Betekintés a lengyelek népi kultúrájába

Írta: Aros Lilla Kitti | A cikk a VISZTULA pályázat 2020-ban díjazott pályaműve.

„A kultúra a világ működéséről és működtetéséről szóló közös tudás.”

/Czakó Gábor/[1]

Bevezetésként

A lengyel kulturális örökség sokszínűségének, véleményem szerint, Magyarországon nagyon kis részét ismerjük. Ezért döntöttem úgy, hogy jelen tanulmányban a lengyel népi kultúra néhány kiemelkedő szegmensét fogom röviden felvázolni. A témán belül kitérek a lengyel folklór olyan elemeire, mint például a népviselet és a néptánc.

A lengyel kultúra népszerűsítését nagyon fontosnak tartom, hiszen a lengyel-magyar történelmi, kulturális és gazdasági kapcsolatok évszázadokkal ezelőttre nyúlnak vissza, egészen a honfoglalás koráig. Érdekességként megemlíteném azt is, hogy az első magyar nyelvű nyomtatott könyv is lengyel területen jelent meg.

A Magyar Elektronikus Könyvtár lengyelek című szócikkében olvashatunk arról, hogy a lengyel-magyar népi kulturális kapcsolódások mennyire feltáratlan terület még.[2] Ennek a témának a körüljárása valószínűleg sok-sok évet fog igénybe venni, azonban addig is fontosnak tartom azt, hogy a lengyel kulturális értékekkel kicsit jobban megismerkedjen a magyar olvasóközönség. A lengyel kisebbségről még manapság is méltatlanul kevés szó esik, pedig a 13 magyarországi kisebbség egyikét ők alkotják.[3] A nemzetiségek megoszlásában a 2011-es mérési adatok szerint a lengyelek 6505 főt tettek ki.[4]

Ezen etnikum Magyarországon Pest megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található meg, körülbelül az egyharmaduk pedig Budapesten él.[5] Mielőtt a kulturális javak bemutatására rátérnék, szeretnék néhány szót ejteni egy valamikor lengyelek lakta magyar településről, Derenkről. Ezt a falut, azért fontos megemlíteni, mert az egykoron itt élő lakosság megőrizte a XVIII. századi archaikus lengyel nyelvet.[6]

A település ma már „szellemfalunak” számít, lakosságát a II. világháború ideje alatt kitelepítették és szétszórták Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén.[7] A kitelepítést Horthy Miklós kormányzó rendelte el 1943-ban, mert a területen vadasparkot kívánt létrehozni. Derenk ma a magyarországi lengyelek zarándokhelye.[8] Az egykor virágzó településből csak az iskola épületét nem rombolták le, manapság ezt kiállítótérnek használják.[9]

Néhány szó a lengyel népművészet kutatásáról

A lengyel népművészettel kapcsolatban Gy. Kósa Ferenc: Múló divat a folklór? című írásában rendkívül sok érdekességgel találkozhatunk. Ebben a cikkben a szerző, Józef Burszta: Kultura ludowa — kultura narodowa (Népi kultúra -nemzeti kultúra) című könyvéről ír pár szóban. Ebből kiderül, hogy Lengyelországban a népi kultúra iránti érdeklődés a 19. században kezdődött, egy olyan időszakban, amikor a lengyeleknél is megjelent a nemzetté válás igénye. Burszta az ún. leíró népismeret kibontakozását vizsgálta. A szóban forgó kötetben Oskar Kolberg 19. századi néprajztudós munkásságát is megismerhetjük, akire a lengyel néprajztudomány legkiemelkedőbb alakjaként tekintenek.

Kolberg nagyon sokat utazott és minden szláv nép kultúráját kutatta. Ezáltal egyfajta alapot is teremtett a szláv népi kultúra megismeréséhez. Burszta is hasonló utat követett a 20. században. A lengyel kultúra 1945 után kezdett újra nagyobb figyelmet kapni. Ekkoriban újítottak fel számos feledésbe merült népszokást és a rádió, televízió, valamint a sajtó is ebben az időszakban kezdett érdeklődést mutatni a lengyel népi kultúra iránt. Emellett a népi együttesek is egyre nagyobb számban kezdtek megalakulni.

Gy. Kósa Ferenc a fentiekben említett Burszta és Kolberg munkásságát tárgyaló írása sok olyan kérdést mutat be, amelyek a mai, magyar folklórt kutató szakembereket is foglalkoztatják. Véleményem szerint itt egyfajta kapcsolódási pontot is felfedezhetünk a lengyel-magyar kultúra között. Hogy a kedves olvasók is megértsék mire gondolok, vegyük például a következő részletet Gy. Kósa írásából:

„Miért fordítunk annyi pénzt és energiát holt dolgok konzerválására? Hol ennek a kézzelfogható haszna? Mi a hagyomány egyáltalán? Fölösleges, fejlődést fékező, vagy értékes, megtartandó dolog? Szakítani kell vele, vagy bizonyos elemei helyet találnak a modern civilizációban? – sorolja kérdéseit Józef Burszta. Felelete egyértelmű: hagyomány nélkül nincs kulturális fejlődés. A hagyomány tulajdonképpen a múlt összes szellemi és anyagi öröksége, amelyre az emberiség kulturális eredményei épülnek.”[10]

Ezen felsorolt kérdéseknek érdekes, - a lengyel és a magyar kultúrában egyaránt - aktuális eleme az, hogy tulajdonképpen hol is van a helye a népi kultúrának a mai társadalomban. Ennek megválaszolása nem szorítható ezen rövid tanulmány keretei közé, azonban, ha időnk engedi, érdemes ezzel a kérdéskörrel komolyabban is foglalkoznunk. Mindezek mellett Burszta és Kolberg írásainak tanulmányozását mindenképpen ajánlom a lengyel kultúra iránt érdeklődőknek.

Érdekességek a Lengyelországban élő népcsoportokkal, népviselettel kapcsolatban

Az Arcanum Digitális Tudománytár anyagai közül a lengyel népcsoportokkal, népviselettel kapcsolatban Matusiak Simon: A lengyel nép élete című munkát érdemes áttekintenünk. Ebben a tanulmányban Matusiak három nagyobb típusba sorolja a lengyel népviseleteket. Ez a 3 csoport a krakkói, a mazur és a gorál népviselet, valamint ezek különböző változatai is előfordulnak. Ezen népcsoportok közül a gorálokat szeretném röviden bemutatni.

A gorálok a Magas-Tátra és a Berszidek vidékén élő népcsoport, számuk 200.000-re tehető.[11] Kultúrájuk nagyon színes, ami annak köszönhető, hogy lengyel, balkáni, magyar és szlovák elemek is keverednek benne. Népművészetüknek két nagyon fontos eleme van: a népviselet és a nyelv. A tájszólásukat ma is tartják, a viseletet azonban csak ünnepnapokon vagy fellépéseken veszik fel.

Érdekességként megemlíthető, hogy az egyik Lengyelországban letelepült népcsoport, az ún. żegiestówi lemkók népviselete magyar és szlovák elemeket is tartalmaz. Żegiestów település történetében is találunk magyar vonatkozású elemeket, hiszen a Krakkótól 149 kilométerre fekvő gyógyüdülőhelyen Medveczky Ignác Jakab kezdte meg az első panziók és fürdők megépítését.[12]

Ezen csoport egy olyan ruszin népcsoporthoz tartozik, akiknek ősei a halics-volhiniai fejedelemség területéről vándoroltak el Kárpátalja felé és a vándorlás közben földrajzi elhelyezkedés szerint két nagyobb részre oszlottak: az egyik a dolisnyánok, a másik pedig a verhovinaiak csoportja. A lemkók pedig a huculokkal és a bojkókkal együtt a verhovinaiak népcsoportjába tartoznak.[13]

A viselethez kapcsolódóan még egy érdekes adalékot szeretnék megemlíteni. Ahogyan a bevezetőben is írtam, a lengyel és a magyar népet már a középkortól kezdve szoros kapcsolat fűzi egymáshoz. Balassa Iván: Lengyel-magyar kapcsolatok Tokaj-Hegyalján című írásában böngészve találtam a következő mondatra: „Az egész magyar nyelvterületen sokszor felbukkan a lengyel gyolcs, mely minőségben sokszor túlhaladta a hazait, és a messze földről való származása különösen növelte értékét. Ezt a 17. század első feléből gyakran emlegetik Kolozsvárról és általában Erdély középső részéből.”[14]

A lengyel gyolcs kifejezés az egyik ismert magyar népdalunk szövegében is megtalálható. Ág Tibor: Lement a vacsoracsillag című könyvében közölte Bartók Béla 1910-es nagymegyeri népdalgyűjtését, amelyben a „Megfogtam egy szúnyogot…" kezdetű dallam 3. versszaka a következőképpen hangzik: „Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen. Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen. Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne. Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne.”[15] Ezt a dallamot később Kodály Zoltán is feldolgozta a Táncnóta című kórusművében.[16]

A lengyelországi „táncházmozgalom”

A lengyelországi népi kultúra tanulmányozása során egy érdekes cikk akadt a kezembe, amelynek átolvasása után úgy gondoltam, hogy erről is érdemes pár szót ejtenem és egy pillanatig visszatérnem a lengyel-magyar kapcsolódási pontokra.

Az Európai Folklór Intézet kiadásában 2012-ben kiadott „Meg kell a búzának érni” című kötetben kapott helyet Szymon Brzeziński: Táncházmozgalom Lengyelországban c. munkája, amiben a lengyel „táncházmozgalom” kialakulásáról olvashatunk.

Ebben azt írja a szerző, hogy az itt kialakult mozgalom a magyarországi táncházmozgalom ifjabb rokonának tekinthető, mert a hazai táncházmozgalom indulását 1972. május 6-ára datálják.[17] A lengyeleknél csak körülbelül 2 évtizeddel később indult el a népzenei revival mozgalom, a Táncház Egyesület pedig 1995-ben alakult meg Varsóban.

Brzeziński azt is hozzáteszi, „…érdemes megjegyezni, hogy a hazai kezdeményezések kapcsán nem használjuk ezt a Magyarországon használatos kifejezést. Hagyományápoló városi körökben nincs összefoglaló kifejezés erre a mozgalomra…”[18] A lengyelországi mozgalom kezdeményezője Janusz Prusinowski, akire a magyarországi Ökrös együttes volt akkora hatással, hogy népzenei- és néptáncos mozgalmat indítson.[19]

Mielőtt a lengyel népi kultúra terjesztésének másik fontos személyét bemutatnám, térjünk vissza a tanulmányban már említett Oskar Kolberg munkásságához egy pillanatra. Kolberg nemcsak alapot teremtett a szláv kultúra megismeréséhez, hanem Lengyelország népzenegyűjtője is volt a XIX. században. Mivel az ő idejében még nem volt lehetőség hangrögzítésre, így lejegyzéseket készített a gyűjtött anyagokról. Ezekben többek között 12 ezer népdalt, meséket, szokások leírásait és közmondásokat rögzített 1857 és 1890 között.

A lengyel táncházakban a mazurek (mazurka) és az oberek a legfontosabb táncok. Ezeket a táncokat egy háromtagú banda kísérte hegedűn, harmonikán és a baraban nevezetű lengyel dobon.[20]

A lengyelországi népi kultúra iránti érdeklődés vizsgálatakor meg kell említenünk Andrzej Bieńkowski fotográfus nevét is, aki a fotózás mellett zenét is gyűjtött. A varsói születésű fotós, festő és néprajzíró hatalmas mennyiségű néprajzi anyagot dokumentált.[21] 1980 óta járta Lengyelországot, Ukrajnát és Fehéroroszországot, hogy az ott található folklóranyagot összegyűjtse. Magángyűjteménye több ezer darabos audió-, videó-, és fotóanyagot tartalmaz.[22] Ezek nagy része a Archiwum Muzyki Wiejskiej, vagyis a Vidéki Zene Archívumában található meg. A honlapot kezelő alapítványt Andrzej Bieńkowski 2012-ben hozta létre. Ez az archívum nagy jelentőséggel bír, hiszen a hagyományos falusi zenei élet mozzanatait mutatja be a különböző videó-, fotó- és audiovizionális anyagok segítségével.[23]

Összegzés

Tanulmányom megírása során igyekeztem minél színesebben bemutatni a lengyel kultúra különböző elemeit, olyan módon, hogy azok mindenki számára érdekesek és érthetőek legyenek. Ezen írás célja az, hogy a lengyel népi kultúra iránti érdeklődést felkeltse, valamint gyarapítsa azok tudását, akiket már korábban is foglalkoztatott ennek a kultúrának a megismerése. A teljesség igénye nélkül vázoltam fel a lengyel folklór olyan elemeit, amelyeket értékesnek és megismerésre érdemesnek tartok.

Munkám során a következő adatbázisok anyagait használtam fel: Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK), Arcanum Digitális Tudománytár, Zenetudományi Intézet (ZTI), Archiwum Muzyki Wiejskiej (Vidéki Zene Archívuma). A kulturális javak ábrázolásakor kitértem olyan pontokra is, amelyek a lengyel-magyar kapcsolatok régre visszanyúló gyökereit mutatják be. Ezen javak tanulmányozása után úgy gondolom, hogy érdemes lenne ezt a témát a későbbiekben bővebben is kutatni és elmerülni ennek a kultúrának a szépségeiben.

[1] https://www.citatum.hu/kategoria/Kultura/2 2020. 07. 20.

[2] https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1289.html 2020. 07. 20.

[3] https://atlo.team/magyarorszagnemzetisegiterkepe/ 2020. 07. 20.

[4] https://www.portfolio.hu/ingatlan/20150610/elkeszult-magyarorszag-nemzetisegi-terkepe-215337 2020. 07. 20.

[5] http://nemzetisegek.bmknet.hu/2018/01/30/a-magyarorszagi-lengyel-nemzetisegrol/ 2020. 07. 20.

[6] http://www.derenk.hu/?menu=tortenelem&id=9 2020. 07. 20.

[7] http://epa.oszk.hu/02000/02030/00040/pdf/HOM_Evkonyv_47.pdf 756. o. 2020. 07. 21.

[8] https://www.bucsujaras.hu/derenk/index.html 2020. 07. 21.

[9] https://www.termeszetjaro.hu/mobile/hu/point/toertenelmi-emlekhely/derenk-romfalu-/29334895/ 2020. 07. 21.

[10] http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/9732/1/tiszataj_1977_010_060-062.pdf 2020. 07. 21.

[11] https://klikkout.sk/2019/03/21/a-goralok/ 2020. 07. 22.

[12] http://www.avasi.hu/sites/default/files/tartalom/nyelv-tan/krakko-es-kis-lengyelorszag-magyar-szemmel.pdf 128-130. o. 2020. 07. 22.