Lengyelek, akik Varsóért haltak hősi halált Magyarország felett…

 

1944 augusztusában és szeptemberében a lengyel Honi Hadsereg által kirobbantott varsói felkelés légi úton történő támogatása során legalább 35 lengyel repülős vesztette életét Magyarország felett, akik ma mind a solymári brit katonai temetőben nyugszanak. Jelen tanulmány szerzője még 2022-ben a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet honlapján publikált egy cikket, melyben közzétette többek között e hősi halált halt lengyelek névsorát, valamint legfontosabb személyes és katonai szempontból releváns adataikat, illetve néhány, a nyughelyükkel kapcsolatos információt. Nem volt lehetősége azonban arra, hogy kifejtse elesésük pontos körülményeit. Jelen elemzésében ezt a munkát kívánja elvégezni röviden és egyben a varsói felkelés 80. évfordulójáról való méltó megemlékezéshez is szeretne ezzel az írással hozzájárulni.

 

1944. augusztus 1-jén a lengyel Honi Hadsereg Varsóban felkelést robbantott ki a német megszállók ellen. A felkelők parancsnoka, Tadeusz Komorowski tábornok augusztus 3-án kérelmet intézett a szövetséges hatalmak felé aziránt, hogy légi úton nyújtsanak támogatást csapatai számára fegyverben, lőszerben, gyógyszerben és élelmiszerben. Winston Churchill brit miniszterelnök ennek megfelelően azonnal utasította a Royal Air Force (Királyi Légierő, a továbbiakban RAF) erőit a támogatás megszervezésére és lebonyolítására¹. 

 

A RAF vezetése a feladat végrehajtására az Olaszországban állomásozó 205. Bomber Groupot (Bombázó Csoport) jelölte ki. Az egység parancsnoka, James Thom Durrant vezérőrnagy a 334. Special Operations Wing két squadronját (repülőszázad) és 1586. Polish Special Duties Flightját (Lengyel Különleges Műveleti Század, a továbbiakban 1586. Flight), valamint a dél-afrikai légierő kötelékébe tartozó 2. Bomber Wing két squadronját vonta be a művelet lebonyolításába²,  amelyhez később további amerikai, majd szovjet repülőegységek is csatlakoztak és a történelembe a „varsói légihíd” néven vonult be.

 

A témánk szempontjából számunkra ezekből az alakulatokból most csak az 1586. Flight releváns, hiszen ebben az egységben szolgáltak lengyelek. A Flightot 1943-ban hozták létre azzal a céllal, hogy partizánoknak szállítson ellátmányt, illetve ügynököket dobjon le a németek által megszállt területekre. Az egység tagjai javarészt a legendás 301. Squadron és más, a harcokban már bizonyított alakulat veteránnak számító lengyel repülőseiből kerültek ki, parancsnokuk pedig a „varsói légihíd” idején Eugeniusz Arciuszkiewicz őrnagy volt³. 

 

Az 1586. Flight a felkelés kitörésekor 6 db. Halifax Mk II és 3 db. B-24 Liberator típusú szállítási feladatokra is alkalmas bombázógéppel volt felszerelve⁴  és az olaszországi Brindisiben állomásozott⁵.  Az egység első alkalommal 1944. augusztus 4-én juttatott ellátmányt Varsóba⁶.  Ezután folyamatosan indultak a transzportjaik egészen szeptember 13-ig⁷.  Ezen időszak alatt az 1586. Flight összesen 91 bevetés során szállított ellátmányt Varsó védőinek⁸. 

 

Olaszországból Varsóba eljuttatni a felkelőknek szánt támogatást korántsem volt egyszerű és veszélytelen. Az 1586. Flight bombázógépeinek több mint 2 800 kilométert kellett repülnie oda-vissza, éjszaka, javarészt ellenséges terület felett, nehéz rakománnyal, ráadásul vadászgép kíséret nélkül. Magyarország légtere különösen veszélyes terepnek számított, hiszen számos magyar légvédelmi löveg és számos német éjszakai vadászegység, többek között a 6. Nachtjagdgeschwader III. Gruppéje (6. éjszakai vadászezred 3. osztálya, a továbbiakban: III./NJG 6), a 100. Nachtjagdgeschwader II. Gruppéje (100. éjszakai vadászezred 2. osztálya, a továbbiakban: II./NJG 100) és a 101. Nachtjagdgeschwader II. Gruppéjének (101. éjszakai vadászezred 2. osztálya, a továbbiakban: II./NJG 101) egy része vigyázta a magyar eget⁹. 

 

Így nem csoda, hogy a varsói légihíd során az 1586. Flightot súlyos veszteségek érték: 11 repülőgépét veszítette el 59 hajózószemélyzettel¹⁰.  Legalább 5 gépe (tehát az összes elvesztett gép 45,5%-a) és 35 repülőse (tehát az összes személyi veszteség 59,3%-a) Magyarország felett került veszteséglistára.

 

Benedek Tamás magyar kutató szerint az 1586. Flight első, Magyarország felett a varsói felkelés támogatása közben megsemmisült gépe a JP-283-as számú és „G” hívójelű¹¹  Halifax Mk II bombázó volt, amely 1944. augusztus 2-án zuhant le Szentes közelében¹².  Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét. A JP-283-as számú Halifax ugyanis augusztus 2-án nem Varsóba, hanem a ma Łódzi vajdaságban lévő Zurawkába vitt szállítmányt a Honi Hadsereg ottani csoportja részére¹³.  Ráadásul, mint arról már korábban szó esett, az 1586. Flight először augusztus 4-én juttatott ellátmányt a lengyel fővárosba és a szakirodalom ettől vagy ennél későbbi időponttól datálja a „varsói légihíd” működésének kezdetét¹⁴.  Augusztus 2-án tehát még nem volt folyamatban Varsó légi ellátása.

 

Az 1586. Flight első, Magyarország felett a lengyel felkelés támogatása közben elveszített gépe valójában a JD-362-es számú és „E” hívójelű¹⁵  Halifax Mk II bombázó volt. A JD-362-es Halifax 1944. augusztus 26-án indult el Brindisből Varsóba. Magyarország légterébe érve 22 órakor a német III./NJG 6 8. századának (a továbbiakban: 8./NJG 6) parancsnoka, a háború során 34 ellenséges gépet megsemmisítő és eredményeiért a német Vaskereszt Lovagkeresztjével kitüntetett Wilhelm Johnen főhadnagy Me-110 G-4-es típusú éjszakai vadászgépével Bajától délkeletre 3 200 méteres magasságban észrevette és lelőtte¹⁶.   A gép a bácsbokodi Schäffer-tanya közelében zuhant le. Legénységéből senki sem élte túl a zuhanást, valamennyien bennégtek a roncsban.

 

A hősi halált halt személyzet tagjai a következők voltak: Edward Jodis főtörzsőrmester, Stefan Gabriel Kleniewski hadnagy, Tadeusz Ogrodnik warrant officier¹⁷, Jan Radwan-Kużelewski warrant officier, Kazimierz S. Sorówka főhadnagy, Karol Wałaszek törzsőrmester, Leon Zygmunt Witkowski törzsőrmester¹⁸.  

 

A lezuhanás helyszínére kiérkező német SS-egység 2 db. személyi igazolványt, 2 db. Európa térképet és 251 lírát gyűjtöttek össze a roncsok körül. A hősi halált lengyel katonák földi maradványait a közeli esőelvezető csatornába dobták¹⁹.

 

Az 1586. Flight egy másik gépét, a JN-895 számú és „B” hívójelű²⁰ Halifax Mk II bombázót ugyancsak 1944. augusztus 26-án este érte el a végzete Magyarország felett. 22 óra 34 perckor a német 8./NJG 6 másik pilótája, Josef Federle főtörzsőrmester lőtte le ME-110 G-4-es vadászgépével 2 800 méteres magasságban. A Halifax Lajosmizsén zuhant le²¹. 

 

A gép zuhanása közben a személyzet két tagja ejtőernyővel ki tudott ugrani, a másik öt fő viszont bennégett a bombázóban²².  A két ejtőernyővel menekülőnek sem volt azonban szerencséje: a gépen és/vagy annak elhagyása és/vagy ugrás közben megsérültek. A szemtanúk beszámolói szerint földre érkezésükkor ugyan még éltek, de mire a magyar csendőrök kivonultak a helyszínre, addigra belehaltak sérüléseikbe²³. 

 

A gép személyzetének tagjai voltak: Włodzimierz A. Augustyn törzsőrmester, Jan Kantowski törzsőrmester, Bronisław Klosowski törzsőrmester, Rudolf Majewski törzsőrmester, Alfred Jan Szmigielski törzsőrmester, Ludwik Wantulok törzsőrmester, Józef Henryk Woroch főtörzsőrmester.

 

1944. szeptember 1-jén az 1586. Flight JP-180 számú és „A” hívójelű²⁴ Halifax Mk II gépe került veszteséglistára Magyarország felett. A bombázó a maga 23 bevetésével már veteránnak számított. Szeptember 1-jén azonban elhagyta a szerencséje. 22 óra 20 perckor összetalálkozott a német II./NJG 101 6. századának egyik pilótájával, Ludwig őrmesterrel, aki megtámadta és lelőtte a bombázógépet²⁵. 

 

A Halifx Jászfényszarunál, a Szilfa-tanya közelében zuhant le és a zuhanásban teljes hajózóállománya hősi halált halt²⁶.   A gép személyzete a következő repülősökből állt: Tadeusz Kazimierz Banasik főtörzsőrmester, Michał Rudolf Baworowski hadnagy, Wawrzyniec Błażejewski főtörzsőrmester, Mieczysław Lojas törzsőrmester, Stanisław Paetz főtörzsőrmester, Ernest Polaczek főtörzsőrmester, Mieczysław Walczyk főtörzsőrmester.

 

A zuhanás egyik szemtanújának, Török Lászlónak a beszámolója érdekes adalékokat ad a gép földbe csapódásának körülményeihez. Török a Szilfa-tanyán dolgozott szeptember 1-jén késő este, amikor megpillantotta az égve lefelé ereszkedő Halifaxot, amely a Zagyva folyó irányába mozgott. A folyón átívelő vasúti híd közelében lángolva leszakadt az egyik szárnya és az így kormányozhatatlanná vált repülő elveszítve egyensúlyát, hirtelen félrebillenve visszafordult és a tanya közelében csapódott a földbe. A becsapódást hatalmas robbanás követte, melynek következtében a gép maradványai közel egy kilométeres körzetben szóródtak szét²⁷. 

 

A roncshoz először magyar csendőrök, majd német katonák érkeztek, akik összegyűjtötték a Halifaxból származó katonai szempontból fontos információkat hordozó eszközöket. Később a repülőgépből három fémkapszula is előkerült, amelyekben a varsói felkelőknek szánt élelmiszer, behajtható válltámaszú géppisztolyok, lőszerek, ruhaneműk és röpcédulák voltak. Az elesett lengyel repülősöket a helyi lakosok temették el²⁸. 

 

1944. szeptember 10-én az 1586. Flight JP-288 számú és „G” jelzésű Halifax Mk II gépe semmisült meg Szeged közelében. 23 óra 28 perckor a már korábban is említett Wilhelm Johnen főhadnagy 2 700 méteres magasságban talált rá és lőtte le²⁹. 

 

Szemtanúk beszámolói szerint a bombázó földközelbe ereszkedés közben kapott egy hosszabb és több rövidebb sorozatot, majd felrobbant. A robbanástól a géptest feltehetően már a levegőben darabokra szakadt és a Ruzsa területén lévő 304. és 346. számú tanyák körüli földekre és a Gerencséri-erdőbe csapódott³⁰. 

 

A gép személyzetével együtt zuhant le³¹.  A teljes legénység hősi halált halt. Nevük: Zbigniew Jerzyc Kozłowski hadnagy, Tadeusz Lach hadnagy, Włodzimierz Sergiusz Fedzinski főtörzsőrmester, Franciszek A. Dziaduła törzsőrmester, Stanisław Józef Mucha törzsőrmester, Witold Paździor törzsőrmester, Bolesław Podsiadły törzsőrmester.

 

1944. szeptember 13-án az 1586. Flight KH–101 lajstromjelű és „R” jelzésű³² B-24 Liberatora veszett oda Magyarország felett. A gép harmadik bevetésére indult 19 óra 55 perckor Brindisiből Varsó felé. Személyzete a következő repülősökből állt: Edmund Rygiel hadnagy, Roman Jakub Sikorski warrant officier, Bolesław Wawrzak warrant officier, Bernard Weber törzsőrmester, Edward Weinz warrant officier, Lucjan Piotr Woytanowicz főhadnagy, Edmund Zieliński főtörzsőrmester.

 

Elérve Magyarország légterét, a bombázót 21 óra 15 perckor támadást érte. A támadó ismét Wilhelm Johnen főhadnagy volt, aki Bajától délkeltre 4000 méteres magasságban kezdte meg a Liberator elleni akcióját, amelyet végül szinte a földig üldözve lőtt le. A gép felrobbant, legtöbb darabja Madarasnál, a Kiskaszálók-dűlőnél zuhant le³³. Teljes személyzete hősi halált halt. Holttestüket a helyszínen hantolták el³⁴.  Ez a gép volt az 1586. Flight utolsó, a „varsói légihíd” fennállása alatt Magyarország légterében elszenvedett vesztesége.

 

Az 1586. Flightnak további, legalább 3 olyan gépe volt, amelyet Magyarország felett lőttek le a lengyel felkelők támogatása során, de a mai Szerbia területén csapódtak földbe³⁵.  A Délvidék egy része azonban 1944-ben Magyarországhoz tartozott, tehát ha sikerül beazonosítani e gépek pontos lezuhanásának helyét, akkor lehet, hogy lesz még köztük olyan, amelynek személyzete a Magyarországon hősi halált halt lengyel repülősök sorát szaporítja. A kutatás következő, jövőbeli fázisát ennek a kérdésnek a megválaszolása jelenti.