"Common Vibe": Lengyelország a pályázóink szemével

A Wacław Felczak Alapítvány kiemelt hangsúlyt fektet Lengyelország népszerűsítésére a magyar fiatalok körében. Az elmúlt két évben többkörös pályázati lehetőséget is biztosítottunk általános- és középiskolásoknak, támogatva a közoktatásban folytatott ismeretterjesztést (Lengyel Mezőkön), az ifjúsági közösségek élményszerű, alkotó együttlétét (Sasfiókák), a lengyel–magyar barátság személyes megtapasztalását (Polonica Varietas), vagy épp a testvérvárosok és testvériskolák közötti együttműködések erősítését (Dwa Bratanki).

A korábbiakban már hírt adtunk róla, hogy az Alapítvány pontosan hány projekt megvalósulását segítette, milyen hatókörrel, intenzitással, hogy mennyien vehettek részt ezekben a programokban, számokban mutatva be az elmúlt két év eredményeit, sikereit. Most viszont inkább magukra a pályázókra fókuszálva szeretnénk képet adni arról, hogy mit is jelentett számukra Lengyelországgal és a lengyel kultúrával történő találkozás. Meggyőződésünk, hogy pont ezek a személyes élmények, tapasztalások, találkozások, amelyek közelebb hoznak minket, magyarokat és lengyeleket egymáshoz. Ezt igazolják az Alapítvány támogatásával megvalósult programok nyomán született színes, humoros, és kreatív élménybeszámolók, útinaplók, festmények, közös zenei produkciók, és hogy egy különleges példával is éljünk: a lengyel–magyar koprodukcióban született, ötletes Sasfióka desszertköltemény.

A ZENE KOLLEKTÍV ÖRÖME

A Common Vibe Egyesület azzal foglalkozik, hogy a periférián élő roma fiatalok és képzett zenészek együtt alkothassanak, zenélhessenek, hozzájárulva ezáltal a kapcsolatteremtési készségek, a másság tiszteletéhez és megbecsüléséhez, illetve a magatartási, önértékelési problémákkal küzdő fiatalok pozitív irányú személyiségfejlődéséhez. Az Egyesület szervezésében a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával egy 16 fős csapat látogathatott el Krakkóba, ahol a közös zenélés és alkotás mellett a lengyel kultúrába, és a történelmi város mindennapjaiba is bepillantást nyerhettek. Élményekkel telítődve szállásukon, egy mobil stúdióban hangfelvételt készítettek, de a négy falon túl, a lengyel hallgatóság előtt is megmutatták zenei tehetségüket.

 „Krakkó főterén utcazenéltünk, ami utazásaink során mindig óriási élmény a gyerekek és a hallgatóság számára is. Ilyenkor a csapat belesimul az idegen város lüktetésébe, a részévé válik és ha csak egy rövid időre is az idegenség érzése és a nyelvi akadályok eltűnnek, csak a zene kollektív öröme számít ezalatt. Mosoly, kacaj, spontán táncra-perdülés, ez minden népben közös.” A gyerekek a kirándulás során egy krakkói klubban másfél órás szilveszteri koncertet adtak több mint százfős lengyel közönség előtt.

TÉLI MŰVÉSZTELEP – FESTŐI LENGYELORSZÁG

„Kis falvakon át, fenyvesekkel keretezett utakon jutottunk el a félszigetre. Megérkeztünk a tengerhez, nagy pelyhekben hullott a hó, hideg volt és mégis mindenki euforikusan örült ennek a téli tengernek. A sárga finom homok és hó keverékén sétálni nem mindennapi élmény, úgy, hogy közben ott nyaldossa a tengervíz a partot.” - Számoltak be élményeikről a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium diákjai és tanárai, akik a Sasfiókák pályázati program keretében a Hármasvárosba látogathattak el egy harminc fős csoporttal.

A négynapos út alatt felkerestek egy gdański képzőművészeti gimnáziumot, ahol a fiatalok különböző műhelyfoglalkozásokon vehettek részt az iskola diákjaival és tanáraival együtt. A Hel-félsziget lenyűgöző látványa, visszaköszön nemcsak a csoport által készített kisfilmben, hanem a fiatal művészek lengyel kalandok ihlette festményein is, amelyek egy kiállítás keretében kerültek bemutatásra a Janschik Galériában.

NEM ADOM FEL!

Törekszünk a lehető legszélesebb társadalmi rétegekhez, csoportokhoz, közönséghez eljuttatni a lengyel–magyar barátság eszméjét. Ezért is örültünk, amikor a Sasfiókák kiírásra 2018-ban beérkezett a Nem Adom Fel Alapítvány pályázata, melyet a Kuratórium pozitív elbírálásban részesített. A projekt keretében egy hetet tölthetett együtt tíz hátrányos helyzetű, magaviseleti és szociális problémákkal küzdő lengyel fiatal és kilenc különböző fogyatékossággal élő magyar résztvevő. A program jóvoltából a közreműködők a közösségi programokon, zenén, táncon, az alkotó együttléten keresztül tanulhattak egymásról, az elfogadásról, sokszínűségről.

„Mindkét csoport tagjai nagy nyitottsággal és elfogadással fordultak egymás felé, annak ellenére is, hogy a lengyel fiatalok között többek nem igazán találkoztak még személyesen fogyatékossággal élő emberekkel, így kevés tapasztalatuk volt a témában. A projekt rávilágított arra, hogy milyen nagy szükségük van a fiataloknak az új impulzusokra és élményekre, szükségük van arra, hogy lehetőségük legyen kapcsolódni egymáshoz, s bizonyították, hogy megfelelő környezetben erre képesek is.”

FEKETEÖVES BARÁTSÁG

A sport az egyik legalkalmasabb eszköz arra, hogy közelebb hozza egymáshoz a fiatalokat. Ennek az elgondolásnak a nyomán valósította meg a Shotokan Tigrisek Sportegyesülete 2019 telén azt a kétnapos Lengyel-Magyar Edzőtábort és Nemzetközi karateversenyt, amely nem csak a közös sportolás öröméről szólt, hanem a kapcsolatépítésről és Sopron kultúrájának, történelmének megismertetéséről is. Az edzőtáborban részt vevő lengyel és a magyar karatésok és családtagjaik városnézés keretében ismerhették meg a műemlékekben gazdag, leghűségesebb várost.

KRAKKÓDEX

A Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai igazán kreatív és szokatlan formában foglalták össze lengyelországi élményeiket. Az így keletkezett Krakkódex, "Királyok és szentek, avagy a lengyel kapocs" című beszámolójukban megjelennek a lengyel vitrázsok ihlette, és a Dunajec keletkezésének legendájához kapcsolódó rajzok, útibeszámolók, fényképek, és a Waweli sárkány legendájának humoros átiratai, melyek közül most megmutatjuk nektek a kedvencünket, Racskó Júlia, Bodonyi Réka és Márton Eszter írását.

Krakkóban, amikor még nem is így hívták a várost élt a vár alatt egy gyermektelen sárkányházaspár. A tűzokádó férj taxisárkányként dolgozott, míg a felesége híres gyújtogató volt. Ez utóbbitól nem kell megijedni, csak annyit jelentett, hogy ő gyújtotta meg a kályhákban, kemencékben a tüzeket, vagy éjszaka a lámpásokat. Munkájukért napi egy marhát kértek cserébe, amit a város még meg is tudott fizetni. Ám a feleség egyre elégedetlenebb lett, és egyre éhesebb is, és nem volt hajlandó tüzet gyújtani többet, csak napi húsz marháért. Ez megfizethetetlen volt a városnak, és attól rettegtek, ha a marhák elfogynak, bizony városlakók lesznek vacsorára sárkányéknál. A királyleány azonban meglehetősen agyafúrt volt. Vanda, akit néha Nincsdának is becéztek azt találta ki, hogy töltsenek meg egy marhát kénnel, mitől majd felrobbannak a falánk sárkányok. Ezt a városiak jó ötletnek tartották. Egy napsütéses csütörtöki napon megérkezett a várba az ominózus marha. A tetem egy nagy lökés segítségével lebucskázott a vár alá. Taxisárkány ezt a puffanást hallva már tudta, hogy megérkezett a fizetség. A tüzes neje még nem volt otthon, de mivel a szeme már kopogott az éhségtől, azt gondolta, nekilát. Jött haza az asszony a munkából, majd a szeme kopogott az éhségtől, amint benyitott az ajtón a robbanásban keletkezett kénköves pokol bűze ütötte meg az orrát. Iszonyú haragra gerjedt. Férje élettelen testét látva felgyújtott az egész várost. A lakók messzire menekültek a hegyekbe, s addig nem jöttek vissza, míg a sárkány asszonyság életben volt. Mivel senki nem szerzett neki marhát, éhen pusztult, és ez nem is tartott olyan sokáig.

ÉDES ÁLMOK

A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete szervezésében az Alapítvány támogatásával öt fiatal látogathatott el Varsóba, hogy a II. János Pál pápa nevét viselő vendéglátóipari iskolában bepillantást nyerjen a lengyel gasztronómia és cukrászművészet rejtelmeibe, és a kinti szakképzés menetébe. 

A lengyel cukrásztanoncok első évben egy szálloda cukrászatába, a másodikban egy családi cukrászdába, a harmadikban pedig egy termelői üzembe kerülnek gyakorlatra. így több tapasztalatot szerezhetnek, amely alapján eldönthetik, hogy milyen irányba induljanak tovább.

Budapesten hasonló program várta a fiatal lengyel cukrászokat, akik felkeresték a Dobos C. József szakiskolát, jártak híres cukrászdákban és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban is. Végül a két ország fiataljai elkészítették a Sitkei Balázs által megálmodott Sasfióka desszertet, amely ötvözi a magyar és a lengyel cukrászati jellegzetességeket.

Linzerkosárkában frangipán, azaz mandulás, marcipán jellegű töltelékre áfonyazselé réteg kerül (ez a lengyel jellegzetesség), majd erre a „fióka” egy gesztenyekrémes fészekben, mely már a magyar cukrászat elemeit mutatja. A sütemény nyilvános megjelenésére sajtótájékoztatón került sor a Horváth cukrászdában. Így is sikerül „megédesíteni” a két nép közötti barátságot – fogalmazta meg találóan Vojtek Éva projektmenedzser.