"Ez a kötet az első Telekinek szentelt teljes monográfia lengyel nyelven. A lengyel olvasónak lehetősége nyílik arra, hogy megismerjen egy kivételes életpályát, amely a modernitás és a premodernitás határán egyensúlyoz, egy olyan életrajzot, amin keresztül feltárul, milyen összetett volt Magyarország és Európa történelme a XX. század első felében.” – írja a kiadó, a lengyelországi Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN).
Ablonczy Balázs monográfiájának lengyel kiadásra való átdolgozását a Wacław Felczak Alapítvány támogatta, míg fordítója az a Szymon Brzeziński történész, a magyar–lengyel kapcsolatok kutatója, aki egyben a varsói társintézmény, a Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködés Intézetének munkatársa is.
„A lengyel kiadás elmagyaráz olyan magyar történeti jelenségeket is, amelyek egy lengyel olvasó számára nem evidensek, mint a kiegyezés vagy a Horthy-rendszer.” – fogalmazott a Ablonczy Balázs szerző arra a kérdésre, miben változott a kötet tartalma a magyar kiadáshoz képest? „Igyekeztem kiemelni Teleki lengyel kapcsolatait: ennek három kulcspillanata volt: az 1920-as segítségnyújtás (lőszer és felszerelés szállítása) Lengyelországnak, a két háború közti cserkészkapcsolatok és a lengyel menekültek befogadása 1939-ben és azt követően. De igyekeztem olyan apróságokra is kitérni, hogy Teleki mikor járt Lengyelországban: egyszer még nyaralt is ott: felesége rokona volt Bethlen Ilona, a nedeci vár úrnője, a volt Szepes vármegyében.”
De vajon minek köszönhető Teleki lengyelek iránti rokonszenve? Valóban kiemelkedőnek számított mindez a korban? Ablonczy válasza több szempontra is rávilágít: „Minden bizonnyal imponált neki a feltámadt Lengyelország dinamizmusa és mivel a történelem mindig fontos volt gondolkodásában, nyilván hatott rá a magyar-lengyel közös múlt számtalan mozzanata is. Szociális töltetű konzervativizmusa pedig minden bizonnyal talált kapcsolódási pontokat a sanacja rendszeréhez. És nyilván szerepet játszott benne Teleki mély katolicizmusa is, amely természetesen illeszkedett Lengyelország katolikus karakteréhez.”
A kiadó ajánlójában kiemeli: „Teleki Pál (1879-1941) Horthy Miklós mellett egyike a nyilvános vitákban leggyakrabban szóba kerülő XX. századi magyar politikusoknak. Kétszeres miniszterelnök, fáradhatatlan szervező, életében sikerrel kapcsolta össze a kutatói, az ideológusi és a nevelői szerepeket. Alakja a legszorosabban kapcsolódik a magyar-lengyel kapcsolatok modern kori történetéhez.” – fogalmaz az IPN könyvajánlója.
Az ismerten lengyelbarát Teleki különös tiszteletnek örvend a Visztula mentén, hiszen több sorsfordító pillanatban játszott kulcsszerepet Magyarország Lengyelország melletti kiállásában. Varsóban utca is őrzi nevét. Ablonczy Balázs monográfiájának köszönhetően most végre a szélesebb lengyel olvasóközönség közelebbről is megismerkedhet Teleki Pál életének legfontosabb részleteivel
A lengyelországi Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) ajánlója részletesen is kitér a fentiekre: „(Teleki) jelentős szerepet vállalt abban, hogy Magyarország lőszerből és katonai felszerelésből álló segítséget küldött a Vörös Hadsereggel harcoló Lengyelországnak 1920-ban. 1935-ben részt vett a cserkészmozgalom lengyelországi világtalálkozóján Spaléban. Már 1939 nyarán kijelentette Hitlernek, hogy Magyarország nem vesz részt Lengyelország elleni fegyveres agresszióban. A németek és szovjetek betörése után neki köszönhető, hogy Magyarország befogadta a menekülő lengyel katonákat és civileket. 2001-ben a Lengyel Köztársaság elnöke posztumusz a Lengyel Köztársasági Érdemrend csillaggal ékesített parancsnoki keresztjével tüntette ki."
Ablonczy Balázs (1974) történész, „a két világháború közötti magyar történelem kutatója, az MTA Trianon 100 Munkacsoportjának vezetője Teleki Pál-szakértőnek számít, monográfiát is írt a kétszeres miniszterelnökről” – jegyezte meg a szerzőről éppen egy évvel ezelőtti interjújában borítóképünk forrása, a Mandiner.hu