Tehén borjúval. Készítette: Alexandr frolov - a feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=15273066
Az európai bölény, mára egy kevésbé ismert, a vadasparkok, állatkertek fajává váló ikonikus állat. Az európai bölény annyira jelen volt az európai kultúrában, mint az amerikai társa az indiánok életében. Emiatt nemcsak természetvédelmi szerepe jelentős, hanem az ősi európai értékek egyik meghatározó eleme.
Az európai bölény (Bos bonasus) Európa legnagyobb szárazföldi emlőse. A hím állatok hatalmas marmagasságukkal, amely elérheti a 180 cm-t, 270 cm-es testhosszukkal és 850 kgos testsúlyukkal méltók a legnagyobb címre. A tehenek mérete valamivel kisebb, így könnyen elkülöníthetők a bikáktól. Fő életterük a fás füves területek, kedvelik az erdőket, nedves hegyvidéki területeket, így nem csak fűfélékkel, hanem a nagy testmagasságuk miatt a fák alsó ágain lévő levelekkel is táplálkoznak. Valószínűsíthető, hogy a kiterjedt civilizációk előtt, a kontinensen, nem csak a fás területeken éltek, hanem birtokba vették a nagyobb kiterjedésű füves régiókat. Ezeken a területeken osztoztak az őstulkokkal, a ma élő szarvasmarhák őseivel. A híres barlangrajzokkal barlangokban is gyakran együtt tűnik fel a két faj. Egyes kutatások szerint a két faj keveredhetett is egymással. Erre nem csak a barlangok falán talált rajzok utalnak, ahol például őstulok szarvakkal ábrázolják a bölényeket, hanem genetikai vizsgálatok is. Megállapították, hogy az őskorban, olyan területeken, ahol a két párosujjú együtt élt jelentős keveredés volt megfigyelhető.
Fekvő bölény. Az altaminai barlang ábrázolásának reprodukciója. Forrás: Cartailhac, Emile - Breuil, Henri: La Caverne d'Altamira a Santillane pres Santander (1908), Közkincs, CC BY 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=36321873
A fajt azonban nem csak az ősemberek vadászták szívesen. Mátyás király idején is kedvelt vadnak számított az európai bölény. A vadászat azonban túl nagy méreteket öltött és a kárpátmedencei populáció is jelentősen csökkenhetett. Az európai bölénynek több alfaja is volt. Bos bonasus hungarorum – a Kárpátokban és Erdélyben élő alfaj volt, amely korábban ki is halt. A leírások szerint a utolsó példányt 1790 környékén lőtte le egy orvvadász Kelemenhavas környékén. Innen ismert egy másik utolsónak számító példány, amely a schönbrunni állatkertben élte népszerű hétköznapjait haláláig, összesen 20 évet, Miksa névvel. Bos bonasus bonasus – az úgynevezett alföldi vagy síkvidéki bölény, a lengyelországi Białowieża-erdőben élt. A harmadik alfaj a kaukázusi bölény, Bos bonasus caucasius. Utóbbi alfaj utolsó példánya 1927 pusztult el a Kaukázusban, azonban egy bika még élt ekkor Boitzenburgban, Németországban egy magánállatkertben. Az alfaj megmentése céljából a kaukázusi bikát keresztezték a lengyel síkvidéki alfajjal. A lengyel program sikeresnek bizonyult és a kaukázusi alfaj megmenekült. Az utódok egy új genetikai vonalat képviselnek s védve a síkvidéki alfajt, a szlovák-ukrán határhoz közel eső, Besszádok hegyvidéki erdeibe telepítették őket, majd eredeti élőhelyükre is kerültek kaukázusi-síkvidéki bölények.
Bölénybika. Készítette: Håkan Henriksson (Narking) - a feltöltő saját munkája, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=7427147
A legnagyobb természetvédelmi áttörést azonban a síkvidéki faj megmentése jelentette, amely így a lengyel természetvédelem fő szimbólumává vált és megismertette a világgal a Białowieża-erdőt. Az I. világháború előtt az erdőben, amely egyike Lengyelország és az európai kontinens utolsó őserdejének, nagyjából 500 példányt számláló európai bölény populáció élt. A társadalmi változások, a háború borzalmas évei elterelték a figyelmet a bölények védelméről és megőrzésükről. A legális és az illegális vadászat nagy méreteket öltött a területen és az utolsó példány 1919-ben pusztult el a vadonban. Az európai állatkeretek ekkoriban gyakran tartottak bölényeket, viszont a gyakran hanyag tenyésztés miatt keveredtek az alfajok. Azonban ez az egyedszám sem volt igazán nagy ahhoz, hogy a faj fennmaradása garantálva legyen. A háborút követően a társadalmi és politikai viszonyok stabilizálódtak. Az emberek ráeszméltek a bölény állomány drasztikus csökkenésére és 1923-ban megalakult a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, amely fő feladatának tekintette a faj megmentését. A társaság alapítója és a program kezdeményezője Jan Sztolcman, világjáró zoológus, egyetemi professzor, indián törzsek leírója. Sztolcman a párizsi Nemzetközi Természetvédelmi Kongresszuson prezentálta a bölényvédelmi tervét és így megalakult a nemzetközi védelmi csoport, amely lengyel ágának központja Poznańban volt. A szervezet igazán alaposan és a legnagyobb tudományos szakszerűséggel nyilvántartásba vette és dokumentálta a tisztavérű a világ állatkertjeiben fellelhető síkvidéki bölényeket, ez a szám 1924-ben 54 bölényt jelentett. A kevéssel több mint félszáz egyedből csekély számmal voltak jelen olyan bölények, amelyek tenyészértékkel is bírtak. Az átgondolt és szervezett tenyészprogramnak köszönhetően azonban a populáció világszinten növekedni kezdett.
A projekt központja a Białowieża-erdő lett, ahol a bölényeknek egy vadasparkot és rezervátumot hoztak létre. Itt kezdődtek az első visszatelepítések is. Kezdetben sok kudarc érte a programot a Németországból, Dániából és Svédországból érkező tisztán síkvidéki példányok nehezen szaporodtak. Majd több mint tíz évvel a társaság megalakulása után 1937-ben született meg a első síkvidéki európai bölény, egy lengyel herceg magántulajdonában lévő kiváló és értékes bikától. 1939-ben 16 bölény élt a területen, ebből mindösszesen 3 volt síkvidéki, a többi a kaukázusi vonalhoz tartozott. A háborús éveket átvészelte a kis csorda. A világégés után a projektet támogatták, majd 1950-ben az utolsó kaukázusi egyed is elhagyta a rezervátumot, a helyi, autentikus alfajjal történő keveredés kivédése miatt. 1952-ben megtörtént az első csapat szabadonengedése, amely a következő évben eredményezte az első természetben született borjút is, a vadonban történő kihalás után.
1932-ben az őserdő területén megalakult a Białowieżai Nemzeti Park, amely így biztosította a védett állatok fennmaradását. Ez a terület Lengyelország 23 nemzeti parkja közül a legrégebbi. Az érintetlen erdőség, amely az UNESCO világörökség része a látogatóktól elzártan fekszik, azonban a parknak vannak olyan területei, ahová a látogatók is beléphetnek és megcsodálhatják a vadont és természetesen a bölényeket is.
A bölények száma jelenleg a nemzeti park lengyel területén nagyjából 800 egyedet számlál. Ez a világ legnagyobb szabadon kóborló bölénypopulációja. Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság 2005 óta működő egyesületre utódjaként tekint, ez az Európai Bölénybarátok Társasága, amely nem csak tudományos konferenciákat szervez és népszerűsíti a bölényeket, hanem jelentős természetvédelmi munkát is végez. Kifejlesztetettek egy telefonos applikációt a bölénymegfigyelésekhez, így a regisztrált személyek, nem feltétlenül tudományos munkatársak, fényképeket és adatokat rögzíthetnek egy-egy példányról és megoszthatják megfigyeléseiket egymással. Ezzel az applikációval a társaság nagymennyiségű és tudományos kutatásokhoz hasznos adatot tud gyűjteni a patásokról.
2022-re az európai bölények száma meghaladta a 10 500-at világszerte, ebből Lengyelországban pedig összesen 2600 él. Így az „erdők császárjának” reméljük biztosítva van a jövője. A lengyel természetvédelem példája mintaként szolgálhat más kihalás közelében lévő állatok megmentésére. Így vált a bölény a lengyel szimbólummá, azonban ez az ikon ősibb, mint gondolnánk.
Már volt szó az ősember és bölények kapcsolatáról, de az állat nagysága, robusztussága, ereje, erdei misztikus élete olyan erővel bírt, amely ikonográfiai szerepét is még inkább növelte. Az európai mítoszok és eposzok gyakori szereplője. Gyakran nehezen elejthető, titokzatos és nemes fenevadként szerepel a történetekben. Erre egy igazán jó példa a norvég Thidreks saga, amely a skandináv sagairodalom gyöngyszeme, igazán jól szemlélteti a dicső bölényvadászat nehézségeit és a főhős küzdelmét. Németországban és Lengyelországban is a vadászatuk nemesi kiváltság volt. Zsigmond Ágost lengyel király egyik rendeletében említik, hogy halálbüntetés jár annak, aki életét oltja az „erdők császárjának”. Számos településnév utal régi jelenlétükre: Belényes, Bellény, Zuberec, Zsubrica. Gyakran szerepelnek bölények a bankjegyeken, a bélyegeken és a heraldikában, mint például Narewka község és Zambrów város címerében. A lengyel boltok polcain találkozhat a vásárló bölényes sörrel és vodkával is. Az európai bölények még a filmekben is feltűnnek, mint a „Menedék” (2017) című filmben, amely a Varsói Állatkert „Világ Igaza” címmel kitüntetett tulajdonosainak, Jan Żabińskinek és Antonia Żabińskának háborús éveiről és az általuk a gettóból megmentett zsidókról szólnak.
.jpg)
Bika a Springei Bölényparkban. Készítette: Michael Gäbler, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=9875161
A faj további védelme a mi jövőnk ügye lesz. Legyünk büszkék a feltámasztott európai óriásra, amely az európai szimbólumrendszer ősi és jelenkori szereplője, legyen szó természetvédelemről, oktatásról, gasztronómiáról, művészetről és vadászatról.
Írta: Tóth István Imre
Borítókép: Álló bölény. Az altaminai barlang ábrázolásának reprodukciója. Forrás: Cartailhac, Emile - Breuil, Henri: La Caverne d'Altamira a Santillane pres Santander (1908), Közkincs, CC BY 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=36321873
-----------------------------------------------------------
Források:
Könyv:
Bruce Pearson, John A. Burton: Emlősállatok; Gondolat Kiadó Budapest 1986
Brehm Alfréd: Állatok Világa – egy kötetben; Légrády Nyomda és Könyvkiadó R-t. és Géniusz Könyvkiadó és R-t. Kiadása, Budapest
Webcím:
https://www.wwf.pl/zubr - 2023. 11. 28.
https://www.nature.com/articles/ncomms13158 - 2023.11.28
https://smz.waw.pl/wyniki-inwentaryzacji-zubrow-w-polsce/ - 2023.11.28
https://bpn.com.pl/index.php?option=com_content&task=view&id=51&Itemid=82 - 2023.11.28
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1040618221002421 - 2023.11.28
https://ckziumragowo.pl/historia/Jan-Sztolcman - 2023.11.28
https://www.wwf.pl/zubr - 2023.11.28