„Ha figyelembe vesszük a pandémiát és számos egyéb külső tényezőt, amelyekkel meg kellett küzdenünk, s amelyek nem egyszer akadályozták a tervezett programok, projektek megvalósítását, akkor nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy alapítványunk eredményes volt és helytállt.” - mondja az idei év summájaként az alapítvány kuratóriumának elnöke, aki a kollégákat is kiemeli, mint az eredmények egyik mozgatórugóját. „Valahogy úgy állt össze a munkatársi gárda, hogy mindenkinek a „génjeiben” van a tenni akarás. Igyekeztünk minél több tervet megvalósítani, de bizonyos tényezőkkel szemben tehetetlenek voltunk. Vezetőként – a Kuratóriumot is beleértve – szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egy nagyszerű, kreatív, professzionális és megbízható csapattal dolgozhatunk, akiknek egész éves fáradhatatlan munkája eredményeként mondhatjuk az ilyen évértékelőkben, hogy sikeresek voltunk.” Több korábbi és jelenlegi munkatárs a diplomácia területén (is) tevékenykedik konzuli feladatokat ellátva. Az Alapítvány korábbi igazgatója, Gerencsér Tibor jelenleg Magyarország Krakkói Főkonzulátusát vezeti. A Kuratórium egyik tagja, Illés Pál Attila Gdańskban lát el főkonzuli szolgálatot, míg a Felügyelőbizottság egykori elnöke, Szesztay Ádám Wrocławban nyert alkonzuli kinevezést, de a kuratórium vezetése mellett Biernacki Karol maga is diplomáciai szereplő. „Jómagam Szegeden, illetve a Csongrád-Csanád megyei térségben tiszteletbeli konzulként tevékenykedem. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert úgy érzem, hogy ez egy olyan összetevő, mely még inkább emeli az Alapítvány rangját.”
Az idei év nehézségei közül természetesen kiemelkedik a koronavírus-járvány, amely a kihívásai mellett új megoldások alkalmazására is ösztönözte az Alapítványt.
„A járvány következtében sajnos belekényszerültünk egy sokunk számára szokatlan kommunikációs világba, ahol a munka és az emberi kapcsolatok is online zajlanak. Számomra ez nem mindig teljes értékű, sokkal jobban kedvelem a személyes kontaktust, a személyes jellegű eszmecseréket, esetleges vitákat. Szeretem érezni a vitapartner, vagy munkatárs fizikai jelenlétét. Azonban elkerülhetetlenné vált a virtuális munkamódszerek bevezetése, ami részben újdonság volt, részben pedig eléggé erőteljesen érzékeltette velünk „a mi kis világunk” törékenységét. De mindezek ellenére összességében sikeres évet tudhatunk magunk mögött.”
S hogy mely projekteket emelne ki, melyek megvalósítására a legbüszkébb idén?
„Amikor egy anyukát, vagy apukát megkérdeznek arról, hogy melyik gyerekét szereti a legjobban, nem fogja azt mondani, hogy az egyiket vagy a másikat. Arra törekedtünk, hogy minden egyes projektünk megfeleljen a kijelölt célok valamelyikének. A Wacław Felczak Alapítvány mozgásterét az alapítóokiratban megfogalmazott értékrend és feladatkör határozza meg. Fontos hangsúlyozni, hogy működésünk közpénzből biztosított, ezért is tartjuk kiemelten fontosnak, hogy megfeleljünk az elvárásoknak – melyeknek úgy vélem, eleget tettünk.” Több olyan projekt is volt, melyek újdonságként jelentek meg a palettán, új színt és új ízeket hozva az alapítvány életébe. Ilyen egy még 2020 decemberében készült, de a 2021-es évre átnyúló karácsonyi koncert, mellyel a rendkívül gazdag lengyel és magyar kultúrkincset igyekszik megosztani az Alapítvány a szomszédos nemzetekkel, ezáltal is nyitva a köztes-európai kultúrák irányába. Hasonlóan több évet ölel át a Teleki Pál emlékprojekt megvalósítása, amely még most sem zárult le teljesen. A teljesalakos szobor szegedi avatása idén megtörtént, de a konferencia írásos anyaga még szerkesztés alatt áll és hamarosan három nyelven fog megjelenni. De a Felczak-lemezek, a Felczak Műhely programok és az I. Felczak Lengyel-Magyar Sakktábor is a már említett újdonságok közé tartozik.
„Új keletű vállalkozásunk a zenei albumok kiadását célzó Felczak-lemezek sorozat, amely két kategóriában (prémium és junior), valamint hat műfajban (komolyzene–népzene, jazz–kortárs zene, világzene–könnyűzene) várja a jelentkezőket. Idén első ízben szerveztük meg a lengyelek számára kultikus helyszínen, Balatonbogláron a lengyel–magyar sakktábort, amelynek alkalmával 10–14 éves gyerekek ismerkedhettek egymással.”
A már említett alternatív megoldások része volt az online tér adta lehetőségek felfedezése, aminek köszönhetően megszületett a Felczak Műhely gondolata. „Ezzel a programsorozattal elhelyeztük magunkat a közösségi médiában, miközben minőségi tartalmat szolgáltattunk zenei, irodalmi, történelmi stb. témakörben. Aláhúznám, hogy a lengyel–magyar irodalom népszerűsítésében, a kiadványi tevékenységben a WFA a legkomolyabb tényező a magyar könyvpiacon és ez a tendencia felfutó ágban van. De az Alapítványtól nem idegen a gazdasági jellegű tevékenységek pártolása sem, közvetítő szerepet vállalunk a fiatalemberek gazdasági kezdeményezéseinek megalapozásában. Létrejött egy tanulmány is a lengyel-magyar startup ökoszisztéma feltérképezése céljából, és az Alapítvány támogatásával, részvételével került megrendezésre idén októberben az első Lengyel-Magyar Üzleti Fórum.”
Az állandó jelleggel futó projektek is meghirdetésre kerültek (Polonica Varietas, Sasfiókák, Tengerszem, Örökéletű Tölgy, Ígéret Földje, Szent Kinga Gyűrűje, Dwa Bratanki, Lengyel Mezőkön, Szárnyas Huszárok, Skamander, Piast/Jagelló, Visztula) és jelenleg is elérhető egy másik, Szirén nevű pályázat, melynek célja, hogy támogassa a középfokú oktatási intézményeket a lengyel nyelvoktatás választható tantárgyként történő elindításában, újraindításában vagy folytatásában.
Az Alapítványi munka mellett Biernacki Karolnak számos egyéb teendője van, ingázik a főváros és Szeged között, mely utóbbi nem csak otthona, de több tevékenységének fő helyszíne is.
„Az Alapítvány mellett vezetem a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Megyei Levéltárát, ahol 1989 óta dolgozom. Ez is egy kihívásokkal teli, de roppant szép és nemes feladat. Értelemszerűen jelen vagyok és dolgozom a szegedi lengyel szervezetekben (Szegedi Lengyel Önkormányzat, Lengyel–Magyar Kulturális Egyesület), továbbá vezetem a szegedi konzulátust. Kedvelem a mozgalmasságot, az alkotó szellemiséget, az értelmes és fantáziadús feladatokat. A szabadidő racionális beosztásáról pedig egy szibériai husky gondoskodik…”
Biernacki Karol és Pablo nevű kutyája. Fotó: Biernacki Karol
Mikor a szegedi kezdetekről kérdezem, hamar kiderül, hogy a Magyarországra költözés praktikus okai – házasság egy magyar lánnyal - mellett már akkor stabil vízióval rendelkezett arról, hogy milyen lenyomatot szeretne hagyni tevékenységeivel. „Már az egyetemi éveim során, amikor világossá vált, hogy itt maradok Magyarországon –ugyanis házasságra léptem egy magyar lánnyal és a szüleinek megígértem, hogy itt maradunk és megpróbáljuk itt kialakítani az életünket – világossá vált, hogy az életem nem lesz sablonos. Nem akartam olyan lengyel lenni, aki egy év elteltével már „akcentussal” beszéli az anyanyelvét. Számos olyan honfitársammal találkoztam, aki mindenáron be akart illeszkedni a magyar társadalomba. Törte az anyanyelvét, de képtelen volt normálisan megtanulni magyarul. Egyértelmű volt, ha így alakult, az maradok, aki vagyok. Legjobb tudásom szerint igyekeztem megosztani magyar barátaimmal az otthonról hozott kis csomagot, benne egy kis kultúrával, értékrenddel, hagyományokkal – és viszont, a lengyel hazámba a magyar batyuval mentem.
„Észre sem vettem, hogy eltelt harmincnéhány év, és sallangmentesen mondhatom, hogy azt adtam a két nemzet ügyének, ami egy embernek a legértékesebb: az időmet.”
Valahova adtam, valahonnan elvettem, s az másoknak hiányzott. De félreértés ne essék, nem érzem magam áldozatnak, mert tudom, hogy maradandó értékek létrehozásánál voltam jelen. Közöm van ezekhez. Valóban sok helyen, sok feladatom van és idekívánkozik egy banálisnak, vagy közhelyesnek tűnő megállapítás, hogy odaadó munkatársak nélkül nem így alakult volna. Egy ember egymagában kevés, kell, hogy legyenek mellette megbízható a „lengyel-magyar üggyel megfertőzött” segítők.
Egyetemi éveim óta Szegeden élek, idővel kialakult egy kis lengyel csapat, amelyhez később csatlakoztak magyar barátok, szimpatizánsok és így közösen sikerült megváltoztatnunk a lengyelekről a Kádár-propaganda által generált méltatlan és valótlan képet. Majd szépen folyamatosan számos értéket alkottunk, de egy másik és igen terjedelmes interjú anyaga lehetne azoknak a hosszú éveknek a munkája, amikre én és barátaim rettenetesen büszkék vagyunk. Talán nem véletlen, hogy Budapest után Szegeden jött létre először Lengyel Konzulátus az országban. Nagy öröm, hogy tiszteletbeli konzulként néhány évvel ezelőtt sikerült bevonnom a régiót a lengyel diplomácia vérkeringésébe.”
Tevékenységét nemrég Áder János köztársasági elnök is díjazta. „A Külgazdasági és Külügyminisztérium indítványozta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést és Magyarország államfője ezt jóváhagyta. Ez azt jelenti, hogy az eddigi munkámat értékelik és elismerik. Megtisztelő és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jó érzés.”
Mikor a folytatásról és az Alapítvány 2022-es évéről kérdezem már elfogadott stratégiáról és további nagyívű tervekről kezd beszélni. „Az Alapítvány jóváhagyta a 2022. évi stratégiát, és nagyon boldog volnék, ha semmiféle külső tényező nem akadályozná ennek kivitelezését. Jerzy Snopek nagykövet úrral való beszélgetéseink során felmerült egy ötlet, ami a Lengyel–Magyar Barátság Házának létrehozására vonatkozik. A távlati célok közé szeretném ezt felvenni, mert kellene egy hely, ahol bemutathatjuk a – nem csak a hazáinkra nézve – kulcsfontosságú eseményeket, kiemelve azokat, amelyek hatással voltak az európai történelemre. Merem remélni, hogy ebben a házban új székhelyre lelhetne az alapítvány is, mert azt tapasztalom, hogy a feladatok növekedése, a szerteágazó tevékenységek folytán a jelenlegi helyünket kezdjük kinőni.”