Egy költészetrajongó lengyel diák
A Jan Sobolewski név Lengyelországban nem ritka. A József Attila-rajongó Sobolewski életéről a magyar kutató csak töredékeket tud előásni, de ezek között nincs ott sem születési, sem halálozási dátuma. Életének legkorábbi ismert eseménye, hogy a hazájára törő németek elől Magyarországra menekült a második világháború során. Ekkor tanult meg magyarul és szerette meg a magyar költészetet.[1] Hasonló sorsú társai között volt Jan Reychman történész, akivel később a varsói egyetem magyar tanszékén együtt dolgoztak és az 1956-os forradalom is együtt érte őket Magyarországon.[2]
Mielőtt Sobolewski 1947-ben megkezdte tanulmányait a budapesti egyetemen – a mai ELTE-n –, 1946 nyarán szembekerült az ország barátságtalanabbik arcával. A magyar hatóságokban ugyanis különféle feketekereskedelmi ügyletek nyomán bizalmatlanság támadt az itt tartózkodó lengyelek iránt. Ez őrizetbe vételeket, házkutatásokat, értékek elkobzását jelentette. Egy ilyen akciót Sobolewski a saját bőrén tapasztalt meg.[3] Ez sem szegte kedvét és ösztöndíjasként 1951-re elvégezte az egyetem magyar irodalom szakát. Diákévei során tagja volt annak a lengyel iskolabizottságnak, amely a Magyarországon élő lengyel gyerekek hazaszeretetre nevelését, elmagyarosodásának megelőzését tűzte ki célul.[4] 1947 szeptemberétől igazgatósági tagja lett az egyetemi hallgatókat támogató Magyarországi Lengyel Diákok Szövetségének.[5]
Diplomájával a zsebében hazatért, de a magyar nyelv és kultúra iránti rajongását nem felejtette Budapesten. 1952 őszén a Varsói Egyetemen magyar filológiai szak indult. Kurátorként ezt vezette egy ideig a már említett Jan Reychman, aki mellett Sobolewski tanársegédként dolgozott.[6] Munkájukról több újságcikket is írt.[7]
Diákküldöttségek a forradalomban
1955 nyarán Nagy Pál, a Délmagyarország szerkesztőbizottságának elnöke Varsóban találkozott Jan Sobolewskivel. Hazatérve egy sor József Attilával foglalkozó friss tanulmányt küldött a lengyel kutatónak.[8] Ez lehetett, ami egy évvel később Szegedre vitte Sobolewskit. 1956 júliusában Péter László irodalomtörténésszel, József Attila életművének egyik kiváló ismerőjével végig járták Szegednek a költőhöz kapcsolható helyszíneit.[9] Már ekkor tudni lehetett, hogy Sobolewski ősszel egy diákküldöttséget kísérve újra Szegedre jön. A varsói magyar tanszék 22 hallgatója és tanáraik október 9-én tíz napra érkeztek a városba Reychman vezetésével.[10]
Október 16-án a szegedi bölcsészkar nagyelőadójában a MEFESZ elnevezésű diákszervezet gyűlésén fogalmazták meg először a követeléseket, amelyek később a forradalom 16 pontjának alapját jelentették. Egy visszaemlékezés szerint az összejövetelen részt vettek a Szegeden tartózkodó lengyel egyetemisták.[11] Csakhogy valószínűleg nem egy, hanem két lengyel diákcsoport volt ekkor a városban. Péter László úgy emlékezett, még nyáron egy 35 fős krakkói delegáció is érkezett, melynek tagjait azután a fővárosban érte a forradalom.[12] A Reychman vezette varsói csapat is Budapesten élte át október 23-át. Erről az egyik hallgató nyilatkozott a rendszerváltás után. Zenon Tarnowski szerint ott voltak a tüntető tömegben Reychmannal együtt.[13] Sobolewskit egyik forrás sem említi, de nem kizárt, hogy külön mozgott a csoporttól, mert október elején is társainál néhány nappal korábban érkezett Szegedre.[14] Olyan szerepet biztosan nem játszott az eseményekben, mely megakadályozta volna további magyarországi kutatásait.
A szegedi egyetem lengyel bölcsészdoktora
1959 nyarán még csak egy debreceni nyári egyetemen vett részt, hogy aztán lengyel állami ösztöndíjasként 1960 márciusában hosszabb időre Szegedre költözzön. A tervezett egy esztendőből csaknem kettő lett, ezalatt elkészítette és megvédte doktori értekezését. Sobolewski új adalékokkal egészítette ki József Attila életművét: három ismert vers addig ismeretlen szövegváltozatára bukkant.[15] Fáradhatatlanul követte a költő nyomait. 1961 februárjában Antalffy György rektor egy autót bocsátott a rendelkezésére, amivel Kiszomboron, Makón és Hódmezővásárhelyen végiglátogatta a József Attilához köthető helyeket. Kísérője ismét Péter László volt. Több olyan emberrel sikerült találkoznia, akik személyesen ismerték József Attilát. Egyiküktől Hódmezővásárhelyen egy költő által dedikált kötetet kapott. Öröme mégsem volt felhőtlen, mert a makói József Attila kiállítás lepusztult állapota miatt éles kritikával illette a felelősöket. Ezen kívül felvetette, hogy évente autóbuszos József Attila emlékkirándulást lehetne szervezni az érdeklődő nagyközönség számára.[16] Nem sokkal ezután lapinterjúban vonta meg egyéves szegedi tartózkodásának mérlegét. Ambiciózus terveket dédelgetett. Juhász Gyulát és az 1945 utáni magyar irodalmat készült tanulmányozni, tovább akarta kutatni a magyar literatúra lengyelországi hagyományait, publikációkat és fordításokat tervezett közzétenni.[17]
Ha Sobolewski 1961 márciusában hazatért is, augusztusban már újra Magyarországon volt. Hódmezővásárhelyre látogatott a Csongrád Megyei Hírlap lengyel testvérújságja, a Dziennik Łódzki főszerkesztőjével és annak helyettesével.[18] Decemberben ugyanazon szerzőtől szinte azonos tartalommal két cikk is megjelent róla az országos sajtóban.[19] Neve ezután egy rövid vers szerzőjeként bukkant elő 1962 áprilisában, két héttel azelőtt, hogy a szegedi egyetemen doktorrá avatták.[20] Az egyetemi tanács előtt tette le doktori esküjét barátai, tanárai, hallgatók és ismerősök gyűrűjében. A summa cum laude végzett új bölcsészdoktor már a következő héten visszatérni készült szülőhazájába, hogy a varsói egyetem magyar tanszékén folytassa a munkát.[21]
Sobolewski értekezéséről egy ideig még cikkezett a magyar, főként a szegedi sajtó. A 225 kéziratoldalnyi munka címe: József Attila útja a kommunista költészetig. Az 1960-as évek pártállami rendszerében ez a kutatási irány jelentős támogatást élvezhetett. A dolgozat nyilvános értékelése nem volt egyöntetű. A Délmagyarország szerint Sobolewski már azzal is figyelmet keltett volna, ha értekezését lengyelül írja. A cikk szerzője úgy látta, a lengyel irodalmár sok új szemponttal és eredménnyel gazdagította az addigi kutatásokat.[22] Szeged irodalmi havilapja, a Tiszatáj nem osztotta a Délmagyarország lelkesedését. Éppen fordítva vélekedett: Sobolewski nem gazdagította lényegesen a már ismert József Attila képet. Az értekezés legfőbb erénye a Tiszatáj szerint, hogy lengyelül is megjelenik. A lap megrótta Sobolewskit, amiért „néha a helytelen álláspont védelmében polemizál”. Itt utalt a cikk egy vitára, ami Sobolewski és Péter László között zajlott Horger Antal megítéléséről.[23] A teljes disszertációt nem adták ki, csak egy kivonatot tettek közzé belőle 1963 elején.[24] Érdekes, hogy ennek címében nem az Attila, hanem az Atilla névváltozat szerepel.
Homályba vesző életút
Az eddig leírtakból akár az is következhetne, hogy Jan Sobolewski további erőfeszítéseket tett a magyar irodalom lengyelországi megismertetéséért, népszerűsítéséért, hogy folytatta kutatásait. Valójában mintha a föld nyelte volna el. A Magyarországról elérhető lengyel könyvtári katalógusokban egyetlen művével sem találkozni. Valószínűleg doktori értekezésének lengyel fordítása sem készült el, ahogyan lelkesen tervezett tanulmányainak sincs nyoma. Neve mellett a publikációs adatbázisokban legfeljebb a disszertáció fentebb említett kivonata jelenik meg. Ez a mindössze 22 oldalas kiadvány még egyszer, különös összefüggésben került elő a Tiszatájban. Vid Illés – ez Ilia Mihály irodalomtörténész egyik szerzői neve – plágiummal vádolta Sobolewskit. Azt állította, hogy az első 11 oldal Péter László egy korábbi tanulmányából származik.[25] Az internet segítségével a két szöveg könnyen összevethető és valóban, a füzet hivatkozás nélkül használja Péter terjedelmes munkáját.[26] Ám a 225 oldalas disszertációnak ez mégiscsak erős tömörítvénye, amiből nem derül ki, hogy az eredeti munka is ennyire aggályos-e. Megjegyzem, furcsa lenne. Kizárt, hogy a Sobolewskit segítő Péter László ne látta volna az értekezés kéziratát, az opponenseknek, a témavezetőnek ne tűnt volna fel a hasonlóság. Esetleg kanyarintható az eset köré egy, a pártállami rendszerben nem is elképzelhetetlen konteó. Ha Sobolewski útját valami okból felsőbb utasításra kellett egyengetni, akkor nem számított, mennyiben saját szellemi terméke az értekezés. Ilia Mihály írása pedig a diktatúra játékszabályait többször áthágó Tiszatájban afféle jelzőrakéta is lehetett. Az egykori szereplők közül már csak a cikk idős szerzője tisztázhatná a helyzetet.
Jan Sobolewski neve ezután még háromszor bukkant fel a magyar sajtóban. 1962 decemberében egy rövid hír a lengyel fővárosban József Attila halálának 25. évfordulója alkalmából rendezett emlékest előadójaként említette, mint a Varsói Egyetem tudományos munkatársát.[27] Tíz esztendővel később Krakkóban tolmácsként tűnt fel egy magyar sajtóküldöttség mellett, 1974-ben pedig a Népszabadság egyik újságírója találkozott vele Lengyelországban.[28]
Végül van itt még egy „rejtély”, amit könnyebb tisztázni, mint a Tiszatájban megfogalmazott plágiumvádat. Péter László szerteágazó életművének rendszerezői közül ketten is azt állították, Jan Sobolewski Péter egyik szerzői álneve. Ezzel valójában Sobolewski létezését kérdőjelezték meg, ami nyilvánvaló tévedés.[29] Apró Ferenc bibliográfiája két újágcikket jelöl meg, mint aminek szerzője Jan Sobolewski álnév alatt Péter László. Fentebb magam is idéztem mindkettőt. Az egyiknek a végén a H. J. monogram áll.[30] Maga Bodrits István közli, hogy H. J. Péter egyik szerzői álneve volt.[31] Vagyis a cikk tényleg Péter munkája, de nem Sobolewskiként, hanem a saját fedőneve alatt írta. A másik szöveg a Sobolewski autós emléktúrájáról született beszámoló.[32] Ennek alcímében ez szerepel: „Írta: Jan Sobolewski, a Varsói Tudományegyetem magyar tanszékének adjunktusa”. Péter László mint Sobolewski kísérője jelenik meg a szövegben. Ettől persze írhatta ő a cikket Sobolewski helyett vagy vele.
A kisebb-nagyobb rejtélyek és ellentmondások mellett egy biztos. Létezett egy lengyel fiatalember, aki Magyarországon talált menedéket a háború elől, megtanulta a nyelvünket, rajongója lett költészetünknek. József Attilával kapcsolatos írásai szerepelnek a költő életművét összegző bibliográfiákban, kritikai kiadások irodalomjegyzékeiben. Életének jelentős szakaszai azonban egyelőre rejtve maradnak Magyarországon, melyet második hazájának tekintett.
Írta: Deme Laura Anna
A borítóképen Marton László szobrászművész József Attila-szobrának részlete látható. Forrás: Yoav Dothan - Saját készítésű fotó, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6842490
-----------------------------------------------------------
1 Magyar László: Egy fiatal lengyel tudós könyvet ír József Attiláról. Pest Megyei Hírlap, 1961. december 9. 4.
2 Hungarológusok Varsóban. Magyar Nemzet, 2000. április 15. 17.
3 Tadeusz Kopyś: Stosunki polsko-węgierskie w latach 1945–1970. Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego, 2015. 65.
4 Alexandra Sylburska: Akcja polskiej placówki dyplomatycznej na Węgrzech wobec „reakcyjnych” organizacji polonijnych 1946–1950. Acta Universitatis Lodziensis Folia Historica 93. sz. 2014. 99–117. 112; Kopyś: Stosunki polsko-węgierskie w latach, 77.
5 Aleksandra Sylburska: Działalność polskiej placówki dyplomatycznej na Węgrzech 1946–1956. Łódź: Łódź University Press 2020. 115.
6 Csapláros István: A Varsói Tudományegyetem Magyar Tanszékének munkájáról. Felsőoktatási Szemle 11. évf. (1962) 1. sz. 51–56. 52.
7 Jan Sobolewski: A varsói egyetem magyar tanszékének munkájáról. Délmagyarország, 1956. október 9. 3; Jan Sobolewski: A lengyel-magyar kapcsolatok varsói műhelye. Népszabadság, 1958. május 8. 7.
8 Péter László: Egy lengyel József Attila-kutatóval a költő nyomában. Délmagyarország, 1956. július 22. 4.
9 Uo.
10 Lengyel egyetemi küldöttség érkezik Szegedre. Délmagyarország, 1956. október 7. 3; Fogadás a pályaudvaron - megbeszélés a diákklubban. Délmagyarország, 1956. október 10. 3.
11 Újszászi Ilona: A szabadság pillangója. 1956 Szegeden, az egyetemen. Emlékezések, írások, dokumentumok. Szeged: Belvedere Meridionale, 2006. 75.
12 Újszászi: A szabadság pillangója, 262.
13 Ábrán László: Móricz helyett 1956-ot tanulmányozta élőben. Magyar Nemzet, 1997. október 28. 7.
14 Fogadás a pályaudvaron.
15 Jan Sobolewski: József Attila versei a szegedi Színházi Újság című hetilapban. Irodalomtörténeti Közlemények, 66. évf. (1962) 2. sz. 196.
16 Jan Sobolewski: József Attila nyomában. Csongrád Megyei Hírlap, 1961. március 3. 4.
17 Mit visz Szegedről Lengyelországba Jan Sobolewski adjunktus? Délmagyarország, 1961. március 4. 4.
18 Lengyel újságíró vendégek Hódmezővásárhelyen. Csongrád Megyei Hírlap, 1961. augusztus. 19. 1.
19 Magyar: Egy fiatal lengyel tudós könyvet ír József Attiláról; Magyar László: József Attiláról írja kandidátusi disszertációját egy fiatal lengyel tudós. Magyar Nemzet, 1961. december 24. 2.
20 Jan Sobolewski: Éjféli dal. Délmagyarország, 1962. április 13. 6.
21 Bensőséges ünnepség. Délmagyarország, 1962. április 29. 6; Gruber László: Rövid hírek a Szegedi Tudományegyetemről. Felsőoktatási Szemle, 11. évf. (1962) 7–8. sz. 509. A doktorrá avatásról április 29-én beszámolt a Magyar Nemzet és a Népszabadság is.
22 A magyar proletárköltő útja a kommunista költészetig. Délmagyarország, 1962. május 9. 4. A disszertációról egy nappal később az Esti Hírlap is írt.
23 Csaplár Ferenc: Lengyel kutató disszertációja József Attiláról. Tiszatáj, 16. évf. (1962) 6. sz. 10.
24 Jan Sobolewski: József Atilla útja a kommunista költészetig. Az Acta Historiae Litterarum Hungaricarum Tomus I. melléklete. Szeged, 1962.
25 Vid Illés: Újfent plágium ügyben! Tiszatáj 17. évf. (1963) 3. sz. 10.
26 Péter László: József Attila Szegeden. Irodalomtörténet, 43. évf. (1955). 2. sz. 115–163.
27 Kulturális Hírek. Népszabadság, 1962. december 22. 8.
28 Kereszty András: Három nap délen. Népszabadság, 1972. április 9. 6; Vadász Ferenc: Auschwitz – Oświęcim katolikus templomában. Ezredvég, 12. évf. (2002) 8–9. sz. 67–69, 67.
29 Bodrits István: Péter László élete és munkái. Tiszatáj, 49. évf. (1995) 2. sz. 93–96. 96; Apró Ferenc: Péter László munkássága. Bibliográfia. Szeged: Somogyi-könyvtár, 1986. 77.
30 József Attilának köszönhetem, hogy magyar irodalomtörténész lettem. Délmagyarország, 1960. március 24. 5.
31 Bodrits: Péter László élete és munkái, 69.
32 Sobolewski: József Attila nyomában.
Felhasznált irodalom
A magyar proletárköltő útja a kommunista költészetig. Délmagyarország, 1962. május 9. 4.
Ábrán László: Móricz helyett 1956-ot tanulmányozta élőben. Magyar Nemzet, 1997. október 28. 7.
Apró Ferenc: Péter László munkássága. Bibliográfia. Szeged: Somogyi-könyvtár, 1986.
Bensőséges ünnepség. Délmagyarország, 1962. április 29. 6.
Bodrits István: Péter László élete és munkái. Tiszatáj, 49. évf. (1995) 2. sz. 93–96.
Csaplár Ferenc: Lengyel kutató disszertációja József Attiláról. Tiszatáj, 16. évf. (1962) 6. sz. 10.
Csapláros István: A Varsói Tudományegyetem Magyar Tanszékének munkájáról. Felsőoktatási Szemle, 11. évf. (1962) 1. sz. 51–56.
Gruber László: Rövid hírek a Szegedi Tudományegyetemről. Felsőoktatási Szemle, 11. évf. (1962) 7–8. sz. 509.
Hungarológusok Varsóban. Magyar Nemzet, 2000. április 15. 17.
József Attilának köszönhetem, hogy magyar irodalomtörténész lettem. Délmagyarország, 1960. március 24. 5.
Kereszty András: Három nap délen. Népszabadság, 1972. április 9. 6.
Kopyś, Tadeusz: Stosunki polsko-węgierskie w latach 1945-1970. Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego, 2015.
Kulturális Hírek. Népszabadság, 1962. december 22. 8.
Lengyel újságíró vendégek Hódmezővásárhelyen. Csongrád Megyei Hírlap, 1961. augusztus 19. 1.
Magyar László: Egy fiatal lengyel tudós könyvet ír József Attiláról. Pest Megyei Hírlap, 1961. december 9. 4.
Magyar László: József Attiláról írja kandidátusi disszertációját egy fiatal lengyel tudós. Magyar Nemzet, 1961. december 24. 2.
Mit visz Szegedről Lengyelországba Jan Sobolewski adjunktus? Délmagyarország, 1961. március 4. 4.
Péter László: József Attila Szegeden. Irodalomtörténet, 43. évf. (1955). 2. sz. 115–163.
Péter László: Egy lengyel József Attila-kutatóval a költő nyomában. Délmagyarország, 1956. július 22. 4.
Sobolewski, Jan: A varsói egyetem magyar tanszékének munkájáról. Délmagyarország, 1956. október 9. 3.
Sobolewski, Jan: A lengyel-magyar kapcsolatok varsói műhelye. Népszabadság, 1958. május 8. 7.
Sobolewski, Jan: József Attila nyomában. Csongrád Megyei Hírlap, 1961. március 3. 4.
Sobolewski, Jan: József Attila versei a szegedi Színházi Újság című hetilapban. Irodalomtörténeti Közlemények, 66. évf. (1962) 2. sz. 196.
Sobolewski, Jan: Éjféli dal. Délmagyarország, 1962. április 13. 6.
Sobolewski, Jan: József Atilla útja a kommunista költészetig. Az Acta Historiae Litterarum Hungaricarum Tomus I. melléklete. Szeged, 1962.
Sylburska, Alexandra: Akcja polskiej placówki dyplomatycznej na Węgrzech wobec „reakcyjnych” organizacji polonijnych 1946–1950. Acta Universitatis Lodziensis Folia Historica, 93. sz. (2014) 99–117.
Sylburska, Aleksandra: Działalność polskiej placówki dyplomatycznej na Węgrzech 1946–1956. Łódź: Łódź University Press 2020.
Újszászi Ilona: A szabadság pillangója. 1956 Szegeden, az egyetemen. Emlékezések, írások, dokumentumok. Szeged: Belvedere Meridionale, 2006.
Vadász Ferenc: Auschwitz - Oświęcim katolikus templomában. Ezredvég, 12. évf. (2002) 8–9. sz. 67–69.
Vid Illés: Újfent plágium ügyben! Tiszatáj, 17. évf. (1963) 3. sz. 10.