Az avatáson részt vett Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Lőrinczi Zoltán nemzetközi és Kárpát-medencei kapcsolatokért felelős államtitkár és Jan Michal Dziedziczak lengyel miniszter, aki beszédében kitért arra, hogy nemcsak a varsói csatánál, hanem a kommunizmus alatt, 1956-ban és 1981-ben is segítették egymást a magyarok és a lengyelek. Beszélt arról is, hogy a helyszínválasztás szimbolikus, hiszen amikor Lengyelországban 1981-ben bevezették a hadiállapotot, ebben a templomban gyűltek össze Gyulay Endre nyugalmazott püspök vezetésével mindazok, akik a lengyelekkel szolidaritást vállaltak.
A megemlékezésen Dr. Biernacki Karol, a Wacław Felczak Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli szegedi konzulja elmondta, hogy 1920-ban, amikor a lengyelek Szovjet-Oroszországgal harcoltak, rá voltak utalva a segítségre, amit csakis a magyaroktól kaptak meg Teleki Pál kezdeményezésére, aki Magyarország stratégiai tartalékát is a lengyeleknek adta. Ez volt az első olyan momentum az első világháborút követően, ami tovább erősítette a történelmi lengyel-magyar barátságot, ami ma is erősen él.
Az ünnepi műsort és a koszorúzást követően Lidia Książkiewicz orgonakoncertjét hallgathatta meg a közönség a Székesegyházban, majd a lengyel és magyar nemzetért mutatott be szentmisét Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök.
A szoboravatáshoz kapcsolódóan a Lengyel Köztársaság Szegedi Konzulátusa valamint a Szeged-Csanádi Egyházmegye október 20-án Teleki Pál Közép-Európája címen könyvbemutatóval és kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött emlékkonferenciát szervezett a Szegedi Dóm Látogatóközpontban.
A szobor szomszédságában elhelyezett háromnyelvű emléktáblán ez olvasható:
„Még soha sehol, az irántunk való őszinte barátságnak olyan megnyilvánulását nem láttam, mint itt (…) Lengyelországban.” (1935 július 24.)
Teleki Pál
(1879–1941)
Világhírű földrajztudós, Magyarország főcserkésze, az Eötvös Collegium kurátora. Külügyminiszterként és miniszterelnökként hadianyaggal támogatta a bolsevik hódítók ellen harcoló Lengyelországot. A két háború között hozzájárult a magyar társadalom lengyelbarát szellemben történő neveléséhez. Miniszterelnökként 1939 szeptemberétől a lengyel ügy és a lengyel menekültek odaadó pártfogója. 1941. január 11-én Leon Orłowski követnek tett ígéretét – „Mától kezdve én leszek a lengyelek budapesti követe” – haláláig megtartotta – őrizve így a magyar nép becsületét is.
A szobrot a Lengyel – Magyar Kulturális Egyesület, Szeged-Csanádi Egyházmegye, a Lengyel Köztársaság Szegedi Konzulátusa és a Wacław Felczak Alapítvány állították.
Forrás és fotó: Délmagyar.hu; Szeged-Csanádi Egyházmegye