Gergely Kristóf dolgozata "egy élménybeszámolóval egybekötött tudományos-ismeretterjesztő cikk. A királyi város magyar vonatkozásain túl érinti a lengyel-magyar barátságot, összességében, és Krakkó tekintetében is. A dolgozat célja a krakkói magyar kapcsolatok megismerése a lengyel-magyar barátság érintése által, és kedvcsináló egy krakkói utazáshoz. A tárgyi rész leginkább a középkort, és kora-újkort tárja elénk, mely királyaink révén nagyban hatott a két nép közös kapcsolatára." A cikkel a szerző a Visztula pályázatunk 2024-es kiírásában nyert ösztöndíjtámogatást és megjelenési lehetőséget az Alapítvány weboldalán.
Borítókép: keletnyugat.hu
„Lengyel, magyar – két jó barát, Együtt harcol s issza borát, Vitéz s bátor mindkettője,
Áldás szálljon mindkettőre.”
Utam most nem Lublinba vezetett, mint egyetemi éveim alatt az Erasmus program által, hanem a történelmi Lengyelország egykori fővárosába. Virtuális sétánkat Krakkóban fogjuk megtenni, és egy Visztula-parti barangolásra hívom kedves olvasómat. Soraimat egy élménybeszámolóval megfűszerezett tudományos-ismeretterjesztő cikknek szántam. Úgy gondoltam, hogy csak akkor tudok hiteles munkát kiadni a kezemből, ha olyan témát dolgozok ki, amelynek aktív szereplője voltam. Gondolatmenetemet a lengyel-magyar barátság mottójának közös soraival kezdtem, mivel testvérországunkba érve mindenhol jelen van a több száz éves barátság érzése, melyet javarészt történelmi alapokra lehet támasztani.
Munkám a Krakkó magyar ereklyéi címet viseli. Az ereklye fogalma egyházi berkekben kezdett el terjedni, szentek földi maradványait jelenti. Mára ez a fogalom nemcsak valós, hanem átvitt értelmében is felfogható. Krakkó esetében mindkettő igaz. Alcímemnek nem véletlen adtam a következőt: Közös büszkeségünk, a Wawel. Egész Lengyelországban érezhető a két nép gyökere és barátsága, de Magyarország és Dél-Lengyelország között sokkal több közös pont van, mint köztünk, és testvérországunk északi területei között. Ennek legékesebb példája Krakkó, fennmaradt értékek, és tárgyi emlékek vonatkozásában pedig a Wawel. Szepsi Csombor Márton, az első magyar nyelvű európai útleírás szerzője a következőt mondta: „Ha Róma nem lenne, a mi Krakkónk lenne Róma.” Az alábbi sorokban nemcsak a címre szeretnék fókuszálni, hanem egyben a lengyel-magyar barátságra is, ami elengedhetetlen egy ilyen munka elkészítése során. A kettő nem értelmezhető egymás nélkül. Krakkó óvárosába érve lábunk előtt hever a történelem és a testvéri viszony több száz éves lábnyoma. Szinte egyből a középkorban érezzük magunkat. Az utcák hangulata, a házak elrendezése visszarepít minket a múltba. A Kis-lengyelországi vajdaság fővárosáról már ókori feljegyzések is beszámolnak, de igazi fejlődésnek a középkorban indult, melyhez nagyban hozzájárult a lengyel-magyar barátság is, mert nemcsak ők, hanem mi is rengeteg értéket adtunk számukra, melyet beépítettek a kultúrájukba, és közös értékeinket gazdagítják.
Utunk elsőként a Visztula-partjára vezet, ahol nehéz lenne nem észrevenni a 228 méterrel tengerszint felé emelkedő épületet, mely a Wawel-dombon helyezkedik el. A várfalak közötti gazdag múltat magában foglaló épület-együttes, leginkább a katedrális és Királyi palota számos ponton kötődik hozzánk, melyet szeretnék kronológiai sorrendben bemutatni, hiszen a téma ismeretéhez szükség van némi történelmi áttekintésre.
Lokietek Ulászló (1261-1333) lengyel király lányát, Erzsébetet Károly Róbert vette feleségül. Erzsébet testvére, (Nagy) Kázmér uralkodása után az unokaöccse, Nagy Lajos magyar király került a lengyel trónra. Őt követte a lengyel trónon leánya, Hedvig, aki Jagelló Ulászlóhoz ment feleségül. 1384-ben koronázták királlyá Hedviget a waweli székesegyházban.
Károly Róbert és Nagy Kázmér uralkodása talán az egyik legbensőségesebb pontja a két nép barátságának az elmélyülésében, hiszen ekkor tartották (1335) a visegrádi királytalálkozót, melyen rajtuk kívül Luxemburgi János cseh király is jelen volt. Ez egy diplomáciai összejövetel volt, melynek eredménye mind a mai napig pozitívan hat mind a két (sőt három) nép gazdasági és kulturális kapcsolatára. A Nagy Lajos királyunk idején létrejött perszonálunió is mélyítette közös kötelékeinket.
III. (Nagy) Kázmér uralkodásáról tudni kell azt, hogy az ő idejében kezdődött el a Wawel- domb legnagyobb épületegyüttesének, a Királyi palotának az építtetése. A palota mai formáját a XVI. század elején nyerte el, amikor I. (Öreg) Zsigmond az 1499-es tűzvész után átépíttette. A történelem kerekét tovább görgetve láthatjuk, hogy Báthory István erdélyi fejedelmet szintén a waweli székesegyházban koronázták lengyel királlyá 1576. május 1-jén, majd végső nyugalomra is itt helyezték, kripta őrzi a sírját.
A Királyi palota. Kép forrása: sportelet.hu
A királyválasztásra az alábbi ok miatt került sor:
Valois Henriket lengyel királlyá koronázták 1574-ben, aki rövid időn belül a megüresedett francia trónt foglalta el. A lengyel koronáról nem mondott le, de a lengyelek és a Rzeczpospolita (lengyel állam) magára maradt, nem működött a központi hatalomgyakorlás, így a királyválasztás mellett döntöttek. A trónra - igaz Valois Henrik hivatalosan nem mondott le – sorra jelentkeztek, és kialakult az interregnum időszaka (király nélküli állapot). A lengyel trónra jutás lehetősége sokak előtt nyitva állt, mégis Báthory István erdélyi fejedelmet választotta meg a királyválasztó országgyűlés.
A Wawelben található a Királyi palota, a székesegyház, a Zsigmond-torony a haranggal, a Királysírok, a Tolvajok- bástyája, a Sárkányverem, kápolnák, és számos látnivaló. A Visztula- partjáról érkezve a tűzokádó sárkány félelmetes és egyben misztikus látványa fogad minket. Továbbá itt találjuk Hedvig, férje Jagelló Ulászló, Lokietek Ulászló, II. Ulászló és Nagy Kázmér síremlékét, melyet Nagy Lajos állíttatott.
A székesegyház kincstárában is fellelhetőek magyar emlékek: Hedvig és Báthory István halotti koronája, jogara, a Báthory koporsójáról előkerült arckép, és a Kinga királyné által készíttetett koronakereszt. Ezt követően fénykorát élte a Wawel, a Jagelló-dinasztia utolsó tagjainak idején, a XVI. század közepén. Láthatjuk, hogy a történelemben a háborút béke követi, majd fordítva. Így volt ez eme jeles történelmi emlékhely esetében is. Sajnos a 18. és a 19. században a svédek többször kirabolták és felgyújtották. Később az osztrák hadsereg foglalta el, akik kaszárnyának alakították át, de szolgált a nácik főkormányzó rezidenciájaként is. Szerencsére a 20. század viharos éveit átvészelte, ma a kiállítótermek örömmel fogadják a turistákat.
Krakkó, és a lengyel-magyar barátság fogalmainak hallatán leginkább a történelmi személyeink jutnak az eszünkbe, de közös kapocs van köztünk az irodalom, a királyi város, és jeles poétáink között is. Balassi Bálint (1554–1594) életének négy évtizedéből nyolcat töltött Lengyelországban. A szomszéd nép iránti rokonszenvét számos költeménye őrzi. Egyik kedvelt tartózkodási helye az akkori lengyel királyi város, Krakkó volt, ott írta meg 1572-ben a ’Beteg lelkeknek való füves kertecske’ című művét. A költő gyakran megfordult a Szent Anna utcában, Zarkándy Annáék (nemesi család) házában. Az úrnőhöz írt verseiben Caeliának nevezi szerelmét Balassi, de Anna nem hozzá, hanem Wesselényi Ferenchez ment feleségül. Ma bronz dombormű örökíti meg a költő emlékét az egykori épület helyén álló Potocki-palota falán.
A Visztula-partja kiváló lehetőséget nyújt egy kis kikapcsolódásra, és a szürke hétköznapokból való kiszakadásra. A hiedelem szerint a folyó partján született a lengyel- magyar két jó barát közmondás.
Krakkó egyik legrégibb temploma a főtéren található, a Szent Adalbert-templom, melynek érintőlegesen szintén van némi kötődése hozzánk. Szent Adalbert Szent István királyunk nevelője is volt. A királyi városban található Jagelló Egyetem Európa legősibb egyetemei közé tartozik, és még itt is találunk közös pontokat. Számtalan magyarországi tanár oktatott, és megannyi magyar diák tanult benne. Többek között Màtyás király udvari csillagásza, a humanista tudós, Ilkuszi Márton is az egyetem professzora volt.
Krakkóban járva a felsoroltakon túl az alábbiakat érdemes megnézni: Mária-templom (Kościół Mariacki), Posztócsarnok (Sukiennice), Kazimierz zsidónegyed, Oskar Shindler gyára és a Barbakán.
Lehet, hogy hivatalosan nem, de számomra, az én szememben Krakkó a világ kulturális fővárosa. A művelődés, a kikapcsolódás, a feltöltődés, és a pozitív életérzés színtere.
A két nép közös viszonyát szinte részletesen meg sem kell vizsgálnunk, elég, ha csak a királyi város bőséges magyar vonatkozásait vesszük górcső alá, máris Stanisław Worcell lengyel politikus sorai jutnak az eszünkbe:
„Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”
A Jagello Egyetem udvara. Kép forrása: lengyelorszag.travel.hu
Utószó
A lengyel-magyar barátságot személyes példáim is igazolják. Barátommal, Marekkel mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és pár éve nyáron együtt fedeztük fel Krakkóban közös örökségeinket. Továbbá az ember bárhova megy szerte a világban, és lengyelbe botlik, akkor biztos, hogy társalgásuk során érződni fog a két nép több száz éves közös gyökere (melyet képekkel is illusztrálok).
Kedves olvasó!
Remélem, hogy az olvasottak nem csak tetszettek számára, hanem kedvet kapott egy krakkói utazáshoz is.
Gondolatmenetemet, ha a lengyel-magyar barátság soraival kezdtem, akkor vele is szeretném zárni azt (lengyelül):
„Polak, Węgier – dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki,
oba zuchy, oba żwawi,
niech im Pan Bóg błogosławi.”
Köszönetnyilvánítás
Itt szeretném megragadni az alkalmat, és utolsó pályázóként köszönetet mondani az Alapítványnak a pályázások lehetőségéért, és veteránként sok sikert, és sikeres, tartalmas pályaműveket kívánok az ifjabb generációnak!
Szerző: Gergely Kristóf
Felhasznált források
Internetes források
,0 (2024-08-15)
https://sportelet.hu/uploads/turak/469_3.jpg (2024-08-15)
Irodalom
Kovács István: A barátság autonómiája. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2009.
Kovács István – Mitrovits Miklós: Magyar emlékek Lengyelországban. Antall József Tudásközpont, Budapest, 2017.
Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest, i.n.
Petneki Áron: Krakkót látni-és megírni, Krakkó magyar szemmel. Balassi Kiadó, Budapest, 2019.