Mintha Daniele De Rossi is egy illő centenáriumi párharcot szeretett volna. Az olasz világbajnok közreműködésével, élő online közvetítés keretében sorsolták ki hétfőn a 2022-es katari világbajnokság selejtezőcsoport-beosztását. A FIFA rendhagyó gálája örömteli és kevésbé örömteli pillanatokat egyaránt hozott a magyar labdarúgó-válogatott számára, amely 17 év után találkozhat ismét tétmérkőzésen Lengyelország legjobbjaival egy olyan csoportban, amely rengeteg buktatót rejt magában. Nem véletlenül fogalmazott némi iróniával Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a FIFA sorsolását követően: „Itt az újabb bizonyíték, hogy az ilyen sorsolásoknál általában nem vagyok szerencsés, de az is igaz, hogy nehezebb csoportba is kerülhettünk volna”. Az I-csoport tagjai, így Magyarország ellenfelei nem mások, mint Anglia, Lengyelország, Albánia, San Marino és Andorra.
„Én örülök annak, hogy Lengyelország ellen fogunk játszani. Lehet, furán hangzik, de én őket akartam mindenféleképpen, mert még nem játszottam a lengyel válogatott ellen.” Ezt már Nikolics Nemanja mondta a DigiSport napindító interjújában. A válogatott vajdasági származású csatára korábban sikert sikerre halmozott Lengyelországban – bajnok, kupagyőztes és gólkirály is volt a varsói Legiával – így érthetően nagyon várja már a lengyelek elleni párharcokat. Az sem meglepetés, hogy mindkét országban adnak „Niko” véleményére: „Amióta kiderült a sorsolás, 7-8 újságíró hívott Lengyelországból... Én örülök nekik, fantasztikus válogatott a lengyel. Ott is kicserélődött a keret, de néhány játékossal és néhány játékos ellen még én is játszottam, úgyhogy kíváncsi vagyok rájuk.”
Nagyerdei Stadion, 1949. | Magyarország - Lengyelország (8:2) labdarúgó mérkőzés. Henryk Borucz, a lengyel válogatott kapusa. A képek forrása: Fortepan
Nikolics nyilatkozata a Lengyel–magyar sportpárbajok múltidézőjének is kiváló lenne. Mitrovits Miklós történész, polonista Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban című könyve ugyanis éppen a fenti alcímmel jelent meg 2018-ban, egy évvel azután, hogy Nikolics búcsút intett Lengyelországnak. A kötetben, amely online is szabadon elérhető, több érdekességet is találunk a jövő évi selejtezős összecsapások kapcsán. Többek között azt, hogy a történelmi párharc centenáriuma 2021-ban esedékes, így a válogatottak selejtezős összecsapásai a 100 éves évforduló ünneplésére is apropót kínálnak. Magyarország ráadásul éppen 2021. március 25-én, csupán két nappal a Lengyel–magyar barátság napja után fogadja Budapesten a piros-fehéreket – hogy aztán november 15-én Varsóban zárja a sorozatot.
„Fantasztikus stadionban fogunk játszani, ha visszatérhetnek a szurkolók, ott is telt ház lesz, hiszen Lengyelországnak fantasztikus szurkolói vannak… Ők is kíváncsiak, Izland után adtam egy lengyel interjút, és akkor azt mondták, nagyon jó látni, milyen ütemben fejlődik a magyar foci.” – nyilatkozta Nikolics Nemanja. A válogatott csatára fogadkozik, hogy a piros-fehéreknek nemcsak Anglia, hanem Magyarország is valódi konkurenciát jelent majd a csoportban. Ami biztos, az elmúlt évtizedek statisztikái alapján nem mi számítunk a párharc esélyesének: a mérleg nyelve a közelmúlt összecsapásain Lengyelország felé billent. Magyarország tétmérkőzésen legutóbb 33 évvel ezelőtt tudta legyőzni a lengyel válogatottat, igaz, az 1988-as Európa-bajnokság selejtezőiben aratott hazai diadalt máig emlegetik nálunk.
„Emlékezetes meccs lesz [ez] most már biztosan, és nemcsak a gólok miatt, hanem ahogy változik itt az eredmény. És hát nem akármilyen gólokat láttunk, na ez a másik.” – hangzott a legendás Knézy Jenő kommentálása az egykori Népstadionban. (Érdekesség, hogy a 2003-ban elhunyt sportriporternek az utolsó válogatott közvetítése is Lengyelországhoz fűződik.) Nehéz ehhez bármit hozzátenni, hiszen az utóbbi évtizedek legemlékezetesebb lengyel–magyar válogatott összecsapása összesen 8 gólt hozott – ahogy mondani szokás, nem egyenlő, hanem testvéries elosztásban (5:3). Détári Lajos szabadrúgás-találata azóta a magyar futball-legendárium részévé vált, ahogy az a lengyel–magyar összecsapásokhoz illik.
Kevéssé ismert tény ugyanis, hogy Lengyelország első válogatott mérkőzésére éppen Budapesten került sor 99 évvel ezelőtt, 1921. december 18-án. A mérkőzés szokatlan módon mindkét válogatott számára sikert hozott, hiszen a kontinensen kiemelkedő csapatnak számító magyarok „csupán” 1:0-ra tudtak győzni az újonc lengyelek ellen. Magyarországnak ez már a 80. válogatott találkozója, az Európa-klasszis Schlosser Imrének pedig a 70. fellépése volt. Mitrovits Miklóstól tudjuk, hogy a lengyel kispadon az a Pozsonyi Imre ült, aki nemcsak a válogatott csapat, de az első lengyel bajnokcsapat edzője is volt (Cracovia, 1921). Ő később Spanyolországban, az FC Barcelona kispadján is jelentős sikereket ért el.
Ahogy a magyar csapatok, a magyar edzők ázsiója is magas volt Lengyelországban a XX. során. Mitrovits kutatásai szerint a lengyel bajnokság történetében összesen 15 alkalommal fordult elő, hogy a bajnokcsapat kispadján magyar edző ült, így például Pozsonyi mellett a már említett Schlosser „Slózi”, Fogl I. Ferenc és Fogl II. Károly, Steiner János (3 különböző csapattal), Kalocsay Géza vagy Szusza Ferenc. Az aranycsapat legendái közül is többen edzősködtek lengyel földön (Hidegkuti Nándor és Grosics Gyula), ahol a magyar labdarúgás valaha volt legjobb válogatottját mindig különös áhítat fogadta. A tisztelet kölcsönös volt: a legenda szerint az 1950-ben Varsóba látogató aranycsapat tagjai a háború okozta pusztítást látva beálltak segédkezni a romok eltakarításába – majd a mérkőzést is megnyerték 5:2-re.
Nagyerdei Stadion, 1949. | Magyarország - Lengyelország (8:2) labdarúgó mérkőzés. Szepesi György sportriporternek nyilatkozik Balogh II Sándor, mellette Lakat Károly, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán. A képek forrása: Fortepan
A két válogatott sorsfordító találkozója végül az 1972-es müncheni olimpiai döntőben jött el, ahol a tanítvány legyőzte egykori mesterét. Pedig a magyar futball legendáriuma úgy tartja, a mérkőzés bemelegítése során a lengyelek még baráti döntetlent ajánlottak a magyaroknak – a szabályok értelmében így mindkét válogatott aranyérmesnek mondhatta volna magát – ám a fair play szellemében, vagy talán inkább a túlzott magabiztosság okán a magyarok mit sem törődtek az ajánlattal. A sztori vége ismert: Lengyelország történetének legnagyobb labdarúgó-sikerét könyvelte el. A döntőben a címvédő magyarok hiába szereztek vezetést Várady Béla góljával, a lengyelek a második félidőben Kazimierz Deyna duplájával fordítottak, így a magyarok felett aratott első győzelmük egyben olimpiai aranyat ért.
Fordult a kocka. Az összesített statisztikák szerint még mindig 20 magyar és csupán 8 lengyel győzelmet mutató örökmérleg ezt követően Lengyelország javára kezdett billenni. Utolsó 5 tétmeccsünkből egy döntetlen mellett hármat ők nyertek, a mi „térfelünkön” csupán a Détári-vezette diadal árválkodik. A magyar válogatott javarészt barátságos találkozókon tudta meglepni az időközben a világfutball elitjéhez felzárkózó – két világbajnoki bronzérmet is nyerő – lengyel csapatot, amelyben olyan klasszisok tűntek fel az olimpiai döntő óta, mint a már említett Kazimierz Deyna, Włodzimierz Lubański, Grzegorz Lato, Zbigniew Boniek, Euzebiusz „Ebi” Smolarek vagy éppen a válogatott csúcstartója, Robert Lewandowski. Kétségtelen, hogy utóbbi megállítása lesz a magyar válogatott egyik legnagyobb kihívása a vb-selejtezők 2021-es összecsapásain.
A barátságos mérkőzések pozitív statisztikáiból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, de a magyar válogatott szurkolói egy dologban bízhatnak: ez a párharc minden körülmények között barátságos, így reméljük, van esélyünk meglepetést szerezni. Ha pedig nézők előtt rendezhetik meg az összecsapásokat, akkor a fergeteges hangulat is garantált.