Az európai kereszténység jelene és jövője - a WFA panelbeszélgetése a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programjában

A beszélgetés a Wacław Felczak Alapítvány kurátora Mohay Gergely moderálásával vette kezdetét Tusnádfürdőn a Bánffy Miklós Társalgóban július 19-én.

Mellette Kiss-Rigó László a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke, David Lloyd Dusenbury filozófus és Molnár Imre történész, szociológus vett részt a panelben. A közreműködők igyekeztek az európai kereszténység jelenlegi helyzetét keretbe helyezni, majd bemutatni annak előzményeit, jelenét és lehetséges jövőbeli útjait is. Az európai kereszténység kétségkívül gyengült az utóbbi időben, a fogalmi meghatározások szintjén viszont ettől külön kell választani azt, hogy a jelenlegi Európa gyökerei alapvetően keresztények. Ezek a gyökerek az ókori Hellászból, a zsidó-keresztény kultúrából, a római jogból és az elmúlt évszázadok európai szekularizációs folyamataiból származnak mondta el Mohay Gergely.

Molnár Imre felvázolta, hogyan változott az emberiség történetében az, hogy az ember kezdetben a természetnek volt alárendelve, ezután Istennek rendelte alá magát, manapság viszont az ember került a középpontba. Kiss-Rigó László püspök úr szerint meg kell különböztetni a keresztény kultúrát, valamint a keresztény hitet is, utóbbit valóban jóval kevesebben élik meg manapság, mint az elmúlt századokban. Ez ma Magyarország mellett európai szinten is általános jellegű nehézség, és bár Lengyelország egy jóval erősebb alapról indul, de ott is ez a tendencia tapasztalható. Azt, hogy miként jutott el ide az európai kereszténység David Lloyd Dusenbury foglalta össze a XVII. századtól a felvilágosodáson át, Marx és Darwin tanaival bezárólag. Molnár Imre a XX. század eseményeiből a holokausztot emelte ki, mint olyan alkalmat, amikor az ember önmagát helyezte Isten helyébe, és el kívánta dönteni, hogy kinek van joga élni, s kinek nem.

Fotó: Demeter Attila/WFA

A jelen helyzet kapcsán Kiss-Rigó László kiemelte, hogy bár ahogyan szó volt róla, Európa kulturális értelemben keresztény, de nagy része identitásvesztésben van a fogyasztói társadalom előretörésével. A lehetséges jövő kapcsán természetesen biztosat senki nem tud, de Mohay Gergely kiemelte Jan Patočka cseh filozófus gondolatait, mely szerint nem tragikus, ha a Kereszténység változik, hiszen a történelemben volt már ilyenre példa. Molnár Imre szerint a jövőben "utóvédharcokra" sor kerülhet a keresztények részéről, de maga a küzdelem eldőlt. Ennek vonatkozásában legfontosabb a saját értékek meghatározása, az azok melletti kiállás és megvédésük. David Lloyd hangsúlyozta, hogy a történelemben többször hitték már például a magyarokat teljesen legyőzöttnek, mégis itt vannak jelenleg is. Ha csökken is a keresztények létszáma, adott esetben a hitük mellett megmaradók erősebbek és hitelesebbek lehetnek. Kiss-Rigó László szerint mivel a kereszténység nem egyenlő az intézményesített egyházzal, ezért nagyon fontos az elköteleződés szintje és ereje.

A jelenlegi Európának ebben a tekintetben a magyarok és a lengyelek adhatnak terápiát. A valódi keresztények újra só és kovász lehetnek, hitük megélése által.