100 éves futballmúlt 1000 éves barátság

Az elhúzódó járványhelyzet miatt a tavalyi évhez hasonlóan idén sem ünnepelhetjük együtt a lengyel–magyar barátság napját. 2021-ben rendhagyó módon – a sors kezének is köszönhetően – egy különleges esemény köt össze minket, hacsak a képernyők előtt is.

Két nappal a közös ünnepünket követően, március 25-én (20:45) a korlátozásokra való tekintettel zárt kapuk mögött ugyan, de televíziós közvetítés mellett Magyarország - Lengyelország mérkőzéssel kezdődik meg a számunkra legfontosabb selejtezőcsoport küzdelme a katari világbajnokságra való kijutásért. A Wacław Felczak Alapítvány a lengyel–magyar barátság tiszteletére egy látványos molinó kihelyezését kezdeményezte, utalva egyúttal a mérkőzés sportdiplomáciai jelentőségére is.

Kevéssé ismert tény ugyanis, hogy Lengyelország első futballválogatott mérkőzésére éppen Budapesten került sor 1921. december 18-án. Az idén centenáriumát ünneplő történelmi mérkőzés szokatlan módon mindkét válogatott számára sikert hozott, hiszen a kontinensen kiemelkedő csapatnak számító magyarok „csupán” 1:0-ra tudtak győzni a nemzetközi mezőnyben ekkor debütálólengyelek ellen. Magyarországnak ez már a 80. válogatott találkozója, az Európa-klasszis Schlosser Imrének pedig a 70. fellépése volt. Mitrovits Miklós Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban című könyvéből tudjuk, hogy a lengyel kispadon az a Pozsonyi Imre ült, aki nemcsak a válogatott csapat, de az első lengyel bajnokcsapat edzője is volt (Cracovia, 1921). Ő később Spanyolországban, az FC Barcelona kispadján is jelentős sikereket ért el.

Ahogy a magyar csapatok, a magyar edzők ázsiója is magas volt Lengyelországban a XX. során. Mitrovits kutatásai szerint a lengyel bajnokság történetében összesen 15 alkalommal fordult elő, hogy a bajnokcsapat kispadján magyar edző ült, így például Pozsonyi mellett a már említett Schlosser „Slózi”, Fogl I. Ferenc és Fogl II. Károly, Steiner János (3 különböző csapattal), Kalocsay Géza vagy Szusza Ferenc. Az aranycsapat legendái közül is többen edzősködtek lengyel földön (Hidegkuti Nándor és Grosics Gyula), ahol a magyar labdarúgás valaha volt legjobb válogatottját mindig különös áhítat fogadta. A tisztelet kölcsönös volt: a legenda szerint az 1950-ben Varsóba látogató aranycsapat tagjai a háború okozta pusztítást látva beálltak segédkezni a romok eltakarításába – majd a mérkőzést is megnyerték 5:2-re.

Az eddigi összesített mérleg magyar szempontból pozitív statisztikáiból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, de a magyar válogatott szurkolói egy dologban bízhatnak: ez a párharc minden körülmények között barátságos!