lányok, valamint köszöntőket is mondtak egymásnak és énekesek kezdték el járni a falut (18).
Végezetül pedig január 6-ról, a vízkeresztről szeretnék néhány szót ejteni. A vízkereszt napja a karácsonyi időszak zárónapja és a farsang kezdőnapja. A magyar néphagyományban ezt a napot háromkirályok napjának is nevezték. A katolikus falvakban e napon szokás volt a víz- és házszentelés. Házszentelés alkalmával a három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot rajzolták fel a szemöldökfára, mert úgy gondolták, hogy ez majd megvédi őket a villámcsapástól és a boszorkányok rontásától is. Ide kapcsolódik a háromkirályjárás szokása is, valamint e naphoz is kötődtek termékenység- és időjárásvarázsló jóslások. A jugoszláviai magyarlakta falvakban pl. úgy gondolták, hogy ha ezen a napon hideg van, akkor rossz termés várható. Ha pedig enyhe idő van aznap, a tavasz hamar eljön (19).
A lengyel néphagyományban szintén megjelenik január 6-án a háromkirályok alakja. Ott is hagyomány volt a neveik kezdőbetűinek felírása a bejárati ajtóra K + M + B vagy C + M + B alakban. Ezt a rövidítést többféle módon is értelmezték. Az egyik magyarázat szerint a királyok nevének (Kacper, Melchior és Balthazar) kezdőbetűit takarja ez a rövidítés, a másik magyarázat szerint azonban a Christus Mansionem Benedicat szöveget takarja (20). Olyan forrás is rendelkezésre áll, amelyben a következő szöveg rövidítéseként értelmezik: Cogitum Matrimonium Baptisma (21). Vízkeresztkor a házaknál énekesek köszöntötték a házigazdákat és ún. „mandulakirályt és mandulakirálynőt” is választottak. Az kaphatta meg ezt a címet, aki a jelenlévők közül megtalálta azt a süteményt, amibe a mandulát rejtették (22).
Összegzés
Tanulmányom megírása során igyekeztem a lengyel és a magyar néphagyományban megtalálható, a karácsonyi ünnepkörbe tartozó jeles napok és népszokások közötti párhuzamokat és ellentéteket közérthető és érdekes formában bemutatni. Munkámban a téli népszokások közül csak a karácsonyi ünnepkört vizsgáltam, és András-naptól vízkeresztig időrendben haladtam az események feltárásával. Remélem, hogy sikerült felkeltenem az olvasók figyelmét és ezáltal többen kedvet kapnak e két kultúra közös szálainak megismerésének és hagyományinak ápolásához.
Források:
1. https://www.citatum.hu/idezet/126138 2021. 07. 21.
2. https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_3/011_d_jeles_napok.htm 2021. 07. 25.
4. https://www.lengyelorszag.travel/hu/folklor-es-hagyomany/andrzejki-andras-nap-a-joslasok-esteje 2021. 08. 16.
6. http://www.setakrakkoban.hu/2016/11/szent-andras-napja.html 2021. 08. 16.
7. http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/172.html#178 2021. 08. 16.
8. https://reimann.hu/2019/12/04/szent-borbala-a-banyaszok-vedoszentje/ 2021. 08. 17.
9. http://nyelvemlekek.oszk.hu/ism/erdykodex 2021. 08. 17.
10. https://felvidek.ma/2019/12/borbala-naphoz-fuzodo-hiedelmek-es-szokasok/ 2021. 08. 17.
12. https://www.kopalnia.pl/kopalnia-wiedzy/przyslowia-na-barborke-znane-powiedzenia-na-sw-barbary-9kgu 2021. 08. 17.
13. http://teatrnn.pl/leksykon/artykuly/obrzedy-zimowe/ 2021. 08. 29.
14. https://mnwr.pl/swiety-mikolaj/ 2021. 08. 29.
15. https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1393.html 2021. 08. 29.
16. https://www.gmina-bialobrzegi.pl/kultura/dziedzictwo-kulturowe/zwyczaje-i-obrzedy/ 2021. 08. 29.
17. https://www.wroclaw.pl/tradycje-i-zwyczaje-wigilijne 2021. 08. 29.
18. https://www.lacko.pl/zwyczaje-i-obrzedy-gorali-lackic.html 2021. 08. 30.
20. http://pisanezalasem.pl/swieto-trzech-kroli/ 2021. 08. 31.
21. https://www.polskieradio24.pl/5/240/Artykul/1712103,Jakie-zwyczaje-i-tradycje-wiaza-sie-ze-swietem-Trzech-Kroli 2021. 08. 31.
22. http://wspolnotapolska.org.pl/kultura/obyczaje/002.php 2021. 08. 31.