A kiskereki Kereky család
A kiskereki Kereky családra vonatkozólag már a 13. századtól kezdve találhatóak említések Bihar vármegyéből. A 16. század derekán a család már Felső-Magyarország keleti csücskének középbirtokosai közé tartozott. Az igazi áttörést a család történetében azonban vitathatatlanul Kereky János páratlan karrierje hozta el. Kereky János Kereky Mihály és Maday Margit házasságából született, hozzávetőlegesen az 1550-es, 1560-as évek tájékán. Felesége lövőpetri Petry Anna volt, gyermekeikről nem esik szó a forrásokban. Pályafutását Báthory Kristóf erdélyi fejedelem udvarában kezdhette meg, majd az ő kérésére tette át székhelyét Erdélyből a Kerekyek magyarországi birtokaira és szolgálatát a Báthory család ecsedi ágának kötelékében folytatta.[1] Kereky János az évek során ügyesen gyarapította ősei vagyonát, ecsedi Báthory István országbíró (1555–1605) az 1590-es évek elején már így gúnyolódott a gazdagodó Kereky nyírmadai kúriáján: „Immár észrevettem, atyámfia János uram, hogy az madai ház kastéllyá változik, mert az veres viasz igen bő kegyelmednél.”[2] A 16. század végére Kereky János már igen jelentős birtokokkal rendelkezett Szabolcs és Zemplén vármegyékben, ami megfelelő alapot jelentett számára karrierépítéséhez is. Birtokai központja Nyírmada volt, de Tokajban, Kiskerekiben és Nagykerekiben is jelentős portiókkal bírt. Politikai pályafutásának köszönhetően még 1602-ben is új birtokadományokban részesült. Báthory Zsigmond ugyanis 1602. április 27-én kelt oklevelében Kereky Jánosnak és unokatestvérének, valamint leszármazottainak elzálogosította 32.000 forintért a belényesi kastélyt, Belényes mezővárost, a kastélyhoz tartozó három birtokot illetve az azokon fekvő vasbányákat, emellett a kisbányai rézbányát és az ehhez tartozó öt birtokot, amelyek ugyancsak a város tartozékai voltak.[3] Ennek az adománynak a különleges jelentősége abban rejlett, hogy bár a Kereky család korábban ismertetett javait az udvar 1601-ben elkobozta, Belényes még Báthory Gábor idejében is a Kerekyek birtokában volt.[4]
Kiskereki Kereky János ecsedi Báthory István szolgálatában
Kiskereki Kereky János az 1580-as évek végén került az ecsedi udvarba és ott mintegy másfél évtizednyi szolgálat alatt Báthory István országbíró egyik vezető szervitorává, azaz nemesi szolgálójává nőtte ki magát. A főúri udvarban való szolgálat a korszakban nem csupán a magyar, de a régió többi köznemese számára, így a lengyel és cseh nemeseknek is a karrierépítés egyik legbiztosabb módja volt. Míg Nyugat-Európában ezekben az évtizedekben a főúri udvarok jelentősége fokozatosan leépült és a központi, királyi udvar vált meghatározóvá, addig a Magyar Királyságban, Cseh Királyságban és Lengyel Királyságban ezzel épp ellentétes folyamatok zajlottak.[5] Nem mondható szokatlannak tehát Kereky János „pályaválasztása” sem. Éppígy nem meglepő, hogy a térségben, ahol élt, Báthory Istvánt választotta dominuszául, azaz urául. A 16. század vége a Báthoryak történetének leáldozó szakasza volt, a Szabolcs és Szatmár vármegyéket főispánként igazgató, országbírói tisztet is viselő ecsedi Báthory István azonban még családja legjelesebb képviselői közé tartozott. A családi hagyományok olyan fontosak voltak számára, hogy buzgó református hite sem ingathatta meg a csodálattal vegyes tiszteletben, amelyet nagybátyja, Báthory István lengyel király iránt tanúsított. Nagybátyjához hasonlóan saját közegében ecsedi Báthory István is hatalmas megbecsülésnek örvendett, főúri udvara a 16. század végi Felső-Magyarország szellemi és gazdasági központja volt.
Ecsed vára. Gottfried Prixner (1746-1819) metszete. Forrás: Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=37541531
Báthory István és Kereky viszonya nem indult zökkenőmentesen, a főúr többször rideg hangvételű levelekben figyelmeztette szervitorát, hogy hagyjon fel a környékbeli nemesek birtokainak fosztogatásával.[6] A kezdeti hűvös viszony azonban fokozatosan javult kettejük között, innentől a címzésekben Kereky mint „familiaris noster” szerepelt, állandó megszólítása pedig „Atyámfia, János uram!” lett. Kereky János katonai szolgálata mellett gyakran intézte Báthory apró-cseprő ügyeit, jelen volt a családi összejöveteleken és ünnepeken, a főúr követeként részt vett a vármegye- és országgyűléseken is. Mindennek hatására nemcsak vagyona gyarapodott, de egyre nagyobb tekintélyre és befolyásra tett szert Felső-Magyarországon. Ezzel egy időben kapcsolatrendszere is egyre kiterjedtebbé vált és hamarosan túlmutatott nemcsak a régió, de az ország határain is. A kisvárdai vár ura, az alországbíró Szakolyi Miklós 1592. januárjában kelt levelében arra kérte fel Kerekyt, hogy az épp Erdélybe tartó Brutus János Mihályt, Báthory István lengyel király udvari történetíróját tartóztassa fel és gondoskodjon róla, amíg ő oda nem ér, mert igen fontos vendégről van szó: „Az lengyel király historicusa ki vala, Brutus, az ki az magyarországi históriákat írja most is csuda szépen, és császártól is nagy fizetése vagyon reá, mostan Erdélybe megyen, kegyelmed ne hagyja, valami gazdasággal legyen neki. Megszolgálom kegyelmednek.”[7]
Kereky Jánost 1599-ben kinevezték huszti lovaskapitánynak, innentől a hírhedt Giorgio Basta tábornok (1550–1607) lett a felettese, akinek minden parancsát szigorúan kellett követnie, ahogy Basta írta: „Ebben egyebet semmiképpen ne merjen kegyelmed cselekedni, tisztessége, élete és feje vesztése alatt.”[8] A stratégiai fontosságú végvár kapitányaként Kereky könnyebben hozzájutott a fontos politikai és hadi hírekhez, Basta pedig igen szorgalmazta, hogy különösképp a lengyelországi hírekről rendszeresen tudósítsa.[9]
Huszt vára. Dörre Tivadar rajza. Forrás: Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=10387244
A huszti kapitányi kinevezés további fontos megbízatásokat is hozott maga után. 1600 őszén Kereky Jánost az oláh Kulcsár Radul oldalán követségbe küldték Mihály havasalföldi vajdához (közismert nevén Vitéz Mihály, 1558–1601). Ugyanebben az időszakban egy lengyel követ, Andrzej Taranowski is járt a havasalföldi fejedelemnél, és a magyar követek közül többekkel is találkozott.[10] Nem zárható ki, hogy Kereky éppen ekkor tudta megalapozni azokat a kapcsolatokat, amelyek későbbi menekülésében segíthették.
Kereky János árulása és III. (Vasa) Zsigmond király közbenjárása
Mindezekből világosan látszik, hogy Kereky János ecsedi Báthory Istvántól függetlenül is kereste a boldogulás útját. A Báthory-szervitúrához képest előrelépést jelentett a kapitányság, amit Kereky igyekezett is kihasználni. Éppen ezért meglepő az a fordulat, amely Kereky életének a végén következett be, és örökre megpecsételte családja sorsát. 1601-ben az erdélyi háborúban Báthory Zsigmond oldalán, a császáriak ellenében fogott fegyvert, hogy az erdélyi fejedelem seregében harcolva vereséget szenvedjen Giorgio Basta és Mihály vajda egyesült seregeitől az augusztus 3-i goroszlói ütközetben.
Hans von Aachen allegorikus festménye a goroszlói csatáról. Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5228065
Kereky János és társai zendülése nem maradhatott megtorlatlanul. Ahogy Prágában följegyezték: „a mi uralkodói hatalmunkkal szemben” ragadott fegyvert, így hűtlennek nyilvánították, és birtokait elkobozták.[11] Ecsedi Báthory István, aki ekkor még a császár hűségén állt, megszakította a kapcsolatot egykori szervitorával, végrendeletében sem róla, sem családjáról nem emlékezett meg. A Szabolcs vármegyei jegyzőkönyvek szerint Kereky János árulása után Lengyelországban bujdosott.[12] Politikai karrierjének súlyát jól mutatja, hogy ügyében a lengyel király személyesen járt közben a magyar uralkodónál.[13] III. Zsigmond (1566–1632, lengyel király: 1587–1632) levelében arra kérte Miksa főherceget, hogy tekintélyét kihasználva hasson Rudolf császárra és kérjen kegyelmet Kerekynek. A lengyel király levelében azt írta, hogy Kereky tette meggondolatlan volt, de nem is szánt szándékából, hanem rajta kívülálló körülmények miatt sodródott a zendülők közé és került mostani nyomorúságos helyzetébe.[14] Az akkor már két éve bujdosó Kereky Krakkóból írt könyörgő levelet a magyar főuraknak, hogy segítsék meggyőzni az uralkodót, hogy az fogadja vissza kegyeibe tekintvén hosszú éveken át tartó hű szolgálatát. Mint írta: „ha szolgálatra adtam magam bizonyos okokból, nem a végre, hogy ő felségeknek nehézségére essék, és ki volna az, ki szánt szándékkal ilyen nagy romlást keresne magának (…) azért könyörgök Nagyságotoknak és ti kegyelmeteknek mint keresztyén magyar uraknak és nemes uraimnak, hogy (…) törekedjenek Császár Urunknál ő felségénél venni el haragját szegény fejemről, és minden elvett jószágunkat ő felsége parancsolná megadatni.”[15] A kegyelmet Kereky János azonban már nem nyerhette el, 1603 tavaszán száműzetésben halt meg.[16] Kereky árulását és birtokainak sorsát Giorgio Basta személyes ügyként kezelte. Egy ízben maga Mátyás főherceg emlékeztette, hogy hagyjon fel a zendülők birtokainak önkényes adományozásával.[17] Basta eljárását ebben az esetben a bosszúvágy is indokolhatta, egy 1602 februárjában kelt levelében kilátásba helyezte ugyanis a Báthory Zsigmonddal kötendő békét, de ebből Kereky Jánost kizárta.[18] 1604-ben Prágában hajdani feljebbvalója, Basta generális ajánlására Kereky János birtokait Lugassy János, az erdélyi hadak egy császárhű kapitánya kapta meg,[19] és ezzel végleg lezárult a kiskereki Kereky család tündöklésének korszaka.
Írta: Székelyné Kovács Dóra
A borítóképen részlet látható Hans von Aachen A goroszlói csata c. allegorikus festményéből (1603-1604). Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5228065
-----------------------------------------------------------
1 Báthory Zsigmond királyi könyvei, 1582–1602. Erdélyi történelmi adatok VII. 3. Sorozatszerkesztő: Jakó Zsigmond. Kolozsvár, 2005. 493.
2 MNL OL P 707 Zichy család zsélyi levéltára XXXII. sorozat No. 1590.
3 Mátyás-Rausch Petra. A belényesi uradalom és ércbányászatának helye az Erdélyi Fejedelemség gazdasági kormányzatában (1571–1613). Bányászattörténeti Közlemények 12 (2015). 1–2. sz. 3–30. 15. A továbbiakban: MÁTYÁS-RAUSCH.
4 MÁTYÁS-RAUSCH 17.
5 Antoni Mączak: Rządzący i rządzeni. Władza i społeczeństwo w Europie wczesnonowożytnej. Varsó, 2002. 240–242.
6 MNL OL P 707 Zichy család zsélyi levéltára XXXII. sorozat No. 1589.
7 MNL OL P 707 Zichy család zsélyi levéltára XXXII. sorozat No. 1891.
8 MNL OL P 707 Zichy család zsélyi levéltára XXXII. sorozat No. 1585.
9 MNL OL P 707 Zichy család zsélyi levéltára XXXII. sorozat No. 1586.
10 Magdalena Jakubowska: Chaos and Strategy in Managing the Diplomatic Service. The Case of Andrzej Taranowski’s Missions to Michael the Brave in 1600. Legatio 6 (2022). 5–30.
11 Österreichisches Staatsarchiv, Wien Hofkammerarchiv (a továbbiakban: ÖStA HKA) Hoffinanz -Ungarn RN. 82. Konv. 1604. február fol. 408–409.
12 „Joannis Kereky, nunc esuli in partibus Poloniae.” Szabolcs Protocollum IV.A.1. IX. kötet, fol. 59.
13 ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 81. Konv. 1603. december fol. 243–253.
14 ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 80. Konv. 1603. október fol. 551–556.
15 ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 77. Konv. 1603. április fol. 426.
16 ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 80. Konv. 1603. szeptember fol. 130.
17 Basta György hadvezér levelezése és iratai I. Szerk. Veress Endre. Budapest, 1909. 599. A továbbiakban: BASTA LEVELEZÉS.
18 BASTA LEVELEZÉS 661.
19 ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 77. Konv. 1603. április fol. 407–442.