Generációk és népek közötti történelmi híd
–
Jan Bułhak képei egy magyar családnál
A második világháború idején egy lengyel menekült az őt befogadó magyar családnak hálából fényképeket adományoz. A fényképek nagy részét a híres lengyel fotográfus Jan Bułhak készítette. A cikkben megismerhetjük a lengyel fotóművész életét, újító gondolatait a munkásságával kapcsolatban. Illetve az ajándékozott képek is bemutatásra kerülnek, rávilágítva a művészi értékükre és a két nép szoros, hétköznapokban is jelen lévő kapcsolatára, amely hosszú idők óta fennáll.
Bevezető
A világban zajló háborúk mindig tragédiákat, igazságtalanságot és szörnyűségeket hoznak magukkal. A lengyel és a magyar nép pedig részesült ezekből a negatív hatásokból a történelem nagy háborúinak következtében. A lengyel és a magyar nép történelmileg is jó barátok, azonban ez a nagy politikai, diplomáciai és gazdasági kapcsolatokon kívül is érzékelhető, egészen a társadalom alsóbb szintjein is? És ez a nehéz helyzetekben, a háborúk alatt is jelen volt? Minden bizonnyal, igen!
Lengyel képek Magyarországon
Egy személyes példával szeretném ezt az ősidők óta, oly kevés nép közt fennálló baráti szeretetet, önzetlenséget és jóságot prezentálni, amely a vészterhes háborús időkben is megmutatkozott. A második világháború idején a dédszüleimnek el kellett hagyni az otthonukat, mert az a bombázások miatt már nem volt biztonságos. A gyermekekkel együtt a család a Balatonkenese külterületén lévő „Gyümölcskertbe” menekült, amely egy háborítatlan, a falu külső szélén található gyümölcs és szőlő termesztésre használt terület volt. A család a présházban és pincében vészelte át a bombázásokat, amelyek Kenesét érték. A település határában húzódott a Margit-vonal, ezáltal pedig a harcok egyre hevesebbek voltak. A háború ideje alatt a pincében több mint száz menekült fordult meg. A háborús menekültek több, kevesebb időt töltöttek a pincénél, majd tovább álltak. A dédszüleim lehetőségeikhez mérten próbáltak segíteni, ételt, italt és szállást adni a háború borzalmai elől menekülőknek. Az 1940-es években egy lengyel menekült is megszállt náluk. A háborús időkben azonban nem csak a segítség nagy dolog, hanem a hála is. Mit adhat egy lengyel menekült, aki hátra hagyta az életét, mindenét az őt befogadóknak? A legértékesebb dolgait, amely akkor nála volt, ez pedig ott nem volt más, mint 30 darab fénykép. Ezek a fényképek főként Lengyelország tájait, épületeit ábrázoló képek. Ezek emlékeztették az országát elhagyni kényszerülő embert a hazájára, otthonára, lengyelségére. A befogadók számára, a hálából adott képek, még jobban rávilágítottak egy baráti népre és az otthonukra.
A háborús menekült számára a képek persze eszmei értékkel is bírtak, ha a hosszú út során megőrizte őket, azonban valós értéküket a befogadók nem tudták, de fontosnak tartották megőrizni őket. A fényképek kétharmadát ugyanis a híres lengyel fotográfus Jan Brunon Bułhak készítette.
A képek Jan B. Bułhak vilniusi műhelyében kerültek másolásra az 1930-as években. A fényképek mindegyike dombornyomott és bélyegzővel is el van látva, illetve hátoldalukon is megfigyelhető a sorszámozás és az eredetiségüket hitelesítő pecsét.
Jan Bułhak élete és munkássága
Jan Bułhak, a lengyel fotográfia egyik legnagyobb alakja, 1876 október 6-án született Astašynban, amely a mai Fehéroroszország területén található és 1950 február 4-én halt meg. A fotózás 1905-ben került az életének középpontjába, amikor feleségétől egy fényképezőgépet kapott ajándékba. Tanulmányait a Jagelló egyetemen végzi, majd 1912-ben Erfurth Hugo, akkoriban híres fotóművész, műtermében is dolgozik és tanul Drezdában. Műveit már ekkor elkezdi publikálni különféle folyóiratokban. Így már képzett fotósként érkezik vissza Vilniusba.
Kép címe: Jan B. Bułhak forrása: https://prabook.com/web/jan.bu_hak/1721368#gallery
A visszatérést követő években, mint fotográfus a város épületeinek fotódokumentációjával foglalkozik, amely nagy szenvedélye marad egész életén át. Ekkoriban sokat foglalkozik még Lublin, Krakkó és Varsó építészeti értékeinek fényképezésével is, sokszor viszont képei szándékosan absztrakt képként jelentkeznek. Bułhak sikeres fotóssá válik, mert képei egyedülálló, korában modern képi világot jelenítenek meg. Ezzel létrehozva Lengyelországban a piktorializmus új irányát. Fényképeit ő is a festőművészettel egyenlő szinten szerette volna kezelni. Képei emiatt is gyakran nagyon festményszerűek, hogy igazi művészeti értéket képviseljenek.
Tanárként 1919-től 1939-ig dolgozik a Vilniusi Báthory István Egyetemen, ekkoriban lesz a Képzőművészeti Karának Művészi Fotográfia Tanszék tanszékvezetője is. Itt még jobban tudja népszerűsíteni új meglátásait, művészi irányvonalát. 1928-ban elnöke és társalapítója a Vilniusi Fotóklubnak. Később létrehozza saját gyűjteményét 1939-ben, amely a „Lengyelország Jan Bułhak képein” (Polska w obrazach fotograficznych Jana Bułhaka) címet kapja. Ez akkoriban tizenegyezer képet jelentett, amelyet 158 albumba rendezett, gyakran a fényképezett városok és régiók szerint csoportosítva. Ugyanebben az évben a gyűjtemény bemutatásra került a lengyel kormány előtt is, azonban ennek a gyűjteménynek a nagy része a világháború alatt elpusztult.
Munkái akkoribban mindenképp formabontónak, újnak és különlegesnek számítottak. Ezt erősítették az általa alkalmazott alternatív fényképészeti technikák is. Gyakran használt guminyomtatást és brómos vegyületeket is alkalmazott a képei előhívásához. Tájképeket és portrékat is fotózott.
A képeit egy szimbolista éra hatja át, amely a piktorializmus hatásaként jelentkezett. Emellett, jó barátja volt a szimbolista festő, Ferdynand Ruszczyc is. A festő nézetei, képei és művészi ideológiája hatással volt a fényképészre. Így Bułhak képein is gyakran megfigyelhetőek a szimbolizmusra jellemző elemek. Elkötelezett volt a lengyel nép, a lengyel kultúra, hazaszeretet és identitás mellett. Ezt mindenképp szerette volna népszerűsíteni is. A 30’-as években szorgalmazta a nemzeti fotográfia koncepcióját is. Ezáltal nem csak, mint fényképészet, hanem műkritika, filozófia területén is maradandót alkotott. Nem csak a gyakorlati fotográfiával foglalkozott, hanem ideológiailag is próbálta megreformálni az akkor régimódinak számító fényképészeti stílust és az ezzel kapcsolatos gondolatait könyvekben ki is adta.
A második világháború ideje alatt munkáinak nagy része megsemmisült. A háború előtti időszakban Jan Bułhak 40 000 - 100 000 képet is készíthetett. A vilniusi műterme 1944-ben a bombázásokat követő tűzben leégett. A tűz az ott megtalálható fényképeket és a negatívok nagy részét megsemmisítette. Közel harmincezer negatív égett el.
Nagyon fontos művészi alkotása, az a képsorozat, amely a háború utáni lerombolt Varsóról készült.
A művész a háború után is nagy hangsúlyt fektetett az alkotás mellett a lengyel fényképészetre. Társalapítója lesz Lengyel Fotóművészek Szövetségének 1947-ben. Bułhak szövetségi tagsági kártyáján 1-es szám látható.
Képeit gyakran kiállításokon mutatták be, 1948-ban a Modern lengyel fotográfia c. kiállításon absztrakt képei kerültek bemutatásra.
Számos könyvet írt a fényképészetről: Fotográfia (1930), Bróm technika (Technika bromowa, 1933), Fény esztétikája (Estetyka światła, 1936) és Nemzeti Fotográfia (Fotografia ojczysta, 1951)
A mai napig képei a leghíresebb lengyel múzeumokban is megtalálhatók: krakkói Fotográfiatörténeti Múzeumban, varsói Nemzeti Múzeumban, Łódźi Művészeti Múzeumban.
Ajándék a befogadóknak
Lengyel menekült által a családomnak adományozott képek közül több mint 20 biztosan a vilniusi műhelyben kerültek másolásra. A képeket több nagy csoportba lehet osztani. A képek egy része a tengerparton készült, a Hel félszigetnél, ahol a művész igazán alkalmazhatta a piktorializmus és a szimbolizmus eszközeit. A fák, a csónak és a hajók mind megadják azt a művészi atmoszférát, amelyet egy festménytől várunk, azonban ezeket mégis fényképként tarthatjuk a kezünkben.
A tengerparti képeken kívül több tájkép nincs a képek között, amelyek már más helyszínt ábrázolnak ott mindig feltűnnek már a fényképeken az épületek. A legtöbb kép Torun, Gniew és Peplin egyházi épületeit mutatja be. A peplini képek érdekessége, hogy a peplini kolostor belső tereit is fényképezte Bułhak. A boltíves terek nagyon jó lehetőséget adnak ahhoz, hogy a művész játsszon a fényekkel és a struktúrákkal.
Az ódon falak között mégis lehet érzékelni a modernséget, amelyet Bułhak az árnyékokkal és a távolba nyúló vonalakkal hoz létre. A kültéri fényképek esetében a fókuszpontok adják a képek különleges hangulatát, illetve érdekesség, hogy a városi képeken, utcaképeken embereket nem látni, ezzel is még jobban koncentrált figyelem jut az épületek struktúrájára.
Peplin kolostor
Torun Szűz Mária-templom
Torun látkép
Kopernikusz szobra Torunban
A Kenesén ajándékozott képek fennmaradtak a mai napig, mert a család nagy becsben tartotta a lengyel ajándékot. Emlékeztetve őket a háborúra, két nép barátságára és önzetlen szeretetére, ez pedig a jelenben is kézzelfoghatóvá válik a képek által, így mindezt könnyebb átadni a család fiatalabb generációi számára is.
Szerző: Tóth István
A kezdőképek illusztrációk. Forrás: unsplash.com