Lengyelország színes látnivalói

A cikk Lengyelország természeti és kulturális szépségeinek bemutatására helyezi a fókuszt. A legszínesebb lengyel falu, Zalipie bemutatásaval indítja el az olvasókat ezen a képzeletbeli „túrán”, amely színes, festett virágos kis házikói révén vált ismertté. Ezután a wieliczkai sóbánya és a Görbe erdő bemutatása következik, utolsó állomásként pedig a Kolorowe Jeziorka (Színes tavak) bemutatásával zárja a képzeletbeli kirándulást. A 2023-as Visztula pályázatunkon nyertes tudományos-ismeretterjesztő cikk szerzője Aros Lilla Kitti.

„A képzelet az alkotás kezdete. Elképzeled, amire vágysz, akarod, amit elképzelsz, és végül megteremted, amit akarsz.”
/George Bernard Shaw/[1]

A legszínesebb lengyel falu, Zalipie

Zalipie, a festett házikóiról ismert kis délkelet-lengyelországi lengyel falu, a kis-lengyelországi vajdaságban, Dąbrowa megyében helyezkedik el, kb. 30 km-re Tarnówtól, Krakkótól pedig mintegy 70 kilométernyire.[2] A Zalipiében található színes, virágos kis házak története viszonylag messzire, a 19. század végére datálható, ekkoriban kezdték a falu asszonyai kidíszíteni őket.

A falu házai ma már kívül-belül dekoráltak, azonban a kezdetekben csak a belső tereket díszítették. Ennek elsősorban gyakorlati oka volt, hiszen a házak szabad kéménnyel rendelkeztek, ezért a kandallókból kiáramló füst befeketítette a falakat, amelyek így nem nyújtottak szép látványt. A leleményes asszonyok először csak ezt, a füst által hagyott nyomot akarták eltüntetni, ennek érdekében festettek foltszerű, világos mintákat a falra. Ehhez egyszerű, nyír- és fűzfából készült ecseteket használtak. Eleinte néhány egyszínű motívumot festettek a falra. Később meszet kezdtek el használni a falak megszépítéséhez, de a virágmotívumok festése − amely mára már uralkodó motívummá alakult a Zalipiében található házak falain − csak később alakult ki, amikor a színes festékek megjelentek a piacon.[3]

Forrás: (User:Piotrus) - Fotografia własna, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=3145564

Zalipiei festett ház. Forrás: (User:Piotrus) - Fotografia własna, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=3145564

A kezdetekkor csak néhány asszony díszítette így a házát, majd mivel többeknek is megtetszett a faluban ez a kezdeményezés, mások is átvették az ötletet és ennek hatására egyfajta mozgalom alakult ki. Az itteni házikókról egy anekdota is fentmaradt, mely szerint a zalipiei festett otthonok felfedezése egy szolgáló fiúnak köszönhető, aki Krakkóba ment dolgozni. Ő volt az, aki két papírlapot vitt magával, melyen rajzok szerepeltek a falujában látható színes virágos mintákról. Munkaadója, Władysław Hickel megtalálta ezeket a rajzokat, amelyek hamar felkeltették az érdeklődését, hiszen szívesen foglalkozott a folklórral. Hickel később Zalipiébe is elutazott, hogy mélyebben megismerkedhessen a falu díszítőművészetével, az ott használt minták sokszínűségével. Ennek hatására egyre többen keresték fel a falut, így a település lassan híressé vált. A szokásról a Krakkóban megjelenő Lud folyóiratban publikált először Hickel 1905-ben. Innentől számítható a zalipiei díszítőművészet iránti érdeklődés fellendülése. A település környékén több községben is elterjedt a házak virágos mintával való díszítése, kialakult az úgynevezett „Zalipie stílus”.[4]

A következő másfél évtizedben egyre nagyobb népszerűségnek örvendett az itteni díszítőművészet, majd a két világháború között kissé feledésbe merült. Szerencsére az 1940-es évek végén ismét elkezdtek nagyobb hangsúlyt fektetni a néphagyomány éltetésének, ezért 1948-ban a Kulturális és Művészeti Minisztérium „Festett házikó” (Malowana Chata) címmel versenyt szervezett a régió tehetséges festőasszonyainak. Ezt a versenyt 1965-ig alkalmanként szervezték meg, majd 1965-öt követően évente megrendezik. A megmérettetés egyik első nyertese Felicja Curyłowa volt, aki megalapította a Wieś Creates egyesületet, melyben szervezetté tette a környékbeli festőnők munkáját. Az 1950-es évektől kezdődően a zalipiei virágmotívumok már nemcsak a házak falait borították be, hanem különféle textíliákon és egyéb tárgyakon is megjelentek. Felicja rátermettségét bizonyítja az is, hogy egy kongresszuson tett látogatása alkalmával egy festett petróleumlámpa segítségével meggyőzte Józef Cyrankiewicz akkori lengyel miniszterelnököt arról, hogy sötétben nem tudnak festeni az asszonyok, ezzel sikerült azt is elérnie, hogy Zalipiében hamarabb bevezessék az áramot, mint a környező településeken.[5]

Felicja Curyłowa igazi újító személyiség volt. Ő kezdte el a házikókat nemcsak a belső falfelületeken, hanem kívül is „felvirágoztatni”. Felicja házában a falat ékesítő festéseken kívül a különféle lakberendezési tárgyakon (terítőkön, bútorokon és egyéb eszközökön) is megtalálhatjuk ezeket a szép, festett virágmintákat.[6] Ha Zalipiében járunk, mindenképp érdemes felkeresni a „Festőnők házát” is, ahol magukkal a festőművészekkel is találkozhatunk, illetve képeket is vásárolhatunk a helyszínen.[7]

A wieliczkai sóbánya

A wieliczkai sóbánya a Lengyelországban található sóbányák közül az egyik legrégebbi, 1978 óta az Unesco Világörökségi listáján is szerepel.[8] Wieliczka Dél-Lengyelországban, Krakkótól kb. 15 km-re található. A bányászatot már a 13. században elkezdték. Ebben a sóbányában egy földalatti kápolna is található, amely nagyon jó akusztikával rendelkezik.[9] A bányának egyedülálló mikroklímája van, a hőmérséklet pedig 12-14 Celsius közé esik. Bár a bányában található tárnák hossza kb. 300 km, a látogatók számára csak kb. 2-3 km a látogatható rész.[10]

Forrás: Cezary p, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2810301

A wieliczkai sóbányában található Szent Kinga-kápolna. Forrás: Cezary p, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2810301

Összesen 9 szintet alakítottak ki, a bánya legmélyebb pontja 327 méternél van. A turistaútvonal kiindulópontja a Daniłowicz-akna, amely 135 méternél a III. szinten fejeződik be, innen lifttel lehet visszajutni a felszínre. Egy-egy túra időtartama 2-3 óra, végpontja pedig a Daniłowicz- vagy a Regis-akna. A bányában különböző finom ételek fogyasztására is van lehetőség a Karczma Górnicza és a Bistro Posolone nevű vendéglátóegységekben, melyik közül az elsőként említett helyi ételeket kínál a vendégek számára. Éjszakai szállás igénylésére is van lehetősége az odalátogató turistáknak, hiszen a Słowacki Kamra remekül megfelel erre a célra. Ezt a III. szinten alakították ki. A kamrát két részre tagolták: egy rekreációs részre és szálláshelyre bontva. A tiszta, ásványi anyagokban gazdag levegő kiváló lehetőséget biztosít a feltöltődésre, megtisztulásra.[11]

A görbe erdő

A görbe erdő (Krzywy Las) Lengyelország nyugati részén, Gryfino községtől nem messze található fenyőliget.[12] Területe kb. fél hektár, a benne található fák számát egyes források 100, mások többszázra teszik. A fenyőket az 1930-as években telepítették, alakjuk kérdőjelre emlékeztet.13 Az erdő kialakulásával kapcsolatban számos teoróát olvashatunk, azonban a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy szándékosan, emberi kezek által lettek ilyenre formálva a fák. Egyes feltételezések szerint ezen a területen régen szángyár lehetett a második világháború előtti években, más feltételezések szerint azért hajlították el szándékosan a fák törzsét, mert használati tárgyakat akartak készíteni belőlük (bútorok, hordók).[14] Egy harmadik elgondolás szerint a háború során ott átvonuló tankok nyomták le a fiatal fákat, amelyek később emiatt nőttek ilyen görbén. Újabb feltételezés miszerint a fiatal fenyőket heves havazás formálta ilyenre. Egy szintén hihető elgondolás szerint a fákat mesterségesen formálták ilyenre azért, hogy hajók építéséhez használhassák fel őket.[15]

Forrás: Artur Strzelczyk - Praca własna, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2597594

A Görbe erdő fái. Forrás: Artur Strzelczyk - Praca własna, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2597594

Kolorowe Jeziorka

A Színes Tavak (Kolorowe Jeziorka) Lengyelországban egy alsó-sziléziai bányatelepen Rudawy Janowickie területén jöttek létre a Wielka Kopa dombon. Négy kisebb-nagyobb tó található itt, amelyek különböző színűek. Ez az eltérő szín a vízben található vegyületek különbözősége miatt alakult ki. A zöld, sárga és kék színű tavak rézvegyületeket tartalmaznak, a negyedik, lila színű tó vizében pedig réz mellett vasvegyületeket is találhatunk.[16]

A Sárga tó mintegy 560 méterrel található a tengerszint felett. A négy tó közül ennek a legalacsonyabb a vízszintje. Vizét a kalcium és a kén jelenléte színezi sárgára. A következő tó a Lila vagy másnéven Vörös tó, amely 100 méter hosszú és 400 méter széles. Vizében pirit, valamint réz- és vasvegyületek találhatók. A Kék tó a legszebb a négy tó közül, mely 20 méter mély és 635 méterrel van a tengerszint felett. Vizének kék színe a benne található algáknak köszönhető. A sorban utolsó, Zöld tó 730 méteren található. Ez a tó évközben eléggé ki van száradva, de nagyobb esőzések alkalmával megtelik.[17]

By Edward Knapczyk - Own work, CC BY-SA 3.0 pl, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=40020364

A Kék-tó. Forrás: Edward Knapczyk - Saját mű, CC BY-SA 3.0 pl, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=40020364

Összegzésként

Cikkemben Lengyelország természeti és kulturális szépséginek bemutatására helyeztem a fókuszt. A legszínesebb lengyel falu, Zalipie bemutatásaval indítom el az olvasókat ezen a képzeletbeli „túrán”, amely színes, festett virágos kis házikói révén vált ismertté. Ez nagymértékben Felicja Curyłowának, az ügyes festőasszonynak köszönhető, aki még azt is elérte, hogy az elektromos áramot bevezessék a településen.

Ezután a wieliczkai sóbánya és a Görbe erdő bemutatása következik. A wieliczkai sóbánya a Lengyelországban található sóbányák közül az egyik legrégebbi, a bányászatot már a 13. században elkezdték. A Görbe erdő keletkezésének misztikuma a mai napig megmozgatja az emberek fantáziáját, hiszen senki nem tudja pontosan, hogy minek köszönhetően görbültek el az itt található fenyőliget fái. Utolsó állomásként pedig a Kolorowe Jeziorka (Színes tavak) bemutatásával zárom az imaginárius „kirándulást”.

Írta: Aros Lilla Kitti

A borítókép forrása: Henryk Bielamowicz, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=121443914

-----------------------------------------------------------