A lengyel nemzeti opera megteremtője, Stanisław Moniuszko
„A művészet hivatása, hogy pótolja az életet, melyet nélkülözünk.”
/Richard Wagner/
Bevezetésként
A lengyel nemzeti opera kialakuláshoz és Moniuszko munkásságának bemutatásához érdemes egészen addig visszarepülnünk az időben, amikor a nemzeti törekvések első megvalósulása megjelent az opera területén. Ehhez kapcsolódóan elsőként Wojciech Bogusławski nevét kell megemlítenünk, aki „a lengyel színház atyja” volt, ugyanis az ő munkásságának hatására alakult meg az első nemzeti operatársulat. A másik fontos személy Maciej Kamienski volt, akinek szintén fontos szerepe volt a lengyel nemzeti opera megteremtésében. A varsói Nemzeti Színházban az általa komponált és Boholomec abbé szövegével ellátott „Beteljesedett vágy” című daljáték volt az első zenés színpadi mű. Ez az 1778-ban színpadra került darab jelentette tulajdonképpen a nemzeti törekvések első megvalósulását a lengyel operajátszás területén.
Kamienski számos daljátékot is írt, amelyek témája a lengyel nép életéhez kapcsolódott. Ezen kiemelkedő szerző mellett még két fontos személy nevét említeném meg. Az első Chopin zeneszerzéstanára, Józef Elsner, aki a történelmi-nemzeti opera műfajában alkotott, a másik pedig az első lengyel születésű operaszerző Karol Kurpiński, aki a Moniuszko előtti korszakban a műfaj legkiemelkedőbb szerzőjének számított.
Kurpiński leginkább operákat és polonézeket írt. Az ő nevéhez fűződik az első lengyel zenei folyóirat a "Tygodnik Muzyczny" megalapítása. De nemcsak emiatt tartottam fontosnak, hogy róla mindenképp szó essen, hanem azért is, mert művészetével Fryderyk Chopinra is nagy hatást gyakorolt.
Kurpińskit tartották Varsó egyik legjobb karmesterének, aki a lengyel nemzeti stílus alapjainak lerakásában az egyik legfontosabb személynek tekinthető Elsner mellett. Operaiskolát alapított, amelyben kiváló lengyel énekeseket képeztek ki. Chopin első nyilvános varsói fellépésén 1830. március 17-én ő vezényelte az f-moll zongoraversenyt és az A-dúr Fantáziát. Kurpiński munkásságát Chopin nagyra becsülte, ami későbbi műveiben is megmutatkozott, ugyanis több olyan műve is keletkezett, amelyben egykori tanára műveiből idézett részleteket (f-moll Fantázia Op. 49, Fantasy on Polish Airs Op. 13).
Ezen állomásokat követően jutunk el a lengyel romantika másik jelentős mesterének, Stanisław Moniuszko munkásságának bemutatásához.
Stanisław Moniuszko munkássága
Stanisław Moniuszko (1819-1872) 19. századi romantikus zeneszerző, a lengyel nemzeti opera megteremtője, igen sokszínű egyéniség volt. Minszk mellett, Ubielben született. Zeneszerzőként, karmesterként, tanárként és orgonistaként is tevékenykedett. Moniuszkot a magyar zenetörténészek gyakran illetik a „lengyel Erkel” jelzővel.
Az első zenei leckéit édesanyjától, Elżbieta Madżarskatól kapta, aki amatőr énekes és zongorista volt. Ő indította el a fiát a zenei pályán. Várnai Péter: A lengyel zene története c. könyvében leírja, hogy Moniuszko édesanyjának neve arra utal, hogy az anyai ági ősei valamikor Magyarországon laktak. 1827-ben a család Varsóba költözött, ekkor August Freyernél folytatta a zongoratanulást, majd 1830-tól Dominik Stefanowicz növendéke lett Minszkben. Még ebben az évben, az ún. „novemberi felkelés” előtt a családja visszatért Ubielbe. 1830 és 1834 között Minszkben járt gimnáziumba és itt folytatta zenei tanulmányait is. 1836-ban Vilniusba utazott ahol megismerkedett a Wilhelm Schmidkoff Színtársulat repertoárjával és itt jegyezte el kedvesét Aleksandra Müllert is.
Életének fontos állomása volt Bécs, ahová 1837-ben ment, hogy zenei karrierét tovább építhesse. Itt találkozott Carl Friedrich Rungenhagennel, aki a Singakademie Music Society igazgatója volt. Moniuszko tőle tanult többek közt ellenponttant, összhangzattant és hangszerelést is. Első színpadi darabjait is ekkor kezdte írni. Életének ezt a Bécsben töltött időszakát azért is érdemes kiemelni, mivel gyakori koncertlátogatásainak hatására megismerkedett az operarepertoárral és olyan további ismert művekkel, mint Mendelssohn: Paulus c. oratóriuma (Op. 36).
Életének következő fontos állomása volt az 1840-es év. Megházasodott és visszaköltözött Vilniusba, majd a Szent István-templomban helyezkedett el orgonistaként. Emellett amatőr kórust és zenekart is szervezett, valamint zongorát is tanított és jó kapcsolatot ápolt a parasztsággal is, ennek köszönhetően kerültek hozzá közel a népdalok. Felismerte, hogy az otthoni zenélésnek mekkora ereje van és, hogy azt kell először lengyellé tenni, így valósítható meg leginkább az, hogy a nemzeti irány kialakulhasson a zenei életben. Úgy gondolta, hogy ennek hatására a közönség majd fogékonyabbá válik nehezebb műfajok, pl. az opera befogadására is.
Első művei már 1843-ban megjelentek. Itt említeném meg „Házi daloskönyv” (Śpiewnik domowy) c. művét, amelynek több kötete is napvilágot látott. Ebben a szerző a zene iránti szenvedélyét szerette volna megosztani az egész nemzettel. Ennek érdekében már a húszas évei elején elkezdett különböző nehézségű, otthoni előadásra szánt darabokat írni, amelyeket ezekben a kötetekben foglalt össze. Úgy gondolta, hogy a közös muzsikálásnak közösségépítő hatása van. A „Házi daloskönyv” összesen 267 dalt tartalmaz, amely 12 kötetben kapott helyet. A szerző életében az első 6 kötet, majd halála után pedig a második 6 kötet is kiadásra került . A kötetekben egyaránt szerepelnek népi dallamok, szent énekek, a lengyel történelemről szóló dalok, szerelmes- és hazafias dalok, valamint a természet szépségét leíró, bemutató dalok is. A darabokhoz több lengyel- és nemzetközileg is ismert költő verseit felhasználta (A. Mickiewicz, J. W. Goethe, W. Scott, V. Hugo, Ludwik Sztyrmer, J. Korsak). Az énekeskönyv egyszólamú, zongorakísérettel ellátott dalokat tartalmaz.
Érdekességként elmondható az is, hogy néhány hónapig az „Orosz ötök” tagjai közé tartozó Cezar Antonovics Kjui is Moniuszko tanítvány volt.
Vilnius fontos állomás az életében, hiszen amellett, hogy itt ismerkedett meg Ignacy Kraszewskivel, aki az 1848-ban befejezett Milda c. mitológiai litván kantátájának a szövegírója volt, ugyancsak itt adták elő a Halka c. művét is, ami az első operája volt. A Halka szövegkönyvét Moniuszko barátja Włodzimierz Wolski írta, aki szélsőséges forradalmárköltő volt. A darabot Varsóban szerette volna színpadra állítani, de végül itt Vilniusban került sor a bemutatóra.
A Halka eredetileg kétfelvonásos mű volt, amelyet 1847-ben fejezett be és 1848-ban került bemutatásra, majd 1858-ban Moniuszko átdolgozta és így nyerte el az opera a ma ismert formáját, amely meghozta a sikert számára. A Halka c. opera jelentőségét talán Várnai Péter: Operalexikon c. könyvében leírt gondolatai foglalják össze a legjobban: „A kelet-európai nemzeti romantikus operaiskola lengyel ágának kezdeményező műve. A drámai történet ellenére zenéje mindenekelőtt lírikus és éppen a sok lírai betét (pl. kartételek és balett-számok) miatt drámaellenes. A zene legfőbb értékei azonban éppen a népi muzsikán alapuló lírikus áriák, kórusok és táncok.”
A két bemutató között eltelt időben a komponista szentpétervári látogatása során az orosz nemzeti iskola mestereivel, Glinkával, Szerovval és Dargomizsszkijjel is megismerkedett. Ennél a pontnál ismét Várnai Péter szavait kell idéznem, hiszen az ő megfogalmazásánál nem igazán lehetne szebben leírni azt, hogy mi a Halka jelentősége a lengyel operairodalomban: „… az első bátortalan kísérletek után először valósítja meg céltudatosan, programként a nemzeti stílusú opera tervét. Mint kortársai, Moniuszko is a népi tánc- és dalmuzsikához fordult ihletért, ő is a készen kapott olasz-francia (Donizetti¬¬¬¬–Bellini–Auber) formai kereteket tölti meg hazai, népi-nemzeti tartalommal…”
A cikk lezárása előtt Moniuszko legérettebb operájáról írnék néhány sort, amely a „Kísértetkastély” (Straszny dwór) nevet viseli. A művet 1861-ben kezdte el komponálni és 1864-ben fejezte be. A darabot a Varsói Operában mutatták be 1865. szeptember 28-án. A vígopera librettóját Jan Chęciński írta. Az 1863-as felkelés bukása után a lengyel népnek vigaszra, bátorításra volt szüksége, ezt próbálta Moniuszko megjeleníteni ebben a műben.
A négyfelvonásos opera története egy nemesi udvarházban játszódik, és két fivér történetéről mesél, akik megfogadták, hogy nem házasodnak meg, hogy ez ne akadályozhassa meg őket katonai kötelességük teljesítésében. Végül azonban mindkét fiút megtalálja a szerelem és a történet boldogan, egy kettős esküvővel zárul.
Moniuszko sikeres európai zeneszerzőként, a lengyel nemzeti opera megteremtőjeként, 1872. június 4-én halt meg Varsóban hihetetlenül gazdag életművet hagyva maga után.
Végezetül pedig a szerző néhány olyan alkotását szeretném ajánlani, amelyek felkeltették a figyelmemet Moniuszko anyagának kutatása közben.
- Desz-dúr Wilanella
- Song without words
- „Anioł Pański w wiejskim kościółku”
- a-moll Mazurka
- esz-moll Polonéz Nr 5.
- D-dúr Kołysanka „Dni radości”
- Piosnka bez słów. Do odjeżdżającej
- Ballet Music for Nicolai's opera 'The Merry Wives of Windsor'
- Bajka - nyitányfantázia
- Prząśniczka
- Házi daloskönyv: Dziad i baba
- Házi dalosköny: Kum i kuma
- Házi dalosköny: Kozak
- Házi daloskönyv: Chochlik
Összegzés
A cikkem megírásakor alapvetően az a gondolat vezérelt, hogy egy véleményem szerint méltatlanul elhanyagolt lengyel zeneszerző, Stanisław Moniuszko életművének egy kis szeletét bemutathassam, ami által talán nagyobb figyelmet kaphat hazánkban a munkássága. Sajnos a kutatásom megkezdéséig én is keveset hallottam róla, majd hamar világossá vált számomra, hogy milyen gazdag életművel rendelkezik. Operákat, baletteket, operetteket, kantátákat, egyházzenét, mintegy 300 dalt, kamarazenét, zongoraműveket és szimfónikus műveket írt. Gyakran merített ihletet a lengyel népzenéből, népi kultúrából (polonéz, mazurka, krakowiak). Munkásságának feltárásakor derült ki számomra, hogy Moniuszko anyai ágon lévő ősei valamikor Magyarországon laktak, valamint, hogy az „Orosz ötök” egyik tagja Cezar Antonovics Kjui is Moniuszko tanítványa volt. Mindezeket áttekintve elmondható, hogy Moniuszko jelentősége vitathatatlan a lengyel nemzeti opera megteremtésében. Műveit bátran ajánlom a romantikus zeneirodalom kedvelőinek és a lengyel kultúra szerelmeseinek egyaránt.
Befejezésképpen néhány nyitott kérdéssel zárnám a cikket. Vajon mennyiben gátolja ma az Moniuszko művek előadását, hogy csakúgy, mint hazánkban Erkel, nemzeti nyelven tudott igazán szólni a közönségéhez? Van-e olyan karnagy, aki az esetlegesen felmerülő nyelvi nehézségek ellenére szívesen állítaná színpadra a műveit? Mit gondolunk ma a művek eredeti nyelven történő előadásának fontosságáról?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[1] https://www.citatum.hu/kategoria/Muveszet/5?r=6 2022. 08.27. 14:22
[1] Várnai Péter: A lengyel zene története, Zeneműkiadó, Budapest, 1959. 70-71. o.
[1] https://culture.pl/en/artist/karol-kurpinski 2022. 08. 27. 18:34
[1] https://portalmuzykipolskiej.pl/pl/osoba/6771-Karol-Kurpinski?gclid=EAIaIQobChMIuNyN-q2M-gIV1uFRCh0t9g_aEAAYASAAEgJ0pvD_BwE 2022. 08. 30. 08:12
[1] https://pianodao.com/2020/11/24/karol-kurpinski-polonaises/ 2022. 08. 31. 15:44
[1] Várnai Péter: A lengyel zene története, Zeneműkiadó, Budapest, 1959. 72. o.
[1] https://mult-kor.hu/kulso-segitseg-hijan-nem-birtak-az-oroszokkal-a-lengyelek-1830-ban-20201129 2022. 09.02. 12:24
[1] https://portalmuzykipolskiej.pl/en/osoba/4570-Stanislaw-Moniuszko 2022. 09. 04. 16:56
[1] https://muzykotekaszkolna.pl/wiedza/kompozytorzy/moniuszko-stanislaw-1819-1872/ 2022. 09. 05. 09:18
[1] http://www.gramofon.hu/archivum/a-lengyel-erkel 2022. 09. 06. 19:10
[1] https://operakrolewska.pl/en/repetoire/home-songbook-stanislaw-moniuszko-2/ 2022. 09. 08. 11:24
[1] https://www.momus.hu/account.php?display=3318&pager=2&sorter=Date&direction=DESC 2022. 09. 10. 17:38
[1] https://mek.oszk.hu/06600/06654/html/12.htm 2022. 09. 11. 09:46
[1] Várnai Péter: A lengyel zene története, Zeneműkiadó, Budapest, 1959. 77. o.
[1] https://culture.pl/pl/dzielo/stanislaw-moniuszko-straszny-dwor 2022. 09. 12. 2:23