Bemutatkozik az Alapítvány fiatal nagykövete

Mucsi Kristóf tavaly nyert az Alapítvány Szárnyas Huszárok pályázatán. Az interjúból kiderül, hogy milyen projektekkel fogja ösztöndíjas időszakában az Alapítvány jó hírnevét erősíteni.

WFA: Honnan értesültél az Alapítvány Szárnyas Huszárok pályázatáról?

MK: A családomnak valamennyi tagja művészettel foglalkozik, így nagyon fontos számunkra, hogy értesüljünk a pályázati lehetőségekről. Ezek között bukkant rá édesanyám az alapítvány felhívására. Mikor megkérdezte, hogy érdekel-e, én örömmel mondtam igent. Már csak azt kellett kitalálni, hogy pontosan mi legyen a pályázatom középpontjában.

WFA: Mesélj nekünk a lengyel kötődésedről érdeklődésedről.

MK: Családi vonatkozás, rokoni szál, úgy tudom, nem köt Lengyelországhoz, de kamaszkori emlék annál több. Az eddigi életem egyik legmeghatározóbb élménye volt egy több napos lengyelországi kirándulás. 12 éves voltam, amikor eljutottam Krakkóba, Auschwitz-ba és a Wieliczkai sóbányába. Sok helyen jártam azóta külföldön egy jó nevű kórus tagjaként, amelyben doboltam és énekeltem, de valójában ez volt ez első olyan út, amikor már felfogtam, hogy egy másik ország ízei, hagyományai, történelme és kultúrája vesz körül. Pontosan emlékszem a kolbászka ízére és a krakkói jazzklubra is, ahová betértünk… Meghatározó élmény volt. Azóta szeretek utazni.

Kép forrása: Mucsi Kristóf

WFA: Milyen projekt áll a pályázatod középpontjában?

MK: Boguslaw Schaeffer Szövegkönyv egy nem létező, ám lehetséges instrumentális színészre című monodrámáját készülünk feldolgozni és színpadra állítani “Lengyel saláta “ munkacímmel. A szöveg a művészet teljes értelmetlenségéről beszél. Úgy érzem, hogy ez a kérdésfelvetés, vagyis hogy egyáltalán van-e értelme mindannak, ami mellett elköteleződtünk mi színészek, mind az én személyes művészi pályámon, mind pedig tágabb világunkban nagyon aktuális téma. Tudom, hogy nagyon sok fiatal pályatársamat foglalkoztatja a kérdés, hogy van-e értelme, helye annak, amit csinálunk. Van-e szükség ránk? És ha nincs, akkor mit kezdhetek magammal?

ÉRDEKESSÉG

2020-ban az Alapítvány támogatásával jelent meg egy antológia, amely Bogusław Schaeffer 10 legismertebb darabját tartalmazza dr. Pászt Patrícia színháztörténész szerkesztésében és fordításában. 

A szöveget helyenként megszakítva, mondjuk úgy, hogy magamra formált betétekkel tarkítva, felállítottuk a majdani előadás szerkezetét. A történet lényege, hogy a főszereplő már nem színész, hanem egy salátabár alkalmazottja. Éppen egy fogást, egy lengyel salátát készít – mi mást ;-) - és közben a művészet értelmetlenségéről és saját életéről elmélkedik. 

A darab végére persze elkészül az aznapi műalkotás, a lengyel saláta, amit a nézők az előadás végén elfogyaszthatnak.
 
Az előadás során Kristóf együttműködik majd testvérével, Mucsi Balázzsal, aki látványtervező és festőművész. A darab egy salátabár belső terében játszódik, ami esténként átalakul zenés szórakozóhellyé, ahol egy dobfelszerelés is helyet kap és amelyet Kristóf meg is szólaltat majd. A bemutatóra a tervek szerint tavasszal kerül sor.
 
WFA: Milyen egyéb munkákon dolgozol jelenleg?
 
MK: A közelmúltban készült el egy Krúdy szövegekből összeállított színházi produkció A gyomor örömei címmel, a Gózon Gyula Kamaraszínház bemutatójaként Hajdú László rendezésében.
Ez tavasztól remélhetőleg már a színház felújított épületében lesz látható. Furcsa véletlen, hogy ebben az előadásban is készül a játék közben egy finom paprikás krumpli, amit aztán a végén a nézőkkel együtt fogyasztunk el, de a „Lengyel saláta” ötlete volt hamarabb…