A 13. és 14. században kétszáznyolcvanhat pálos kolostor jött létre. Főleg Nagy Lajos király, de például. Mátyás király is támogatta a pálos rendet. A rend gyorsan terjeszkedett Magyarországon, Horvátországban, Németországban, Portugáliában és Lengyelországban. A mohácsi vész után a magyar tartomány hanyatlani kezdett. Sok szerzetest megöltek, lerombolták a kolostorokat, köztük a pompás budaszentlőrinci kolostort, és a pálos könyvtárakat is. A 17. század közepétől újra felvirágzott a rend. 1786-ban viszont II. József császár feloszlatta a pálos rendet az uralma alatt álló területeken Magyarországon is. A 19. században csak két pálos kolostor létezett az egész világon és mind a kettő Lengyelországban – a jasnagórai és a krakkói, „Skałká”-nak nevezett kolostor. 1864-ben Péliföldszentkereszten telepedtek le lengyel pálosok, de nem sikerült nekik a pálos rend működését újraindítani Magyarországon. A 20. század húszas és harmincas éveiben Lengyelországban novíciátust szerveztek a magyar fiatalok számára, és 1934-ben a sziklatemplom mellett és Pécsett két kolostort létesítettek lengyel atyák vezetésével, akik között volt Zembrzuski Mihály is, az „Amerikai Częstochowának” nevezett pennsylvaniai kegyhely későbbi alapítója.
Forrás: Wikimedia Commons, Black Madonna of Częstochowa, Poland
A kommunista diktatúra alatt a pálos rend működése illegális volt Magyarországon, de több pálos titokban élte a szerzeteséletet. 1989 után újraindult a pálos rend élete Magyarországon. Jelenleg négy magyar kolostor működik – a sziklakolostor Budapesten, a márianosztrai, a pécsi és a pálosszentkúti kolostor. Lengyelországban húsz kolostor van, ezenkívül Németországban, Olaszországban, Horvátországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Szlovákiában, Csehországban, Romániában, Belgiumban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Kamerunban is élnek pálosok, akiknek a száma összesen kb. négyszázra tehető. Szüntelenül fejlődik a rend, pl. 2014 elején visszatért Erdélybe, és Hargitafürdőn alapítottak egy új kolostort.
A pálosok eredetileg remeteéletet éltek. Sokszor olyan kegyhelyeket gondoztak, amelyek nagyon népszerűek lettek az idő folyamán, és ezért lelkipásztorkodást is el kellett vállalniuk, például. hitszónoklatot, gyóntatást. A pálosok életében a régi időktől fogva fontos Szűz Mária alakja. Az iránta való tiszteletüket a lorettói litániával, rózsafűzérrel és több más imával fejezik ki. Némelyek szerint a szerzetesruha fehér színe szintén Máriára utal, akinek a fehér liliom a szimbóluma. A szerzetesek életének fontos eleme az imádság és a böjt mellett a fizikai munka is.
Magyarországra mindig is jellemző volt a Mária-tisztelet. A Hartvik püspök által leírt legenda szerint Szent István király a Szűzanyának ajánlotta az országát és népét. Regnum Marianum-nak, azaz Mária országának nevezték Magyarországot. A Szent Koronán egykor a Szűzanya ábrázolása szerepelt. A pénzérmék egyik oldalára a királyok a Szűzanya képét verették, így tett még a református Bethlen Gábor is. Magyarországon sok régi Mária-kegyhely létezik, pl. Máriagyűd, Bodajk, Andocs, Baja-Máriakönnye, Budakeszi-Makkosmária, Budapest-Máriaremete, Csatka, Gödöllő-Máriabesnyő, Máriapócs. A magyarok külföldi kegyhelyekre is ellátogattak, pl. Aachenbe, ahol Nagy Lajos király egy kápolnát építtetett számukra, és egy Mária-képet helyezett el benne, amelyen hasonló liliom-motívum látható, mint a częstochowai képen.
A częstochowai kegyképet a jasnagórai kolostorban őrzik, amelyet feltehetőleg Opuliai László herceg alapított 1382-ben. Valószínű, hogy Nagy Lajos királynak is volt valamilyen szerepe ennek a kolostornak az alapításában. A „Jasna Góra” nevet a magyarok adták a kolostornak, ugyanis egy fehér mészkősziklán állt – ugyanúgy, mint a budaszentlőrinci kolostor, amely az ún. Fényes hegyen volt található. A pálos rendi hagyomány úgy tudja, hogy a csodatevő kép 1384-ben került Jasna Górára. A kegykép eredetét egy legendával magyarázták. A legenda, amelynek a „Translatio Tabulae Beatae Mariae Virginis, quam Sanctus Lucas depinxit propris manibus” című latin nyelvű szöveg az alapja, azt mondja, hogy a képet szent Lukács festette a Szűzanyáról, amikor ő még élt, mégpedig a jeruzsálemi otthonából való asztallapra. A legendának több verziója van. A lengyel irodalomban leginkább elterjedt változat szerint Nagy Konstantin császár Konstantinápolyba vitte a képet, ezután pedig Leo orosz fejedelemnek ajándékozta. A magyar irodalomban inkább azt a verziót ismerik, mely szerint Szent Ilona császárnő vitte Konstantinápolyba, Nikephoros császár Nagy Károlynak, ő pedig Leo fejedelemnek ajándékozta. A különböző változatok viszont abban megegyeznek, hogy a képet Belz várában őrizték, ahol Opuliai László egy hadjárat idején megtalálta és Lengyelországba vitte. Több legenda is létezett ezzel a képpel kapcsolatban, pl. valaha azt hitték, hogy szent Lukács festés közben elaludt, és a képet az angyalok fejezték be.
A 20. században több elmélet alakult ki a kegykép eredetét illetően. A legújabb kutatások szerint, amelyeket Wojciech Kurpik a kegykép restaurátora végzett, a képet egy nyugati festő festette a 13. vagy 14. században egy száz éves keleti ikonra. A festőnek az lehetett a feladata, hogy felújítsa a régi ikont, de az átfestés következtében egy új kép jött létre, amely az olasz festészet trecento korszakának a jegyeit hordozza. Eléggé valószínűnek tűnik, hogy a festő Simone Martini volt vagy annak az egyik követője. Wojciech Kurpik szerint a kép Piast Erzsébet tulajdona lehetett, és Hedvig királynővel kerülhetett Lengyelországba.
A kép az ún. Hodégétria típushoz tartozik –a Szűzanyát ábrázolja, aki Jézust, azaz az Utat mutatja az embereknek. A kép sokakra nagy benyomást tesz – egyrészt Szűz Mária szomorú arca miatt, másrészt pedig azért, mert különböző keleti és nyugati motívumok egyesülnek benne.
1430-ban megtámadták a Jasna Górán lévő kolostort és ellopták a kép arany és ezüst díszítéseit. Az a hír keringett, hogy cseh husziták voltak a támadók, de ez nem bizonyult igaznak. A támadók között lengyel lovagok is voltak. Az egyik támadó megvágta a Szűzanya arcát, aminek a nyomai máig láthatóak. Ezután a szerencsétlen esemény után Krakkóban restaurálták a képet. Még a kép másolatain is jelen van a Szűz Mária arcán levő vágás nyoma. A festmény másik jellegzetessége a Szűzanya és a Kisded bőrének sötét színe, ami egy bibliai, az Énekek Énekéből való idézetre utal és a súlyos megpróbáltatásoknak, a szenvedésnek a jelképe.
1621-ben elkezdtek védősáncokat építeni a kolostor körül és így jött létre a Fortalitium Marianum-nak nevezett erődítmény. 1655-ben a svédek megszállták Lengyelországot és megostromolták Jasna Górát. Augustyn Kordecki perjel nem akarta feladni a kolostort. A svédek száma hatszor meghaladta a védőkét, mégis sikerült megvédeni a kolostort. Ezek után II. János Kázmér lengyel király hálából felajánlotta magát és az egész országát a Częstochowai Szűzanyának.
A 20. században Częstochowa többször is fontos vallási események helyszíne volt, pl. 1956-ban az ún. lengyel nép esküjét tette itt a Szűzanya előtt a hívők egymilliós tömege. Jasna Góra kétségtelenül a pálos rend központja és az egyik legismertebb Máriakegyhely az egész világon. II János pápa azt mondta, hogy a Jasna Górán teljesített szolgálat a pálosok hivatásának elengedhetetlen eleme.
Lengyelországban számos templomban találkozhatunk a częstochowai kép másolatával. A legrégebbi ismert képmásolatok a 14. század végére tehetőek. A krakkói zsinat 1621-ben a częstochowai képet a Szűzanya ábrázolásának mintájává nyilvánította, ami biztosan befolyással volt arra, hogy még több másolatot készítettek róla.
Ebben a dolgozatban nem csak a mai Magyarországon található Częstochowai Szűzanyát ábrázoló képek vannak leírva, hanem azok is, amelyeket a Magyar Királyság határain belül helyeztek el a trianoni békeszerződés aláírásáig. Kivételesen figyelembe vettünk két más képet is, amelyek a csángók számára fontosak: a Romániában, Bukovinában található kácsikai kegyhely képét és azt a képet, amely 2012-ben került Csíksomlyóra.
Magyarországon a két legrégebbi ismert másolat valószínűleg már a 16. században létezett. Az egyiket most Sopronbánfalván az Angyalok Királynéja templomában őrzik, amely először a pálosoké volt, majd a karmelitáké. A pálos rend feloszlatása után a kép körülbelül száz évig elfeledve feküdt egy másik templomban. Most ismét a főoltáron van, a Hyngeller János pálos testvér által faragott bearanyozott keretben. A sopronbánfalvi kolostor már nem működik, egy elvonulási központtá alakították át, amelyet főleg a hinduisták vesznek igénybe. A másik legrégebbi kép a hajdani pálosveresmarti kolostorból származik, és most a gyöngyösi Mátra Múzeumban látható.
A częstochowai kegykép legismertebb magyar másolata Márianosztrán van, ahonnan a hagyomány szerint 1382-ben elindultak a jasnagórai kolostort alapító pálos testvérek. A képet egy lengyel festő, Cyprian Łaszkiewicz festette Jasna Górán a 18. század első felében. A 20. század elejétől, mint a Magyarok Nagyasszonya képét tisztelik. 1896-tól létezik a Magyarok Nagyasszonya ünnepe is, amelyet manapság október nyolcadikán ünnepelnek. A márianosztrai képet háromszor koronázták meg, 1749-ben, 1986-ban és 2011-ben. A rajta ábrázolt Szűzanya arca nem igazán hasonlít a Częstochowai Szűzanya arcára. A régebbi másolatokra általában igaz, hogy az eredeti kép szabad átköltései, míg a 20. századból származóak annak hű másolatai. A Márianosztrai Szűz Mária köpenyét nem anjou liliomok díszítik, mint az eredetit, hanem csillagok, ami több magyar másolatra is jellemző, pl. a szakolcaira, a gáboltóira, a lókira, a pesti Szent Rókus kápolnában találhatóra, a pesti terézvárosi templomban találhatóra és a már említett sopronbánfalvi képre is. Ez abból adódhatott, hogy a częstochowai képet hajdan bearanyozott fémcsillagok díszítették – valószínűleg a 17. század harmincas éveitől vagy pedig a 18. század elejétől több mint húsz csillag volt rajta. 1925-ben alapos képkonzerválást végeztek el rajta, ekkor levették a csillagokat és a képet abba az állapotba hozták vissza, amelyben 1430-ban volt, vagyis eltávolították a későbbi átfestéseket. Korábban is több konzerválást végeztek el rajta, de sosem festették át a Szűzanya arcát, csak 1430-ban a támadás és megszentségtelenítés után némileg helyreállították.
Egy másik kiemelkedő magyar képmásolat a szeged-alsóvárosi festmény, amelyet Morvay András szegedi festő alkotott 1740 körül. A képet a szeged-alsóvárosi ferences templom jobboldali mellékoltárán tisztelik. A 19. században a lányok vőlegényért imádkoztak előtte, majd magánáhitat helye lett és az is maradt. Ez volt a kedvenc imahelye Bálint Sándornak, annak a szegedi néprajztudósnak, akinek a boldoggá avatási folyamata 2005-ben kezdődött. A kép Juhász Gyula 1924-ben íródott „Fekete Mária” című versének köszönhetően lett ismert a humanisták körében. Juhász verse miatt az ezen a képen ábrázolt Szűzanyát „feketén is vigaszt derengő Magyarok Asszonyának” nevezik. A ferenceseknek a pálosok mellett fontos szerep jutott a częstochowai kegykép népszerűsítésében. A váci, jászberényi és simontornyai ferences templomokban szintén tisztelték a kép másolatait.
A Báthory- és az Esterházy-családban is nagyra becsülték a częstochowai képet. A két Báthory-várban Sárospatakon és Munkácson is ott volt a kegykép másolata. A sárospataki másolat egy legenda szerint megóvta a várost a török megszállástól. Esterházy Pál Fraknó várából hozott egy másolatot a kisboldogasszonyi templomba, amelyet helyreállított a török dúlás után. Ennek a képnek valószínűleg korábban egy régebbi változata létezett, amely 1461-ben jött létre, és ezután átfestették, aminek az eredményét máig lehet látni a kisboldogasszonyi templomban.
A Częstochowai Szűzanya kultusza Sobieski János király bécsi hadjárata (1683) következtében terjedt el még jobban Magyarországon. Sobieski János a hadjárat előtt Częstochowába látogatott. Bár ez nincs bizonyítva, az irodalomban sokszor azzal a tézissel lehet találkozni, hogy Sobieskinél volt a bécsi hadjárat során a kegyképnek egy másolata, amelynek ezután a győzelmet tulajdonították. A Częstochowai Szűzanya lett a Passaui Segítő Mária mellett a másik törökverő szimbólum. A győztes bécsi csata után megkezdődött Magyarország felszabadítása a török uralom alól. A Bécs melletti Kahlenberg nevű hegyen volt egykor Sobieskinek a tábora, és ezért a lengyel pálosok az ottani templomnak ajándékoztak egy Częstochowai Szűzanyát ábrázoló képet 1906-ban.
A bécsi hadjárat után sok helyre került a kegyképnek egy-egy másolata. Kismartonra például. a 17. század végén egy festett kép került. Nagyszombaton és Szabadkán a 17. századból származó képek találhatók. Esterházy Pál megemlít egy régi nagyszombati másolatot is, amely a jezsuita kollégium falát díszítette és többször megvédte a kollégium épületét a tűzvésztől. Szakolcán és Gáboltón két egymáshoz hasonló festmény van, és mind a kettő a 18. századból származik. A szakolcai templom hajdan a pálos rendhez tartozott, ma magántulajdonban van. Egervárban is van egy kép, a főoltáron, amely a 18. sz. közepére datálható. Ebből a korszakból származik a pesti Rókus-kápolna mellékoltárát díszítő vászonra festett kép is, amely azért szokatlan, mert a Szűzanya és a kis Jézus felhők közt vannak ábrázolva, puttók kíséretében. Az egyik puttó Mária felé nyújt egy rózsát. A kép alatt egy kis szobor áll – két angyal, akik a Szűzanya felé nyújtanak egy koronát. A Rókus kápolnára általában jellemző a Máriatisztelet. Pápán a főoltárra került egy másolat. A váci ferences templomban a 18. században tiszteltek egy képet, amely máig ott található. A lóki templomban a częstochowai képnek egy érdekes verziója található – Jézus ruhája fehér színű, az eredetin pedig piros. Ezen kívül Szűz Mária és a Kisded nyakára sok nyakláncot és keresztet festett a kép alkotója. Az egerszalóki kép, amely a Fájdalmas Anya palócföldi kegyhelyén található, azért érdekes, mert felirat is van rajta: „Világos Hegyen Czenstochovi Szűz Mária Képe”. Ez a festmény a 18. sz. második felére tehető, ugyanúgy, mint a perkátai és bölcskei templomban levő másolat. Szintén a 18. századból származik a pesti terézvárosi templom mellékoltárán található kép, amely bőrre van festve. A pesti egyetemi templom hajdan pálos templom volt, ezért főoltárra került a rézlemezre festett częstochowai kép, valószínűleg 1717 után. A templom alapkövébe a Szent Sebestyén ereklye mellé helyezték el a Częstochowai Szűzanyát ábrázoló kis rézmetszetet is.
A nagymartoni és sajóládi másolatok alkotási ideje ismeretlen. A rimaszombati múzeumban őrzik Korponayné Géczy Juliannának – Jókai Mór „A lőcsei fehérasszony” című regényének főalakja – üvegre festett częstochowai képét. Az egri Dobó István Vármúzeumban lóg egy 1770 körül festett kép, amelyen a Częstochowai Szűzanya látható szentek kíséretében. A gyalókai templomban és a bölgyei várkápolnában a 18. században tisztelték a jasnagórai képet, a mezőtúri templomban pedig a 19. században. Több várban és kastélyban is léteztek kegyképmásolatok, pl. a betléri Andrássy- kastélyban máig látható egy kép a hitvesi ágy fölött.
Budapesten a Központi Papnevelő Intézet belső udvarán áll a pálosok kútjának nevezett 1916-ból való márványszobor, ami Ligeti Lajos alkotása. A Częstochowai Szűzanyát ábrázolja egy magas oszlopon, amely egy kút közepén áll. A kút mellett két pálos szerzetes térdepel és imádkozik. Az esztergomi káptalan rendelte meg a szobrot, hogy emléket állítson a pálos rendnek. Eleinte Budapest VIII. kerületében állt, a Losy Imre utcában, 1935-ben pedig áthelyezték a Központi Papnevelő Intézet belső udvarába.
Horvát településekre is sok kép került. 1708-ban a zágrábi püspökség ötven másolatot kapott a lengyel pálosoktól. A częstochowai Szűzanya fontos motívum lett a horvát nemzeti festészetben is. Eddig nincs tisztázva, hány másolat létezik még mindig Horvátországban, de pl. a varasdi, kőrösi, lepoglavai és az isztriai Sveti Petar u Šumi templomban máig ott vannak a képek. A Sveti Petar u Šumi templomban levő festmény könnyező kép, 1721-ben láttak rajta véres könnyeket.
Romániában a magyarok és a csángók két fontos kegyhelyén is van a częstochowai kegyképnek egy-egy másolata – Csíksomlyón és Kácsikán. Kácsikán sok lengyel dolgozott a sóbányában és a képet a 19. század elején egy lengyel pap hozta Stanisławówból, amely most Ukrajnában fekszik. Csíksomlyó, amelyet a magyarság nemzeti búcsújáróhelyének is nevezik, 2012-ben kapott egy másolatot a lengyel pálosoktól. A ferencesek hálájuk jeléül a következő évben a csíksomlyói Szűzanyaszobor mását adták a lengyeleknek.
A 20. század első felében a Magyarországon dolgozó lengyelek terjesztették a Częstochowai Szűzanya kultuszát. 1915-ben a lengyel vasutasok Kisújszállásra hoztak egy képet. A budapesti ó-hegyi lengyel templomot lengyel bányászok kezdeményezésére építették a húszas években. A templomban elhelyezték a częstochowai kegykép másolatát. Ma egy ilyen kép látható a baloldali mellékoltáron, de nincs tisztázva, hogy ez ugyanaz a kép, amely már a templom felszentelésekor ott volt. A freskókat egy lengyel festő, Karol Malczyk festette 1947-ben, az oltár fölött a Częstochowai Szűzanya látható lengyel és magyar címerrel és kétnyelvű felirattal: „oltalmad alá futunk”. Karol Malczyk Kiskőrösön és Kiskunhalason is felfestette a lengyel Fekete Madonnát a templomok falára.
1934-ben a Magyarországra visszatérő pálosok a sziklakolostorban és a pécsi kolostorban két kegyképmásolatot helyeztek el, amelyet Augustyn Jędrzejczyk lengyel pálos festett és Pius Przeździecki a rend generálisa ajándékozott a magyaroknak. Átadva a szerzeteseknek a képeket azt mondta, hogy nem tud nekik sok kincset ajánlani, de ez a két kép a legnagyobb kincs és a Szűzanya a legjobb Vigasztaló. A sziklakolostorban levő kép előtt imádkoztak a lengyel menekültek és katonák a második világháború idején. A festmény elveszett a kommunista diktatúra időszakában, ezért most egy másik, a Temesvári R. Vidor által festett másolat látható a kolostorhoz vezető folyosón. Ennek a képnek az a jellegzetesége, hogy a kép az egyik díszruhájában van lemásolva – a rubinruhában, és a festő nagyon pontosan lemásolt minden részletet. A díszruhák bársonyból készült díszítések, amelyekre ékszereket varrtak fel és amelyek a kép megóvására szolgálnak. A képet majdnem ugyanakkor festették, mint az elveszett másolatot, mégpedig 1935-ben. 1994-ben egy új másolatot is kapott a sziklatemplom a varsói Lengyel-Magyar Baráti Társaságtól, a pálos rend generálisa pedig egy miseruhát ajándékozott, amelyen a Częstochowai Szűzanya alakja van.
A második világháború idején több mint hetvenezer lengyel menekült jött Magyarországra. A menekültek és az internált lengyel katonák az ország különböző részeiben tartózkodtak. Meg akarván köszönni a magyaroknak a vendégszeretetüket, sokszor éppen a częstochowai kegykép másolatát adták nekik, mint ajándékot. Így történt ez pl. olyan településeken és városokban, mint: Rákoscsaba, Keszthely, Balatonboglár, Balatonszemes, Marcali, Püski, Bajna, Gyermely, Mád, Nemesdéd, Léva, Fertőújlak, Pincehely, Felsőpaty, Kapuvár, Sopron, Brennbergbánya, Verőce és Ipolyhídvég. Egyelőre nem tudni, hogy ezek a képek még mindig léteznek-e. Néha pedig nem festményt ajándékoztak, hanem valami más templomban használható tárgyat, amelyen a Częstochowai Szűzanya volt ábrázolva – pl. miseruhát (Püskiben) vagy templomi zászlót (Dunamocson). Azt lehet tapasztalni, hogy az utóbbi években újraéled az a szokás, hogy a magyar templomokban elhelyezik a częstochowai kegykép másolatát. 1995-ben a karmelita nővérek budapesti templomába hoztak egy ilyen képet, 2000-ben pedig a tűzvész után újraépített hunyai templomba. 2011 július 1-én a magyar nemzeti zarándoklat résztvevői magukkal hozták Jasna Góráról a kegykép másolatát és a budapesti Szent István Bazilika mellékkápolnájában helyezték el. A Városszalónaknak nevezett városban egykor létezett egy pálos kolostor, most pedig az ottani templomban látható a częstochowai kegyképnek egy modern másolata.
A magyarok már a 17. század végén megtudhattak valamit a częstochowai kegyképről a pálos rend Andreas Eggerer által írt krónikájából és Esterházy Pál Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti kegyhelyeket és kegyképeket leíró munkájából. A 20. században számos Częstochowát érintő mű jelent meg. Nyári Sándor járt Jasna Górán és 1901-ben kiadta A Czenstochowai Pálos-kolostor és magyar műemlékei című könyvét. A harmincas években Jámbor Dezső A fekete Madonna városa. Częstochowa, Kraków, Warszawa, Wieliczka, Kalwarija című könyvében részletesen leírta Jasna Górát és a zarándokoknak szóló tájékoztatást is. Kisbán Emil Częstochowát és a kegyképet a harmincas évek végén kiadott A magyar pálos-rend története című monográfiájában említi. 1939-ben „A fehér barát” című pálos folyóiratban Zembrzuski Mihály írt egy cikket a kegykép eredetére vonatkozó legújabb kutatásokról. Három évvel később Lánczos Ambrus A híres Fekete Madonna-kegykép története című kisnyomtatványban a kegykép hagyományos, ma legendának tekintett történetét mutatta be.
1956-ban Kormos Ottó részt vett egy nagy ünnepségen Jasna Górán és az élményeit a Barangolás a négy világtájon című könyvében írta körül, amelyet 1968-ban adtak ki. 1994-ben megjelent Bálint Sándor és Barna Gábor könyve, Búcsújáró magyarok címmel, amelyben Częstochowát is megemlítik. A kilencvenes évek óta sok szerző hozzájárult az esszéivel és dolgozataival a częstochowai kolostor és kegykép népszerűsítéséhez, pl. Szilárdfy Zoltán (A częstochowai és a sasvári Boldogasszony tisztelete és ikonográfiája Magyarországon), Barna Gábor (A czestochowai Szűzanya tisztelete Közép-Európában, Pálos kegyhelyek Magyarországon), Sas Péter (A pálosok Mária-tiszteletének művészettörténeti emlékei), Sörédi Pál (Częstochowa és a pálosok). Udvarhelyi Nándor 2010-ben a częstochowai témában egy egész könyvet adott ki – A częstochowai pálos kolostor magyar emlékei. Tüskés Anna pedig a kegykép magyarországi kultuszával foglalkozott és a kutatásainak az eredményeit az Adatok a częstochowai kegykép kultuszához a 17.-18. századi Magyarországon című dolgozatában mutatta be, amely lengyelül és angolul is megjelent. Több 2000 után kiadott könyvben és tanulmányban megemlítik a częstochowai Fekete Madonnát, pl. Bakk István és Bakk Erzsébet A magyar pálos-rend Nagyboldogasszony védelmében című munkájukban vagy Gönczi Tamás Pilisi titkok, pálos barátok című könyvében. A felsorolt művek többsége a częstochowai kegykép magyar másolatairól is tartalmaz információt. Némely másolatról Barna Gábor a Búcsújáróhelyek és kegyhelyek Magyarországon című könyvében is írt.
A régebbi forrásokban sok ma legendának vélt történet szerepel, a századok folyamán viszont a magyarok – ugyanúgy, mint a lengyelek – egyre többet tudtak meg a częstochowai kegyképről és kiigazították a tudásukat, amiről az újabb publikációk tanúskodnak.
A Częstochowai Szűzanya magyarországi kultuszának fontos fejezete a zarándoklatok. A magyarok a lengyelek után az egyik legnagyobb nemzetiségi csoportot alkották az évszázadok során a zarándokok között. A jasnagórai kegyhely mellett működött az ún. confraternitas, azaz a kegyhely és a pálosok világi barátainak a társulata. Ebbe a társulatba 1517-től 1613-ig beiratkozott személyek majdnem háromnegyedét a magyarok alkották, ami azzal is magyarázható, hogy a confraternitas-eszmét a magyarok hozták a jasnagórai kolostorba. Többek között Homonnai Drugeth ungvári főispán, Bánffy Antal alsólendvai főúr és Bánffy Dorottya sárosi főispán felesége látogattak Częstochowába. Azok között, akik betegségben imádkoztak a Częstochowai Szűzanyához és meggyógyultak, magyarok is voltak, pl. a már említett Bánffy Antalnak a fia. Egy magyar katona a kegykép-kápolnában otthagyott egy török sapkát, megköszönve a törökök felett aratott győzelmet. 1627-ben lefordították magyarra és Krakkóban kiadták a jasnagórai kegyhely történetét ismertető könyvet, amelynek a magyar címe úgy hangzott, hogy Kincz tartoczka az vilagos czestehoy egyhazanak, mely magaban foglal historiáját csudálatos Bóldog Aszony képéről. Magyar zarándokok is részt vettek a kegykép koronázási ünnepségen (1717) és a kolostor alapításának 500. évfordulóján (1882). A 20. század harmincas éveiben több zarándoklat érkezett Magyarországról. A kommunista diktatúra alatt, a hetvenes évektől fogva a magyarok egyre többen vettek részt a Varsóból induló gyalogos zarándoklatokon, amivel a lengyelekkel való szolidaritást is kifejezték. A varsói zarándoklatot 1711-től minden évben megszervezik. Mostanában még mindig népszerűek a magyarok között a częstochowai zarándoklatok, a magyarok buszokkal, biciklikkel, motorokkal is jönnek. Jasna Górán két lengyel atya, Roman Majewski és Marian Waligóra is beszél magyarul és szívesen segít a zarándokoknak. Ezen kívül 2012-ben Magyarország részt vett a kegykép másolatának Tengertől tengerig című világkörüli zarándoklatán, melynek során a világ különböző részein imádkoztak az emberek a megfogant gyermekek életének a védelméért.
Érdekes és még nem igazán tanulmányozott téma a Częstochowai Szűzanya jelenléte a magyar szépirodalomban. A 20. századi magyar költészetében szerepel a Częstochowai Mária motívuma. Szendrői József A czensztochaui csodakép című versében körülírja Częstochowa felszabadítását az orosz megszállás alól az első világháború idején. Kiss Menyhért Censztochói legendá-nak címzett versében az egyetlen még élő magyar származású pálos testvér imádkozik a csodatevő kép előtt Częstochowa felszabadításáért. A kérése beteljesül, a magyar hadsereg legyőzi a kozákokat és felszabadítja a várost. Gáspár Jenő a harmincas években A Fekete Mária előtt című versében arra kéri a Lorettói és a Częstochowai Szűzanyát, hogy „tegyen magyar csodát”. Ezt a kérést úgy szokták értelmezni, hogy a Szűzanya adja vissza a Trianon előtti Magyarországot. Mécs László a második világháború idején együttérez a németek által megszállt Lengyelországgal és imádkozik érte a Fekete Madonnához, amiről a Levél a czenstohovai Máriához című versében olvashatunk. Kerecsen János A Fekete Mária legendája című verse a 18. század végéről való történetet idéz fel – a Częstochowai Szűzanya arra kéri Kościuszkot, hogy ne menjen Maciejowicére, mert elveszti a csatát, Kościuszko viszont nem akarja meghallgatni. Egyesek szerint a vers Lengyelország helyzetére utal a második világháború alatt. Nem csak a lírában, hanem az epikában is szerepel Częstochowa motívuma, pl. Hajdók János Tátrától a tengerig. Lírai utazás Lengyelországban című útijegyzeteiben. Egyelőre nem tanulmányozott téma a częstochowai motívum a 20. század előtti magyar irodalomban.
Ez a dolgozat nem meríti ki a Częstochowai Szűzanya magyarországi kultuszának a témáját, inkább csak adalék jellegű és a kultusz olyan elemeire koncentrál, mint a częstochowai kegykép magyar másolatainak a jelenléte és a magyar zarándoklatok Jasna Górára. Ezenkívül bemutatja a jelenség történelmi hátterét is – a magyar pálos rend, Jasna Góra és a csodatevő kép rövid történetét, a magyarok és a pálosok Mária-tiszteletét, Sobieski János hadjáratának befolyását a częstochowai kegykép magyarországi tiszteletére.
A częstochowai kegykép a lengyelek és a magyarok egyfajta hozzájárulása az európai kultúrához. A képet a magyar-lengyel barátság szimbólumának is lehet tekinteni. A lengyelek hálásak a magyaroknak, ugyanis valószínűleg tőlük kapták a képet, és a Jasna Górát gondozó rend Magyarországról származik. A magyarok pedig azért hálásak a lengyeleknek, mert nélkülük a pálos rend ma talán már nem is létezne.
________________
Részlet Elżbieta Rybicka (Wlaźnik) Kult Matki Boskiej Częstochowskiej na Węgrzech / A Częstochowai Szűzanya tisztelete Magyarországon (2015) című szakdolgozatából (Varsói Egyetem, Magyar Tanszék, Témavezető: Dr. Kiss Gy. Csaba)
Borítókép forrás: Wikipedia / Holy_icon_of_Theotokos_of_Máriapócs