A magyar–lengyel együttműködés 1000 éve

Nagyszabású magyar–lengyel történészkonferenciát tartottak a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen közel félszáz kutató vett részt Magyarországról és Lengyelországból.

A mindeddig a legnagyobb, magyar–lengyel történelmi kapcsolatokat középpontba állító konferenciára a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében került sor október 3-án és 4-én. A Felczak Alapítvány támogatásával létrejött, A kapcsolatok hálójában. A magyar–lengyel együttműködés ezer éve című tudományos találkozó egy nagy múltra visszatekintő hagyomány folytatásának tekinthető, mivel a magyar és lengyel történészek már évtizedek óta megosztják egymással kutatási eredményeiket.

A konferencia felvezető rendezvényeként október 2-án egy kerekasztal beszélgetést tartottak a Francia Intézetben. A Felvilágosodás és frankofónia című beszélgetésen francia, lengyel és magyar történészek beszélgettek a XVIII. századi nemesi emigráció történetéről.

Másnap az MTA Székházában megkezdődő konferenciát Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója, Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete, illetve Gerencsér Tibor, a Felczak Alapítvány igazgatója nyitotta meg.

A nemzetközi tanácskozáson 12 szekcióban 48 – az államalapítástól egészen a XX. századig kiterjedő – előadás hangzott el a két ország előadóitól. A téma iránt érdeklődők az első napon egyebek mellett olyan területeken mélyíthették el ismereteiket, mint a magyar jelenlét Lengyelországban a X–XI. században a régészeti feltárások tükrében, az Árpád- és Piast-dinasztia genealógiai kapcsolatai, magyarországi diákok a krakkói egyetemen a középkorban, a tokaj-hegyaljai borok dél-lengyelországi exportja a XVI–XVII. században vagy a mintegy 4 ezer lengyel önkéntes részvétele az 1848-49-es magyar szabadságharcban.

A kutatók a második napon immár kizárólag a XX. századi lengyel–magyar kapcsolatokkal foglalkoztak. Ennek során kiemelt figyelmet szenteltek az első világháború alatti eseményeknek, a két világháború közötti magyar–lengyel–csehszlovák viszonyrendszernek, Magyarország és Lengyelország második világháború alatti együttműködésének, az 1945 utáni időszaknak és a közép-európai történetírásnak.

Az eddigi legnagyobb ilyen jellegű rendezvény a kétoldalú kapcsolatok kutatásának jelenlegi állásáról nyújtott átfogó képet. A 48 előadó – felerészt lengyelek és magyarok – a téma avatott szakértői, a legkiválóbb magyar polonisták és lengyel hungarológusok voltak.